Határhúzás: 3 mondat, ami lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatsz a szüleidnek

A szüleinkkel szemben határhúzás sokszor nehezebb, mint bármi más. 

Te is még mindig a „jó gyerek” szerepét játszod, pedig már bőven elmúlt 18? Mindenben hallgatsz a szüleidre, a saját véleményed, elképzeléseid pedig háttérbe szorítod, mert azt gondolod a békesség kedvéért legyen minden úgy, ahogy ők akarják? Nem, hidd el, nem jó stratégia, a határhúzás ugyanis nagyon fontos mérföldköve egy szülő-gyerek kapcsolatnak. Bár nehéznek tűnhet – eleinte bizonyára az is lesz –, de bátran kiállhatsz magadért, hiszen erős, független felnőtt vagy, aki nem köteles mindig a szüleit követni. Ha hibázol, te viseled a következményeket, neked kell felelősséget vállalnod, de ez is a felnőtt lét része. Összeállításunkban most mutatunk 3 mondatot, amit tényleg mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatsz a szüleidnek. 

„Tudom, hogy jót akarsz nekem, de most szükségem van egy kis térre.”

Ezzel a mondattal méltányolod a szüleid szándékait, ugyanakkor világossá teszed, hogy most szükséged van egy kis időre saját magaddal. Ez tökéletes lehet akkor, ha úgy érzed, túl sok mindenbe szeretnének beleszólni, és nem akarják belátni, egyedül is képes vagy megoldani a problémáid. 

„Ezt most én döntöm el, kérlek tartsd tiszteletben.”

A szülők hajlamosak lehetnek azt hinni, hogy a csemetéik nem tudnak önálló döntéseket hozni, holott már réges régen felnőttek. Minél előbb a tudtukra adod, hogy igenis tudsz döntéseket hozni, annál jobb lesz neked hosszú távon. Ez kezdetben nagyon nehéz és frusztráló lehet, de előbb-utóbb a szüleid is meg fogják érteni, rá fognak jönni a világos határok miatt, hogy nem kell és nem is szabad örökre fogniuk a kezedet. 

„Ettől kényelmetlenül érzem magam, nem szeretem, amikor így beszélsz velem.”

A szülők gyakran megfeledkeznek arról, hogy a felnőtt gyerekükkel már nem úgy kell beszéljenek, mint egy kisgyermekkel vagy egy kamasszal. Ez hihetetlenül kényelmetlen érzés lehet, és nem, egyáltalán nem baj, ha ezt világosan a tudtukra is adod. Természetesen nem kell tiszteletlennek lenned, de azt bátran megfogalmazhatod, hogy nem szereted, ha egy 5 éves gyermek szintjén kezelnek. 

Miért nehéz felállítani ezeket a határokat? 

A szülőkkel évekig egyfajta függőségi  viszonyban vagyunk, sokan pedig gyakran tudattalanul még felnőttként is gyerekként tekintenek magukra. Amikor azonban hirtelen elkezdenek kialakulni más vélemények, más elképzelések, akkor az értetlenséget válthat ki a szülőkből. Ezért nagyon fontos, hogy a határhúzás szeretettel teli, de világos legyen, máskülönben a szüleid nem fogják tudni, mik is a te igényeid, így alkalmazkodni sem tudnak hozzá. 

(via)