A legtöbb otthoni veszélyforrásról azt gondolnánk, hogy könnyű felismerni. Pedig néha éppen azok a mozdulatok érdemelnének több figyelmet, amiket már annyiszor megtettünk, hogy eszünkbe sem jut veszélyesnek tekinteni őket. Nem látványos baleseti helyzetekről van szó, hanem többnyire olyan apró döntésekről, amik szinte észrevétlenül váltak a mindennapjaink részévé.
Egy kissé megtört telefontöltő. A hajszárító a mosdó mellett. Egy elosztó, amiben még éppen maradt egy szabad hely. Olyan hétköznapi részletek, hogy többnyire észre sem vesszük őket – pedig az elektromosság esetében éppen a megszokott mozdulatok között lehetnek olyanok, amik feleslegesen növelik a kockázatot, az áramütés lehetőségét.
Kézmosás után bekapcsoljuk a hajszárítót, főzés közben bedugjuk a botmixert, vagy nedves kézzel húzzuk ki a kávéfőzőt. Egyik sem tűnik különösebben kockázatos mozdulatnak, pedig az elektromos készülékek és a nedvesség találkozása növelheti az áramütés veszélyét. A szakértők ezért nemcsak azt tanácsolják, hogy száraz kézzel kezeljük a dugókat és vezetékeket, hanem azt is, hogy az elektromos készülékeket lehetőség szerint tartsuk távol a mosdótól, kádtól, zuhanytól és más vízforrásoktól.
És nem kizárólag a fürdőszobáról van szó. A konyhai mosogató környéke, a mosókonyha, a garázs és a kert is olyan hely lehet, ahol a víz és az elektromosság könnyen túlságosan közel kerül egymáshoz. A reggeli rohanásban ezért az egyik legegyszerűbb biztonsági szabály a leghasznosabb: előbb töröljük szárazra a kezünket és a környezetet, csak utána nyúljunk a hálózati csatlakozóhoz.

Talán ez az egyik legkönnyebben elnézett hiba. A telefontöltő kábele megtörik a csatlakozónál, a hosszabbító burkolata megsérül, egy vezeték szigetelése felreped – de az eszköz továbbra is működik, ezért használatban marad.
Csakhogy a még működik nem ugyanaz, mint a még biztonságos. A villanyszerelők a gyakori hibák között említi a foszlott vezetékeket, repedt dugókat és sérült aljzatburkolatokat, amiknél szabaddá válhat a vezetékezés. Érdemes tehát időnként nemcsak azt megnézni, hogy működik-e egy töltő vagy hosszabbító, hanem azt is, milyen állapotban van. Ha a burkolat felhasadt, a belső vezeték láthatóvá vált, a dugó sérült vagy olvadás, égés nyoma jelent meg rajta, ne használjuk tovább csak azért, mert még ellátja a feladatát.
Az elosztók egyik megtévesztő tulajdonsága, hogy vizuálisan szinte felkínálják a szabad csatlakozóhelyeket. Pedig abból, hogy van még egy üres aljzat, egyáltalán nem következik, hogy biztonságosan csatlakoztathatunk hozzá még egy készüléket.
Az elosztóknak és hosszabbítóknak meghatározott maximális terhelhetőségük van, és az egyidejűleg használt készülékek összes terhelése számít. Egyes nagy teljesítményű készülékeknél pedig a gyártó előírása szerint közvetlen fali csatlakoztatás lehet szükséges. A túlterhelés elsődleges veszélye a túlmelegedés és az ebből következő tűzkockázat, ezért itt nem egyszerűen azt kell számolni, hány dugó fér még az elosztóba.
Különösen rossz megoldás az úgynevezett láncolás: egy elosztóba vagy hosszabbítóba ne csatlakoztassunk újabb elosztót vagy hosszabbítót. Ha pedig egy helyiségben tartósan több hosszabbítóval próbáljuk pótolni a kevés fali csatlakozót, az már jó ok lehet arra, hogy villanyszerelővel megnézessük, hogyan lehetne biztonságosabban kialakítani a rendszert.

