A japán enteriőrök egyik titka miatt szinte eltűnik a zaj ebben a villában

A legtöbben a rendetlenséget hibáztatják, amikor túl zsúfoltnak vagy fárasztónak érzik az otthonukat. A valóságban azonban sokszor valami egészen más áll a háttérben. Ebben a villában ezt a problémát úgy oldották meg, hogy közben nem mondtak le a kényelemről, a karakterről vagy a melegségről sem. Az eredmény első pillantásra nehezen megfogható, mégis szinte azonnal érezhető.

A dubaji Arabian Ranches lakónegyed Savannah részén álló családi ház eredetileg mediterrán karakterrel rendelkezett. A terrakotta tetőcserepek, a boltíves nyílások és a hagyományos részletek egy jól ismert építészeti világot idéztek. A Zürichből Dubajba költöző házaspár és kislányuk azonban olyan otthont szeretett volna, ami jobban tükrözi jelenlegi életmódjukat: nyugodtabb, letisztultabb és időtállóbb környezetet képzeltek el.

A feladattal Marie Claire Mrad belsőépítészt bízták meg, aki nem egyszerűen korszerűsítette az épületet, hanem teljesen új szemléletet adott neki. A cél nem az volt, hogy a villa látványosabb legyen, hanem hogy a tér élménye változzon meg. Az eredeti mediterrán nyelvezet helyett egy visszafogottabb, kortárs környezet született, ami egyszerre merít a modern európai villák eleganciájából és a sivatagi táj természetes nyugalmából. Inspirációi között fontos szerepet kaptak a kortárs japán  enteriőrök is, amelyek a tér, a fény és az arányok tudatos használatával teremtenek harmonikus környezetet.

Miért érezzük fárasztónak egyes otthonok látványát?

A vizuális zaj fogalma egyre gyakrabban jelenik meg a lakberendezés világában. Nem feltétlenül rendetlenséget jelent, hanem minden olyan elemet, ami folyamatosan magára vonja a figyelmet. Túl sok dekoráció, túl sok különböző anyag, erős színek, egymással versengő formák vagy egyszerűen csak túl sok információ egyetlen helyen.

Az emberi agy folyamatosan dolgozik azon, hogy értelmezze a környezetét. Amikor egy tér túl sok vizuális impulzust küld, az észrevétlenül is fárasztóvá válhat. Éppen ezért vannak olyan otthonok, ahol nehezebb ellazulni, még akkor is, ha egyébként minden rendezettnek tűnik. A japán enteriőrök egyik alapelve éppen ennek a terhelésnek a csökkentése. Nem az ürességre törekszik, hanem arra, hogy a figyelem ne szakadjon szét folyamatosan a tér különböző pontjai között. Ebben a villában pontosan ez a gondolkodásmód jelenik meg.

A japán enteriőrök titka nem a minimalizmus

Sokan azt gondolják, hogy a japán lakberendezés titka a minimális bútorozásban rejlik. Valójában sokkal inkább a tér ritmusáról és a látvány tudatos szerkesztéséről szól. A villa egyik legfontosabb eleme a diófa és sötétített fa lamellák ismétlődő használata, amik nem egyszerű díszítőelemekként jelennek meg, hanem a térélmény alakítóiként.

Ahelyett, hogy minden egyszerre tárulna fel a szem előtt, a helyiségek fokozatosan nyílnak meg. A látvány rétegekben bontakozik ki, ami természetesebb és nyugodtabb élményt teremt. A lamellák részben eltakarják, részben megmutatják a mögöttük lévő tereket, miközben megszűrik a beáramló fényt is. Ettől a ház egyszerre tűnik nyitottnak és intimnek.

A földszinten a nappali, az étkező és a konyha szinte akadálytalanul kapcsolódik egymáshoz, mégsem érződik egyetlen hatalmas térnek. A különböző funkciókat nem falak választják el, hanem anyagok, fények és finom átmenetek. Ez a megoldás különösen jól mutatja, hogyan lehet a vizuális zajt csökkenteni anélkül, hogy a tér elveszítené gazdagságát.

Ahol a fény fontosabb, mint a dekoráció

A villa hangulatának kialakításában a természetes fény legalább akkora szerepet kapott, mint a bútorok vagy a burkolatok. A fény itt nem csupán megvilágítja a tereket, hanem folyamatosan alakítja is. A fa lamellákon átszűrődő napsugarak rétegzett árnyékokat hoznak létre, amik a nap folyamán állandóan változnak.

