Egy andalúz lakáscsere érdekes története

Évtizedek óta járok Spanyolországba, de minden alkalommal meglep valamivel. Ebben a szezonban egy kicsit másképpen fedeztem fel Andalúziát. Mégpedig Cádiz városán és egy lakáscsere történetén keresztül. 

Évtizedekkel ezelőtt, amikor életemben először – még egyetemistaként – jártam Andalúziában, azt éreztem, ez a tartomány mindenhogyan messze esik Európától. A Semana Santa (Húsvéti Nagyhét) felvonulásain önmagukat véresre korbácsoló zarándokokat láttam, a népszerű tapas bárokban pedig bokáig gázoltak az eldobott szalvétákból és cigarettacsikkekből álló szemétszőnyegben a vendégek. Akkoriban a buszokon és a gyógyszertárakban is lehetett dohányozni, ezeken a helyeken is volt hamutartó. A vad és büszke Andalúzia sokat szelídült azóta, de a lényeg szerencsére nem változott: őszinte, autentikus és öntudatos maradt. 

A sevillai birtok csodája

A lakáscsere (HomeExchange) oldalon találtam azt a cadizi kislakást, ahonnan nemrég felfedezőútra indultam Spanyolország déli tartományában. Az otthon tulajdonosa Jesús, akit jelenlegi barátnője, a pszichológus Mabel beszélt rá a lakáscserére. Jesús kétkedve vágott bele a lakáscserébe, én voltam az első vendége és örömmel tölt el, hogy nem csalódott. A férfi elismert professzor, nemcsak Spanyolországban, hanem Limában és Santiago de Chilében is. 72 éves, oktatásüggyel foglalkozik, bejárta az egész világot, több könyvet írt, rengeteget tanultam tőle. Sevillában is van egy nagy birtoka, amit közösen is bejártunk.

Minden zöldséget, gyümölcsöt maga termeszt, amiből ő főz a családnak.

A sevillai birtokon saját kertjéből gyűjtött, paradicsomos szószban eltett csigát ettünk és megkóstoltatta velem a büszkeségét, a citromos sertéssültet is, ami a család nagy kedvence. Az általa termesztett aloe verából még a szappant és a sampont is készít a család minden tagjának.

Kifogyhatatlan energiája van, pedig a Franco rendszerben börtönbe is zárták, amikor is másfél évet ült. Öt gyermeke három különböző feleségtől született, Mabellel viszont nem terveznek házasságot. Amikor rákérdeztem, hogy miért nem, azt válaszolta, tetszik a neki a választottja függetlensége, „és azt is pontosan tudom, hogy együtt fogunk majd megöregedni.” Mabellel a sevillai egyetemen találkoztak öt évvel ezelőtt, ahol Jesús előadást tartott. Nagy örömömre már meg is állapodtunk arról, hogy 2026-ban is lakást cserélünk, ők először jönnek majd Budapestre, én sokadik alkalommal térek vissza Andalúziába. 

Kubai életérzés Cádizban 

Cádiz az egyik legszebb (Jesús szerint egyértelműen a legszebb) andalúz város Spanyolország délnyugati részén. Európa egyik legrégebbi, folyamatosan lakott településeként is emlegetik. Több mint 3000 éves történelme során számos kultúra hagyta itt nyomát, a föníciaiaktól kezdve a rómaiakon át a mórokig. A város sokakat a gyarmati kor Kubájára emlékezteti, és ebben van is valami. Cádiz katedrálisa például akár Havannában is lehetne – barokk és neoklasszicista stílusban épült, ikonikus aranykupolája a gyarmati időket idézi. A harangtornyából lenyűgöző kilátás nyílik a városra és a mellette hullámzó óceánra, de talán ennél is szebb és átfogóbb panorámaélményt nyújt a Tavira-torony. A város legmagasabb őrtornya még a 18. században épült, ma már egy camera obscura található benne, ami 360°-os panorámát nyújt a városról. (A camera obscura a fényképezés történetének egyik legfontosabb előfutára, tulajdonképpen egy elsötétített tér, amibe egy kis nyíláson beeső fény a külvilág fordított képét mutatja – a szerk.) Az őrtoronyban a 10 eurós belépőért angol, illetve spanyol nyelvű camera obscura gyorstalpalót kapsz, amellett, hogy a toronyból ezen a szokatlan kamerán keresztül járhatod be a várost.

Nagyon kevés ilyen város fölötti camera obscura létezik, én például a cadizi őrtoronyban tudtam meg, hogy Egerben is van egy.

