„A bútoroknak nemcsak szépnek, hanem funkcionálisnak is kell lenniük” – Le Corbusier

Le Corbusier-t a 20. századi építészet egyik legnagyobb képviselőjének tartják. A név hallatán azonnal megjelenik előttünk a ronchamp-i Magasságos Miasszonyunk zarándok kápolna, a színes erkélyeiről híres brutalista stílusú, marseilles-i Unité d'Habitation, vagy éppen az 1951-ben épült Villa Savoye. Azonban Le Corbusier nemcsak az építészet terén, hanem a bútortervezésben is remekelt. A svájci-francia építész által tervezett lakáskiegészítők a mai napig világhírűek - egyszerűek, klasszikusak, időtállóak. Le Corbusier kétségkívül megelőzte a korát, ikonikus építészeti stílusa azonnal felismerhető a modernista bútorokban.

1922-ben kezdett kísérletezni eleinte unokatestvérével, Pierre Jeanneret-el, majd 1928-ban Charlotte Perriand építész is csatlakozott a stúdióhoz. Innovatív anyagok (krómozott acélcső és marhabőr) felhasználásával egyszerű, modern, mégis klasszikus darabokat terveztek azzal a vezérelvvel, miszerint a bútoroknak nemcsak szépnek, hanem funkcionálisnak is kell lenniük.

Le Corbusier a bútorokkal szemben támasztott általános elvárásait az 1925-ben megjelent L'Art Décoratif d'aujourd'hui című könyvében vázolta fel. 1927-ben mutatta be először a Modulort – az aranymetszésen, a Fibonacci-számokon, a kétszeres egységen, valamint az ember arányain alapuló arányrendszert – amely később bútortervezési módszerének alapjául is szolgált.

Az 1920-as évek végén debütált a Le Corbusier's Furniture márka a párizsi Salon d'Automne kiállításon: a három tervező együttműködésének első eredménye egy acélcsövekből készült karosszék volt, döntött ülőlappal és háttámlával. Bútoraira az egyenes vonalvezetés jellemző, a formák szigorúan geometrikusak, az egzotikus marhabőrrel kombinált vékony acélcsövek miatt azonban kifejezetten lágyak és légiesek. 

Az LC2 fotel az egyik legikonikusabb Le Corbusier bútor. Alapja pár vékony krómozott acélrúdból készült, amely az egyenes vonalvezetésű, fekete bőrrel borított párnákat keretezi. A fotel kanapé verzióban is elkészült, amit egy az LC2-nél egy valamivel szélesebb, LC3 elnevezésű modell követett. Ezt sorozatot a milánói Cassina még mindig gyártja – a formatervek lényegében megegyeznek az 1928-ban megtervezett darabokkal. 

Az LC4 lounge ágy stílusban hasonlít a korábbi verziókra, azonban formavezetése sokkal lágyabb, ívesebb, kialakítása ergonomikusabb. A döntött háttámla és emelt lábrész tökéletesen igazodik a testhez, követi az emberi alak vonalát, ezáltal rendkívül kényelmes: a funkció és szépség tökéletes fúziója. A modellek megtervezésénél visszafogott színeket alkalmazott: a fekete, bézs, fehér és barna árnyalatai jellemzőek a kiegészítőkre.

Egyik leghíresebb lámpája, a betonból készült Borne Béton Light eredetileg az Unité d'habitation de Marseille és a Bhakra Dam számára készült 1952-ben. A bankárlámpák formavilágát vette alapjául, stilizált, fluid, modern formába átültetve.