Van egy fa, amely szinte önmagában képes romantikussá tenni egy kertet: látványos, kecses, vízparton pedig különösen gyönyörű. Egy feng shuihoz kapcsolódó hiedelem szerint azonban a ház közvetlen közelében már egészen más jelentést kap – olyannyira, hogy még a család anyagi gyarapodására sincs jó hatással.
Bár a pénztárcánkra gyakorolt hatását nyugodtan kezelhetjük babonaként, van egy sokkal kézzelfoghatóbb ok is arra, hogy alaposan meggondoljuk, hová ültetjük.
A szomorúfűz lefelé hajló ágai és a pénz elvesztése összekapcsolódik – más értelmezések szerint a fűz hajlékonyságában éppen a rugalmasságot, az erőt és a védelmet látják. Vagyis nem általánosan elfogadott feng shui-szabályról, hanem egy létező babonáról beszélünk.

A hiedelem magyarázata meglepően vizuális. A szomorúfűz ágai nem felfelé törnek, hanem hosszú ívben a föld felé hajlanak. Egyes értelmezések ezt úgy magyarázzák, mintha a jólét és a vagyon is lefelé, a háztartásból kifelé áramlana.
Mindezt természetesen nem érdemes kertészeti tényként kezelni. A fa elhelyezésének viszont a babonától teljesen függetlenül is lehet jelentősége – és itt válik igazán érdekessé a történet.
A babonánál van egy sokkal jobb ok arra, hogy ne kerüljön túl közel a házhoz
A a fűzek (Salix) között sok a gyors növekedésű, nagy termetű fa, amik kiterjedt, erőteljes gyökérzetet fejleszthetnek és sok vizet vesznek fel. Ezért a kertészek azt tanácsolják, hogy nagy termetű fűzeket ne ültessünk épületek alapjának vagy föld alatti vezetékeknek a közelébe, különösen zsugorodásra hajlamos agyagos talajon.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a fűz gyökerei egyszerűen szétverik a ház alapját. A legtöbb épületek közelében álló fa egyáltalán nem okoz kárt, és a modern épületek ritkán érintettek. A kockázat elsősorban zsugorodásra hajlamos agyagos talajon nőhet meg: hosszan tartó szárazság idején a fa vizet von el a talajból, az agyagos talaj pedig ennek következtében összezsugorodhat. Bizonyos körülmények között ez az alapozás süllyedéséhez és repedések kialakulásához is hozzájárulhat.
Vagyis nem valamiféle agresszív, betont áttörő gyökérzettől kell tartani. Sokkal fontosabb kérdés, milyen a talaj, milyen az épület alapozása, mekkora lesz a fa, és pontosan hová szeretnénk ültetni.

A fűzfákról gyakran hallani, hogy gyökereik megtalálják és széttörik a víz- vagy szennyvízcsöveket. A gyökerek bekerülhetnek a szivárgó, rosszul tömített régi vezetékekbe, majd ott tovább növekedve dugulást okozhatnak. Ha viszont a föld alatti cső ép és nem szivárog, a szakértők szerint nincs szükség beavatkozásra.
Ez a hazai kertekben is fontos szempont lehet, különösen régebbi családi házaknál. Faültetés előtt ezért nemcsak azt érdemes megnézni, milyen messze van a ház fala, hanem azt is, merre futnak a föld alatti közművek. Ha pedig nem tudjuk pontosan, hol vannak, egy nagy termetű fa helyének kijelölése előtt érdemes ezt tisztázni.
A szomorúfűz elnevezéssel érdemes egy kicsit óvatosan bánni, mert a hétköznapi nyelv több csüngő habitusú fűzet is összemoshat. Az eredeti babonás történet a Salix babylonica fajhoz kapcsolódik, a kertekben azonban más csüngő fűzekkel és hibridekkel is találkozhatunk. Vásárláskor ezért mindig a növény pontos botanikai nevét és várható végleges méretét érdemes ellenőrizni.
A méretkülönbség ugyanis óriási lehet. Az arany szomorúfűz (Salix × sepulcralis var. chrysocoma) például kifejletten 12 méternél magasabb és 8 méternél szélesebb lehet. A fűzfák között vannak kisebb típusok is, de a nagyra növő példányokat eleve tágas kertekbe ajánlják.
Ez az egyik legfontosabb gyakorlati tanulság: ne a faiskolában látott fiatal fa méretéből induljunk ki. Ami ültetéskor még könnyedén elfér a terasz és a kerítés között, néhány évtized múlva egészen más léptékű növény lehet. Egy nagy termetű fűznél ezért nincs minden kertre érvényes, univerzális biztonságos méterszám: a végleges mérete, a talaj, az alapozás és a közművek helye együtt dönti el, alkalmas-e az adott pont a telepítésére.

A szeptember végi időzítés miatt van még egy fontos csavar a történetben: a fűzről nem azért érdemes most beszélni, mert közeledne valamiféle ültetési tilalom – éppen ellenkezőleg.
A fűzfákat ősztől kora tavaszig lehet ültetni, amennyiben a talaj nem fagyott. Az őszi ültetés kifejezetten előnyös, mert a növény gyökérzete a tél folyamán elkezdhet megtelepedni, így a következő melegebb időszakban kevesebb öntözésre lehet szüksége. A fűzek többsége napos helyet és nyáron is nedvességet megtartó talajt kedvel.
Magyarországon természetesen az aktuális időjárást és a helyi talajviszonyokat is figyelni kell, ezért nem egy naptári dátum dönti el, mikor kerülhet földbe a fa. A lényeg inkább az, hogy most, az őszi ültetési időszak kezdetén ne a leglátványosabb üres helyet válasszuk ki automatikusan, hanem azt nézzük meg, hol fér majd el a fa kifejlett állapotában is.
A szomorúfűz tehát nem rossz fa. Megfelelő környezetben éppen ellenkezőleg: az egyik legkarakteresebb kerti szoliter lehet. A nagy termetű fűzek tágas, napos, nedvesebb talajú kertekben érzik igazán jól magukat, korán megjelenő barkáik pedig értékes pollen- és nektárforrást jelenthetnek a méheknek, amikor más táplálékból még kevés áll rendelkezésre.
Ha valakit zavar a gondolat, hogy a lefelé omló ágak a házból kifelé áramló jólétet jelképezik, választhat másik fát az otthon közvetlen közelébe. Ha viszont egyáltalán nem hisz benne, ültetés előtt akkor is érdemes feltennie egy sokkal fontosabb kérdést: lesz-e ennek a gyönyörű fának elegendő helye húsz év múlva is?
Mert a pénzt a házból kivivő szomorúfűz története babona. A több mint tízméteresre növő fa helyigénye viszont nagyon is valóságos.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!