Az elmélyülés lett az új luxus? Így változtatja meg a figyelmünket a digitális világ

Miközben évek óta a figyelmünk széttöredezettségéről beszélünk, a médiafogyasztási trendekben érdekes ellenpont figyelhető meg: egyre népszerűbbek azok a kulturális formátumok, amik hosszabb elmélyülést igényelnek.

A közösségi médiát egyre inkább a rövid, gyorsan fogyasztható tartalmak uralják, de ezzel párhuzamosan látványosan nő az igény az elmélyülésre is: többórás podcastek érnek el milliós nézettséget, népszerűek a hosszú esszék, és reneszánszukat élik a könyvklubok, valamint az elmélyült olvasás. Bereczki Enikő generációkutató segítségével annak járunk utána, mi áll a látszólagos ellentmondás hátterében.

Évezredes aggodalom

Gyakran halljuk, hogy az internetből és a médiából ránk zúduló információáradat miatt egyre nehezebben tudunk hosszabb ideig koncentrálni. Az új technológiák emberi elmére gyakorolt hatása miatti aggodalom azonban korántsem modern jelenség. Már egy ókori egyiptomi történetben is felmerült a félelem, hogy az írás elterjedése gyengítheti az emberi emlékezetet – ironikus módon ezt a történetet éppen Platón írásainak köszönhetően ismerjük. A modern korban az emlékezet mellett egyre inkább a figyelem került a középpontba. Korábban a rádió és a televízió hatásaitól tartottunk, napjainkban pedig az internetet és az okostelefonokat tesszük felelőssé koncentrációs képességünk romlásáért. A technológia és a figyelem kapcsolatáról szóló mai vita tehát valójában egy évszázadok, sőt évezredek óta visszatérő kérdés újabb fejezete.

közös tapasztalat

Gyakori nézőpont, hogy a fiatalabb generációkat nevezzük a széttöredezett figyelem elsődleges áldozatainak. De tegye fel a kezét, aki – bár nem a 21. században született – még sosem görgetett értesítéseket filmnézés közben, vagy nem érezte úgy, hogy egy könyv olvasása, amit korábban letehetetlennek tartott, nagyobb koncentrációt igényel most, mint tíz évvel ezelőtt.  

Bereczki Enikő generációkutató szerint a tartalmak rövidülése ma már szinte minden jelentős közösségi és online platformon megfigyelhető. A figyelmünkért versengő, gyorsan fogyasztható tartalmak pedig nem csupán a „digitális bennszülöttek” médiafogyasztási szokásait alakítják. Hatásuk gyakorlatilag minden internethasználót érint, így azokat a generációkat is, amelyek még megtapasztalták az internet előtti világot.

A rövid videós logika felkerült a Facebookra, az Instagramra és más platformokra is, így a Y generáció, az X generáció, sőt a babyboomerek is találkoznak vele a mindennapokban. Egy 50–60 éves felhasználó ugyanúgy belekerülhet abba az algoritmikus környezetbe, ahol egyik rövid videó követi a másikat, és ahol a platform folyamatosan próbálja fenntartani a figyelmet. A digitális túlterheltség ma már nem egyetlen generáció problémája, hanem közös tapasztalat. 

Az elmélyülés reneszánsza

Éppen ezért tűnhet elsőre meglepőnek, hogy miközben a figyelmünk rövidüléséről szóló narratíva szinte megkérdőjelezhetetlenné vált, a kulturális fogyasztás számos területén ennek éppen az ellenkezőjét látjuk. A tendencia hátterére világít rá a szakértő.

Bereczki Enikő szerint a jelenség hátterében a figyelemgazdaság térnyerése áll. A fogalmat Herbert A. Simon már 1971-ben megfogalmazta: egy információval túlterhelt világban nem maga az információ, hanem az emberi figyelem válik az egyik legértékesebb erőforrássá. Napjainkban ez különösen látványosan érvényesül, hiszen az algoritmusok által vezérelt platformok folyamatosan versenyeznek azért, hogy minél tovább lekössék a felhasználókat. Ezzel párhuzamosan azonban egy ellentétes folyamat is kibontakozik: egyre erősebb az igény a lassabb, hosszabb és valódi elmélyülést kínáló tartalmakra.