Egy pillanatra elhalványul a lámpa. A kapcsoló furcsa hangot ad. A konnektor melegebb, mint máskor. Időnként minden látható ok nélkül leold a kismegszakító. Az ember könnyen betudja ezeket egy régebbi lakás sajátosságainak, különösen akkor, ha utána minden újra működik.
Pedig a zúgó vagy sercegő kapcsolók és aljzatok, a tartósan villogó vagy halványuló világítás, a rendszeresen leoldó megszakító, a meleg vagy elszíneződött szerelvények és az elektromos berendezések közelében érezhető égett szag olyan figyelmeztető jelek lehetnek, amiknél szakember vizsgálata indokolt. Ugyancsak veszélyes jel többek között a sercegés, az égésnyomok, a túlmelegedés és az indokolatlanul működésbe lépő kismegszakító.
Ha egy konnektor melegszik, serceg, elszíneződik vagy égett szaga van, ne használjuk tovább addig, amíg hozzáértő szakember nem ellenőrizte. Az elektromos rendszer belsejében lévő hibát nem feltétlenül lehet kívülről megállapítani, ezért a szerelvény szétszedése nem házi diagnosztikai feladat.
Egy elektromos fűnyíró, sövénynyíró, kerti világítás vagy barkácsgép miatt gyorsan előkerülhet a lakásban használt hosszabbító. Csakhogy attól, hogy egy kábel tökéletesen megfelel a nappaliban, még nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a kertben is használjuk.
A beltéri és kültéri használatra készült hosszabbítók eltérő körülményekre készülnek. A szakértő kifejezetten figyelmeztet arra, hogy kültéren csak arra alkalmas hosszabbítót és berendezést használjunk, és mindig ellenőrizzük a gyártó jelölését, illetve utasításait. Ez különösen fontos nedves környezetben: ilyen az eső vagy locsolás után használt hosszabbító is.
A kertben csak kültéri használatra megfelelő, időjárási körülményekhez tervezett hosszabbítót, kábeldobot és csatlakozót használjunk. A kábeldobot használat közben teljesen le kell tekerni, a vezetéket pedig szárazon és sérülésektől védve kell tartani. Kültéri elektromos berendezéseknél különösen fontos az áram-védőkapcsoló, vagyis az RCD/FI-relé által biztosított kiegészítő védelem is.

Nem egészen. Az áram-védőkapcsoló fontos biztonsági eszköz: hibaáram esetén gyorsan lekapcsolhatja az érintett áramkört, ezzel csökkentve az áramütés kockázatát. De nem teszi biztonságossá a sérült vezetéket, a víz mellett helytelenül használt elektromos készüléket vagy a nem megfelelő hosszabbítót.
Magyarországon a Villamos Műszaki Biztonsági Szabályzat külön rendelkezik az áram-védőkapcsolókról. A jelenlegi jogszabály szerint, ha ilyen készülék van a felhasználói berendezésben, annak működőképességét az előírt időközönként a próbagombbal is ellenőrizni kell. A pontos villamos hálózati kialakítás, az áramütés elleni védelem megfelelőségének megítélése és az esetleges hibák feltárása azonban villamos szakember feladata.

Ilyenkor az ösztönös reakció könnyen az lehet, hogy azonnal megérintjük az érintettet. Ez azonban veszélyes lehet, ha továbbra is kapcsolatban áll az áramforrással. Elsőként azt kell biztosítani, hogy a segítséget nyújtó ember maga ne kerüljön az áramkörbe: ha ez biztonságosan megtehető, meg kell szakítani az áramellátást, és nem szabad közvetlenül hozzáérni az érintetthez addig, amíg fennállhat az elektromos kontaktus veszélye.
Az áramütés súlyosságát ráadásul nem mindig lehet pusztán a külső sérülések alapján megítélni. Súlyos tünet, eszméletvesztés, légzési vagy keringési probléma esetén azonnali sürgősségi segítség szükséges – Magyarországon a segélyhívó száma 112. Az áramütés utáni teendőknél mindig az aktuális egészségügyi elsősegély-ajánlást kell követni.
Nem kell állandóan potenciális veszélyforrásokat keresnünk a lakásban. Sokkal fontosabb, hogy felismerjük azt a néhány helyzetet, aminél a megszokás hamis biztonságérzetet adhat.
Egy töltő attól még nem biztonságos, hogy továbbra is tölti a telefont. Egy elosztó attól még nem terhelhető tovább, hogy maradt rajta egy szabad hely. És egy hónapok óta sercegő konnektor sem válik normálissá attól, hogy tegnap sem történt semmi.
Az elektromosságnál éppen ezért nem az a legjobb biztonsági szabály, hogy mindentől féljünk, hanem hogy ne szokjunk hozzá ahhoz, ami nem normális.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!