A tökéletes nyári, vidéki délután receptje: egy farmház verandáján pihenünk hintaszékben, egy lenge pokróccal az ölünkben, és a festői, barbizoni tájakat csodáljuk, miközben a Nap mélyvörösen tűnik el a horizont alatt. Néha jóleső kiszakadni a nagyvárosok öröknyüzsgő hétköznapjaiból, és a csekély szabadidőt egy meghitt, csendes, vidéki miliőben tölteni – saját veteményeskerttel, esetleg egy istállóval és egy kis erdővel a szomszédságunkban. No de milyen is a farmházesztétika, és miért rajongunk érte annyira?
Nyugalmas, meghitt, családias, kuckós, melegséget áraszt. Általában tágas, nyitott, fényes terek és rusztikus anyaghasználat jellemzi, valamint világos tónusok, és persze rengeteg fa. Nem folk, nem századelős, nem cottage, és nem is egy indusztriális loft – valahol a négy között, az arany középúton mozog. Egy farmháznak általában van egy padlástérből kialakított felső szintje, nyeregtetője, zsalus faablakai, valamint egy fedett terasza gerendákkal és kerítéssel – barátságos, nosztalgikus, néha a gyermekkorunkat idézi, néha pedig a hőn áhított, nyugalmas jövőképünket vetíti előre.
Egy farmház konyhája általában nyitott, amerikai stílusú, közös, családi főzésre alkalmas. A munkapult felett – dekorációs funkciót is betöltő – kovácsolt vasból készült rúdra lógatott rézedények sorakoznak, és persze az elengedhetetlen nyitott polcok is megjelennek, tele feliratozott kerámiacsuporkával és vaskos receptkönyvekkel. A kertben szedett virág elmaradhatatlan kelléke a rusztikus, masszív fából készült étkezőasztalnak, amely egyértelműen az enteriőr (és a családi esték) főszereplője.
Az anyaghasználatban megjelenik a nyers tégla és a fa ezer különböző típusa – legyen szó padlóról, falburkolatról, vagy akár mennyezetről. Természetesen az összhatás finomítható fehérre mázolt felületekkel, egy-két csillogó csempével, letisztult konyhabútorral, hiszen érdemes mindig megtartani a kellő egyensúlyt, hogy a tér könnyed, friss, világos, és pihenésre alkalmas maradjon.
A kiegészítők terén, akárcsak a folkstílusnál, jellemzőek a régi, ütött-kopott, örökölt kellékek, de általában használati tárgyakat neveznek ki dekorációs elemnek, mint például falra lógatott szalmakalapokat, kosarakat, metszőollókat, vagy akár hangszereket. Bájos kiegészítő lehet egy falnak támasztott falétra, tele gondosan ráhajtott, pihe-puha pokrócokkal, vagy egy hatalmas, kerek, tizenkét égős, étkezőasztal fölé helyezett countrystílusú „farmcsillár”.
Lécekből összeállított tolóajtók, reggelizőpadok, ablak alatt kialakított, párnázott ülőkék, állólámpával megvilágított olvasósarkok – a melegség és komfort megtestesülése. A bútorok kényelmesek, „bekuckózásra” alkalmasak – a fehér és barna színskáláján mozognak, amely még szelídebbé teszi az összhatást. Egy pár kockás-csíkos, egyszerű, tradicionálisabb mintázatú díszpárna és egy-egy fonott anyagból készült lábtartó puff tökéletes eleme lehet egy farmstílusú házban kialakított nappalinak (és persze mindig előny, ha van egy csinos és hasznos kandallónk a hideg, téli napokra).
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!