Ki az igazi Katie Holmes?

Katie Holmes imádni való szomszéd lányként hódította meg a képernyőt (és a szíveket) a Dawson és a haverokban 1998-ban. Az azóta eltelt több mint húsz évben a filmvásznon és azon kívül is alakot váltott. Az ELLE megpróbálta megfejteni a Holmes-rejtélyt.

Katie Holmes kardigánt visel. Igen, azt a puha, bézs kasmírkardigánt, ami vágyrohamokat okozott az internet népének. Azt, ami alól egy aprócska, hozzáillő kasmír melltartó kandikált ki, ami tudatta a világgal: Katie Holmes visszatért. Ilyen mostanában az élete: a legkisebb részlet ezernyi sarkos véleményt és különböző értelmezést szül. Gondoljunk bele: egy bézs kardigán. Kimerítette-e valaha egy ruhadarab ennél tökéletesebben a jelentéktelenség fogalmát? A kasmír melltartó – ami több mint 500 dollárba került, és néhány óra alatt elfogyott – és Katie Holmes, akinek az életébe még mindig bele akarunk lesni. Épp azért, mert ez az, amit soha nem engedett nekünk.

Persze az élete nem szólt mindig erről. Amikor szomszéd lányként belibbent a képernyőnkre a Dawson és a haverok Joey Pottereként 1998-ban, a dolgok még egyszerűbbek voltak. Katie Holmes egy őszinte, átlagos lány volt. Nem volt rajta semmi látnivaló, a fiúi hasonlóan egyszerű esetek voltak. Aztán egyszer csak fogta magát, és mindenki meglepetésére hozzáment Hollywood lehető legkevésbé tipikus férfijához, Tom Cruise-hoz.

És utána? Felszívódott, szinte egyik napról a másikra. Nem mesélt el mindent talkshow-kban. Nem tántorgott ki részegen bárokból. És egyáltalán nem dokumentálta az élete összes mozzanatát az Instagramon. Ehelyett tette a dolgát, kitartóan forgatott, és miután 2012-ben elvált Cruise-tól, egyedül kezdte nevelni lányukat, Surit. Amitől természetesen mindenki még többet akart tudni. De ő nem mindig hajlandó többet adni magából. Az interjú előtt szóltunk a PR-menedzserének, hogy szeretnénk csinálni egy videót Holmesszal, amiben arról beszél, hogyan változott a stílusa az évek során. Elég sok képet kivetetett közülük – pont olyanokat,  amik a Cruise-zal töltött évei alatt készültek. A szomszéd lány magára zárta a vaskaput.

Két évtizeddel később még mindig felderül az arca, amikor a Dawsonról beszél. 2018-ban volt a húszéves évforduló, és a szereplők összegyűltek egy címlapfotózás kedvéért. „Nagyon jó volt – emlékszik vissza. – Elmentünk együtt vacsorázni, és csodálkozva vettük tudomásul, hogy az emberek még mindig nézik a sorozatot. A Dawson és a haverok túlnőtt rajtunk, és hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk benne. Rengeteg lehetőséghez jutottunk általa.”

Arról beszélgetünk, hogy mennyivel egyszerűbb volt akkoriban az élet – nem volt közösségi média, nem volt okostelefon. Azt mondja, gyakorlatilag allergiás a közösségi médiára.

„Nem nagyon használom az Instagramot, és amikor mégis, annak általában a munkámhoz van köze. Elkezdhetünk követni egy csomó idegent, és azt gondoljuk, hogy ismerjük őket, de hát lehetetlen, hogy a közösségi médián közvetített dolgok megragadják egy ember teljes személyiségét. Csak egy verziójukat látjuk, és ezt mindig észben kell tartanunk. Az csak egy kép róluk. Nem ismerjük őket. Nem ismerjük a múltjukat.”