Mélyen hiszi, hogy a színház jobbá teszi a világot, hogy a virtuális-kapitalista darálóban szükségünk van arra, hogy együtt legyünk és rálássunk, értelmezzük a körülöttünk és ezáltal bennünk zajló dolgokat. „Ebben tud segíteni a jó színház, és ez szerintem nem kis dolog.”
Tízéves korában klasszikusbalett-táncosként kezdett színházzal foglalkozni, és azóta csak arra a négy évre tartott szünetet, amíg Ázsiában élt. „Fontos élet- és önismereti út vezetett oda, hogy rendezni kezdtem és ebben megtaláltam azt az alkotói formát, amiben legtöbbet adhatok át abból, ahogy a világot, és benne a boldogságáért küzdő embert látom.” A rendezés más művészeti formáktól eltérően közösségi műfaj, így végtelenül szerencsésnek tartja magát, hogy munkája során számos kiváló művésszel közösen hozhat létre előadásokat. Neki ítélték A legígéretesebb pályakezdőnek járó Színikritikusok díját 2017-ben. Emellett két alkalommal elnyerte a legjobb rendezésért járó Színkritikusok díját is: 2017-ben A kaukázusi krétakör, 2018-ban A Patonov című darabbal. A Pécsi Országos Színházi Találkozón (POSZT) ugyancsak kétszer vehette át a legjobb rendezésért járó elismerést, 2017-ben a Nóra – karácsony Helmeréknél, 2018-ban pedig A kaukázusi krétakör rendezéséért.
2015 óta a Katona József Színház tagja, de rendez az Operában, vidéken, külföldön is, és ha van rá lehetősége, akkor tanít is. A Mitos21 európai színházi hálózat alelnöke, valamint a Hintalovon gyermekjogi alapítvány kuratóriumának is tagja.
Instagram