A szakember úgy véli, hogy a hosszú formátumok iránti igény egy szélesebb társadalmi reakció. Generációkon átívelő tapasztalattá vált az információáradat és a mennyiség helyett a minőségre koncentráló tartalomfogyasztás és a folyamatos digitális jelenlét hatására létrejövő mentális kifáradás: „A rejtélyes Z generáció című könyvemben is azt írtam le, hogy az „always on”-nak nevezett, vagyis folyamatosan online működő generáció tagja közül vannak, akik egy idő után maguk is felismeri az állandó elérhetőség fárasztó oldalát, miközben az idősebb generáció tagjai közül is egyre többen elkezdték keresni a digitális egyensúlyt.”

Az egyensúly keresése nemcsak a médiafogyasztási szokásainkat, hanem a kognitív működésünket is érinti. Egyre nagyobb figyelem irányul azokra a kulturális gyakorlatokra, amelyek tartós koncentrációt és elmélyülést igényelnek. Ezek közé tartozik a szakirodalomban deep readingnek, vagyis elmélyült olvasásnak nevezett folyamat is. A generációkutató a tudományos hátteret is megvilágítja: „Maryanne Wolf idegtudós kutatásai szerint a mélyolvasás nem egyszerűen egy könyv elolvasását jelenti. Ez egy komplex gondolkodási folyamat, amely fejleszti a mentalizációt, a kritikai gondolkodást, a problémamegoldást és az empátiát. Nagyon érdekes, hogy még ő maga is megtapasztalta a digitális korszak hatását: amikor újra elővette egyik régi kedvencét, Hermann Hesse Az üveggyöngyjáték című regényét, azt érezte, hogy nehezebben merül el benne, mint korábban.”

Majd egy fontos, saját tapasztalattal is kiegészíti a gondolatot:

Ha a szívemre teszem a kezem, magamon is ugyanezt tapasztalom. Sokat olvasok, a regényolvasás az egyik kedvenc hobbim, mégis, amikor egy intenzívebb munkával töltött időszak miatt akár két hétre is kimarad az olvasás, mindig nehezebben rázódom vissza. Egy új könyv első oldalain ilyenkor még döcögősebben haladok, idő kell ahhoz, hogy ismét teljesen el tudjak merülni a történetben. Mindez jól mutatja, hogy a mély figyelem nem feltétlenül elveszett képesség, sokkal inkább egy olyan készség, amelyet rendszeresen használni és újra gyakorolni kell.

Az emberi kapcsolódás szerepe

A hosszú formátumok népszerűségét a rövid videók elleni reakcióként is lehetne értelmezni, valójában azonban ennél összetettebb jelenségről van szó. Amellett, hogy egyre többen szeretnének kiszakadni a folyamatos ingeráradatból és egyensúlyt találni, az élmények minőségében is változást keresnek. A szakértő szerint ennek egyik oka, hogy a hosszabb hírlevelek, podcastek vagy könyvklubok nem egyszerűen több időt kérnek a befogadótól, hanem olyan tartalmat nyújtanak, amikhez könnyebb emberileg, szellemi és érzelmi szinten is kapcsolódni. 

„A digitális platformokon ma hatalmas mennyiségű információval találkozunk, de gyakran hiányzik az a személyes kapcsolat, amely segít eldönteni, hogy minek tulajdonítsunk jelentőséget. A Substack típusú hírlevelek sikere például nem pusztán annak köszönhető, hogy hosszabb szövegeket kínálnak, sokkal inkább annak, hogy egyfajta közvetlen kapcsolatot teremtenek szerző és olvasó között.