Ha nem a városra, hanem az óceánra szeretnél kitekinteni, akkor a San Sebastián és Santa Catalina erődöket ajánlom, különösen naplemente környékén. Ezek a tengerparti erődítmények egykor a város védelmét szolgálták, ma viszont már romantikus séták és kulturális események helyszínei, kiváló kilátással az Atlanti-óceánra. 

Cádiz legjobb strandjai 

• Playa de la Caleta: Az óvárosban található, két erőd között elhelyezkedő strand nyugodt vizeivel ideális családoknak és randevú helyszínnek is. A naplementék különösen szépek innen, nekem ez lett az abszolút kedvencem. 
• Playa de la Victoria: Cádiz legnagyobb és legnépszerűbb strandja, több kilométer hosszú. 
• Playa de El Palmar: A városon kívül található rész leginkább a szörfösök paradicsoma. Hosszú, aranyhomokos partja és nyugodt hangulata van. 

A helyi piac felfedezése

Cádiz konyhájából a tenger közelségéből adódóan a tengeri ételeket érdemes választani. A Mercado Centralban friss helyi termékeket kóstolhatsz a csigától a gyümölcsökig. A legnagyobb sor délelőtt a csokoládés-churros-os előtt kígyózik, de a churros-kóstoló mellett érdemes a helyiek életét megfigyelni a piacon. Az eredeti vásártér 1838-ban nyílt meg, Andalúzia legrégebbi piacai közé tartozik. Az épületet 15 éve felújították ugyan, de abban a pillanatban, ahogy belépsz a római fórumra emlékeztető halpiacra, azonnal azt érzed, hogy itt évszázadok óta semmi sem változott. 

Friss halételek Rafaeltől és Gloriától 

Az éttermek közül az El Faro de Cádiz-t és a Casa Manteca-t ajánlom, ha autentikus andalúz ízeket szeretnél kóstolni. Az egyik nagy kedvencem a Casa Rafael lett. Többször visszatértem a vacsoraidőben mindig zajos családi tavernába, ami a tulajdonos, Rafael mellett a friss halételeiről híres.

Rafael minden reggel a halpiacról szerzi be a legfrissebb árut.

Mint megtudtam, az éttermet 2018-ban alapította párjával, Gloriával. Nem volt könnyű kezdet, a nyitás a Covid-járvány berobbanására esett, de olyan hamar elterjedt a jó minőség és a családias hangulat híre, hogy a Casa Rafael azóta is az egyik legnépszerűbb étterem a helyiek körében. A turisták még nem fedezték fel, ezért őszinte, családias hely tudott maradni, ahol minden a friss halról és a szeretettel készült ételekről szól.  

Baszk – andalúz fúziós konyha 

Amikor kiléptem a cadizi lakáscserés házigazdám, Jesús házából, egyúttal a Restaurante Atxuri étterem teraszán találtam magam. Az egyik legjobb ételt itt ettem Andalúziában, ami pontosan így szerepel az étlapon: „Carboncillos de bacalao con su mayonesa de pil pil”,  magyarul tőkehalfalatkák pil-pil majonézzel. Szokatlan kinézetű fekete tésztacsomagok sorakoztak a tányéron, és eléggé meglepett a külseje. A másik élmény akkor ért, amikor beleharaptam az első falatba. Leírhatatlanul finom volt, ezért ajánlom bátran és ilyen részletességgel. Maga az étterem 75 éve működik, és ugyanannak a családnak a kezében van. Generációról generációra frissül az étlap, korszerű és hagyományos módszerek keverednek a baszk és az andalúz konyha fúziójában.

Kirándulások Cádiz közelében 

• Doñana Nemzeti Park: A közeli világörökségi helyszín gazdag madárvilágáról és változatos élőhelyeiről ismert. 
• Sierra de Grazalema: Ez a hegyvidéki terület kiváló túrázási lehetőségeket kínál, lenyűgöző természeti látványosságokkal. 
• Vejer de la Frontera és Arcos de la Frontera: Itt világszép, apró falvakat találsz, fehérre meszelt házakkal és nyitott helyiekkel.  

Jerez de la Frontera – Sherry, flamenco és táncoló lovak 

Alig negyven percre van vonattal Cádiztól ez a gyönyörű város, ahová egy andalúz lovas bemutatóra és egy ebédre akár napközben is érdemes elugrani. Jerez de la Frontera a flamenco mellett a sherry borairól híres. Jó ötlet ellátogatni a Bodegas Fundadorba, ahol kóstolók és vezetett túrák is elérhetők, de ami szerintem kihagyhatatlan, az a Real Escuela Andaluza del Arte Ecuestre meglátogatása.

