Minden részletében újjászületve várja a 2022–23-as évad vendégeit a nemrégiben átfogó felújításon átesett Operaház. A példátlan kulturális, művészettörténeti és építészeti jelentőségű épületben a szükséges műszaki, strukturális, funkcionális, állagmegóvó és rekonstrukciós munkálatok elvégzése mellett kiemelt figyelmet fordítottak a belsőépítészeti és iparművészeti vetületre is – ezek kulisszatitkaiba nyertünk most betekintést.
„Az Opera 1884 óta a legnagyobb magyar kulturális intézmény – mondja Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója. – Kulturális jelkép, az ország egyik legerősebb szimbóluma. Kiemelkedően fontos volt, hogy a lehető legmagasabb színvonalon újítsuk fel, de elengedhetetlen volt az is, hogy hibátlanul funkcionáljon.”
A felújítás 2016-ban kezdődött el. A rendkívül összetett feladatot stílszerű kifejezéssel élve karmesterként Zoboki Gábor építész, a ZDA Építésziroda alapítója vezényelhette le, aki már gyermekként is az Operaház rajongója volt.
„Ez Magyarország talán legfontosabb tere, a nemzet díszterme – mondja. – Hatéves korom óta járok ide, így amikor a lehetőség felmerült, hogy közreműködhetek a megújulásában, feltolultak bennem az emlékek.”
A felújítás során megújult az Operaház teljes homlokzata, tetőzete, díszkivilágítása. A műemléki védettségű terekben a tervezők feltárások, archív dokumentumok és más információk alapján rekonstruálták az eredeti színeket és anyagokat. Megújult a belső világítás, új csillárokat kapott a lépcsőház. Átalakult egyes helyiségek – például a nézőtéri büfé – térelosztása, a színházterem új, díszes függönyt kapott. A csillár megújítása önmagában hatalmas feladat volt: a 3200 kilogrammos monstrumot Oláh Sándor csillárrestaurátor irányításával darabjaira szedték, majd az eredeti dokumentumok tanulmányozását követően gyakorlatilag teljesen újjáépítették. Az enteriőrök talán leglátványosabb részletei a textilek – ezek kiválasztása, gyártása a felújítási folyamat egyik fókuszpontja volt. A folyamatot Révész Eszter DLA, textiltervező művész irányította.
„Nehéz dolgunk volt, mert sehol, egyetlen raktárban sem maradtak textilminták vagy legalább egy eredeti kárpitozott szék – így csak leírásokra és olyan egyedi dokumentumokra támaszkodhattunk, mint egy-egy fotó, vagy beszállítói levelek és számlák”.
A bútorok tekintetében még nehezebb volt a feladat: a mai kor embere például jóval magasabb, mint az Operaház első látogatói – így például hosszabb ülőfelületre van szüksége –, és fontosak az akusztikai szempontok is. A nézőtér speciális székein ezért külön figyelmet fordítottak ezekre a részletekre, és szükség volt vadonatúj darabokra is. „A mai igényekre nem feltétlenül adnak választ a korabeli bútorok, ezért mindenképp új darabokra volt szükség” – mondja Balla Gábor építész, a Line and Round stúdió alapítója, a közönségforgalmi terekbe megálmodott bútorokat tervező vállalkozás képviselője.
„Nekünk nincs szép palotánk, nincsenek más nagy, impozáns termeink – az elmúlt 138 évben egy-egy rövid intermezzót leszámítva mindig is az Opera volt az a tér, ahol mindenki úgy érzi, hogy ünneplőbe öltözik a szíve – mondja Zoboki. – Boldog vagyok, hogy Ybl szellemiségének továbbélésében közreműködhettem!”
Több képért tekintse meg galériánkat itt:
A felújításról szóló cikk teljes terjedelmében az ELLE Decoration magazin 2022/06. számában olvasható.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!