Egy olyan médiakörnyezetben, ahol sok tartalom mögött láthatatlan algoritmusok döntenek, sok az MI generált tartalom, felértékelődik az emberi hang, a személyes nézőpont és a szakmai hitelesség.

– fejti ki a szakértő. 

A podcastok is hasonló élményt kínálnak. Nemcsak információt közvetítenek, hanem betekintést engednek a résztvevők gondolkodásába, dilemmáiba és személyiségébe. Ugyanez igaz a könyvklubokra is. A közös olvasás nem csupán egy könyv értelmezéséről szól, hanem olyan beszélgetések elindítója lehet, amelyekben többet tudhatunk meg másokról, kapcsolatainkról, a világ működéséről és ezeken keresztül önmagunkról is. Ezek a kapcsolódási pontok különösen felértékelődhetnek egy olyan korban, amikor ugyan folyamatosan kapcsolatban vagyunk egymással, a személyes találkozások mégis ritkábbá váltak. Enikő szerint ez különösen a Z generáció esetében figyelemre méltó. Bár rendkívül intenzíven használják a digitális platformokat, közben egyre erősebben keresik a valódi közösségi élményeket. „Egyrészt a Z generáció kis létszámú generáció, kisebb méretű családokban él, másrészt egy olyan médiakörnyezetben nőtt fel, ahol folyamatosan össze van kapcsolva másokkal, mégis kevesebbet találkozik személyesen velük. Talán éppen ezért is lehetnek olyanok ebben a korosztályban, akik vágynak a személyesebb, hitelesebb kapcsolódásra, amit akár a közösen olvasott vagy hallgatott történeteken keresztül tudnak megélni.”

Új utak

Érdemes azonban a rövid és hosszú formátumokra nem egymás ellenfeleiként tekinteni. A BookTok sikere például jól mutatja, hogy akár egy harminc másodperces videó is meghozhatja a kedvet egy négyszáz oldalas regényhez. Ugyanígy egy rövid közösségimédia-poszt is lehet az első lépés egy többórás podcast, egy hosszabb tanulmány vagy esszé felé. A szakértő szerint ebben rejlik a digitális kultúra egyik legizgalmasabb paradoxona: miközben az online platformok folyamatosan versenyeznek a figyelmünkért, ugyanezek a felületek az elmélyüléshez is új kapukat nyithatnak. A rövid tartalom tehát nem feltétlenül helyettesíti a hosszabbat – sok esetben éppen hozzá vezeti el a közönséget.

A digitális kultúra nem megszüntette a könyvhöz való kapcsolódást, hanem új kapukat nyitott hozzá.

Jelenleg a Tiktokon a Booktok hashtagnek töb mint 83 millió követője van, a magyar könyvajánlónak pedig közel 52 ezer, a könyvmolynak szintén hasonló,  51,5 ezer. A digitális világ elvileg soha nem látott hozzáférést adott a kultúrához. Ma egy okostelefonon keresztül ugyanúgy elérhető lehet egy világhírű múzeum virtuális tárlata, egy egyetemi előadás, egy klasszikus regény vagy egy mélyebb podcast, mint egy szórakoztató rövid videó. Ugyanakkor a hozzáférés önmagában még nem jelent kulturális részvételt.”

Úgy tűnik, a figyelmünk nem vész el, inkább átalakul. A rövid videók és a gyorsan fogyasztható tartalmak minden bizonnyal velünk maradnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezzel párhuzamosan ne erősödhetne az elmélyülés iránti igény. Sőt, a tendencia mintha éppen az ellenkezőjét mutatná: minél nagyobb verseny folyik a figyelmünkért, annál értékesebbé válik az, ha képesek vagyunk hosszabb időn keresztül egyetlen dologra összpontosítani. Ennek hatására pedig egyre tudatosabban dönthetünk arról is, hogy a véges figyelmünkből kinek és minek adunk igazán időt.