Az andalúz lovasművészet iskolájában rendszeresen szerveznek lovasbemutatókat a nagyközönség számára. Ez az egyik legismertebb (és legelismertebb) intézmény a világon, ami az andalúz lovasművészet megőrzésével és bemutatásával foglalkozik.

A királyi lovas iskolát 1973-ban alapították, miután Álvaro Domecq Romero — híres andalúz lovas és tenyésztő — bemutatta a Cómo bailan los caballos andaluces? (magyarul Hogyan táncolnak az andalúz lovak?) című előadását a spanyol királyi családnak. Az előadás olyan nagy sikert aratott, hogy I. János Károly király kezdeményezésére állami támogatással létrejött a királyi lovas iskola. Azóta ugyanezzel a címmel mutatják be azt az előadást, amit az alapításkor a spanyol király is látott. A Real Escuela az Recreo de las Cadenas épületegyüttesben működik Jerez belvárosában, a vasútállomásról (szigorúan az árnyékos oldalon sétálva) gyalog is könnyedén elérhető. Amikor beléptem az elegáns udvarba, egy kicsit Párizsban éreztem magam, nem sokkal később meg is tudtam, hogy miért. A Királyi Lovasiskola épületét az a francia építész, Charles Garnier tervezte, akinek a párizsi operaházat is köszönhetjük. Mivel a lovas bemutató számos általam ismeretlen oldalon hirdette a jegyeket, én végül a GetYourGuide appon foglaltam. Az első sorba szólt és 52 eurót fizettem érte.  A mintegy kétórás műsorszám és az andalúz lovak kecses, elegáns „tánca” életre szóló élmény. 

Sevilla – Andalúzia szíve és lelke

A La Real Maestranza de Caballería de Sevilla, vagyis a sevillai aréna Spanyolország egyik legrégebbi és legfontosabb bikaviadal-helyszíne. Körülbelül 12 000 fő fér el benne. Amikor belépsz az épület barokk stílusú főbejáratán, a Puerta del Príncipén, vagyis a Herceg Kapuján, gondolj arra, hogy ez a kapu az ország legsikeresebb, ünnepelt matadorainak diadalmas távozási helye is. A spanyol nép büszkesége, a bikaviadal mára mélyen megosztja a spanyol társadalmat. Egyre többen tartják állatkínzásnak a corridát, míg mások kulturális örökségként tekintenek rá. A fiatalabb generáció, a 18 és 35 év közöttiek körében inkább az elutasítottság jellemző – több közvéleménykutatás szerint ebben a korosztályban 60–70% nem támogatja a bikaviadalok folytatását. Andalúzia, Madrid és Castilla-La Mancha területén sokan viszont továbbra is fontosnak tartják a tradíció megőrzését. Egyes pártok és állatvédő szervezetek régóta küzdenek a teljes betiltásért, míg más politikai erők és a bikaviadal-lobbi védelmeznék azt, ami, spanyolról fordítva „nemzeti művészeti forma”.

Katalóniában és a Kanári-szigeteken már betiltották a bikaviadalokat. Állítólag a kiemelt eseményeken kívül a látogatószám is jelentősen csökkent az utóbbi két évtizedben, én viszont azt tapasztaltam, hogy Jerezben és Sevillában is azonnal elfogytak a jegyek a meghirdetett eseményekre.

A bikaviadal ma már nem csupán műsorszám, sport vagy élő művészet, hanem identitáskérdés is Spanyolországban. Támogatói szerint hagyomány, kultúra és művészet értékes találkozásáról van szó, míg ellenzői morálisan nem igazolható állatkínzásnak és kegyetlenségnek tartják a nyilvánosság előtti állatölést. Szerintük ez az esemény már nem illeszthető  a modern társadalomhoz, illetve jelentős presztízsromboló hatása is van nemzetközi szinten. A támogatók ennek éppen az ellenkezőjéről beszélnek: olyan turisztikai attrakcióról, ami megőrzendő rituális és esztétikai érték. Engem személy szerint lenyűgözött a sevillai bikaviadal ősi barbár rituáléja. Mintha az ókori Római Birodalomba vitt volna el az a kora vasárnap este, amit Sevillában átéltem. A bikaviadalok mélyebb gyökerei időben sokkal messzebb, már a görög kultúrában is fellelhetők. Hemingway és Federico Garcia Lorca műveiből korábban is jól ismertem a bikaviadalok világát, de mint már annyiszor, újra bebizonyosodott, hogy az utazás közben szerzett személyes élmény nélkül egészen mást képzel el az ember, mint amit elolvas.