Ez az egyik oka annak, hogy a ház soha nem válik statikussá. A tér él, mégsem válik nyugtalanítóvá. A japán enteriőrökben gyakran találkozhatunk ezzel a szemlélettel: a figyelem középpontjában nem a tárgyak állnak, hanem a fény, az árnyék és az anyagok közötti kapcsolat.

Az esti órákban a szerepet a Sahara ónixból készült egyedi világítótestek veszik át. A falikarok, függesztékek, mennyezeti lámpák és asztali lámpák meleg, szórt fényt bocsátanak ki, ami kiemeli a természetes kő és a fa felületeinek textúráját. A világítás itt nem kiegészítő elem, hanem a teljes belsőépítészeti koncepció része.

A kevesebb itt nem ürességet jelent

A villa színpalettája földszínekből épül fel. A törtfehér árnyalatok, a kőszürkék, a mély grafitszínek és a meleg diófa olyan hátteret alkotnak, amiben semmi sem akar hangosabb lenni a szükségesnél. A Ceppo di Gré kő és a betonhatású felületek stabil alapot teremtenek, miközben a Patagonia kőlapból készült étkezőasztal természetes rajzolata szoborszerű fókuszpontként jelenik meg a térben.

A hálószobákban visszafogott zöld tónusok jelennek meg, amik tovább erősítik a nyugodt hangulatot. A fürdőszobák nagy üvegfelületei, terrazzo burkolatai és természetes fénye szinte wellnesshangulatot teremtenek. Minden helyiség ugyanazt a gondolatot követi: minél kevesebb a vizuális versengés, annál könnyebben érvényesülnek az anyagok valódi értékei.

A nyugalom nem ér véget a teraszajtónál

A projekt egyik legnagyobb erőssége, hogy a kültéri terek ugyanazzal a következetességgel készültek, mint a belső helyiségek. A terasz nem külön világként jelenik meg, hanem az otthon természetes folytatásaként. A fekete pergola és a fa árnyékolók egyszerre teremtenek védett és légies környezetet.

A medence mellett kialakított társalgó, az étkezőzóna és a vízfelületre néző süllyesztett ülőrész egyetlen összefüggő élményt alkot. A tűzrakóhely köré szervezett ülőfelület különösen látványos elem, mégsem válik hivalkodóvá. A hangsúly itt is az emberi kapcsolatokon és a nyugodt együttléten van, nem a látványos gesztusokon.

A személyes tárgyaknak is jut hely

A visszafogott környezet ellenére a ház egyáltalán nem személytelen. A tulajdonosok designgyűjteményének ikonikus darabjai – köztük az Eames Lounge Chair, az Eileen Gray E1027 oldalasztal és a Michel Ducaroy által tervezett Togo kanapé – természetes módon illeszkednek a térbe.

Ez is fontos tanulság: a vizuális zaj csökkentése nem azt jelenti, hogy minden karaktert ki kell törölni az otthonból. Sokkal inkább azt, hogy a valóban fontos tárgyak kapnak helyet és figyelmet.

A nyugalom mögött rengeteg munka áll

A projekt egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy a tervezők jelentős szerkezeti átalakítás nélkül formálják át a meglévő villát. A teljes folyamat a koncepció megszületésétől a kivitelezés befejezéséig mindössze hat hónapot vett igénybe, ami egy ilyen összetett átalakítás esetében kifejezetten feszes ütemtervnek számít.

A siker kulcsa az volt, hogy minden részletet ugyanannak az elképzelésnek rendeltek alá. Az egyedi tervezésű asztalosmunkák, a Libanonban készített bútorok, az ónixból gyártott lámpatestek és a gondosan kiválasztott természetes anyagok ugyanannak a történetnek a részei. Éppen ez a következetesség az, ami miatt a ház nem pusztán szépnek, hanem harmonikusnak hat. A térben nincs olyan elem, ami önmagában akarna főszereplővé válni, mégis minden részlet hozzáad valamit az összképhez.

Amit ebből a saját otthonunkban is érdemes megfogadni

Ez a villa jól mutatja, hogy a nyugalom nem feltétlenül a  négyzetméterek vagy a luxus kérdése. Sokkal inkább azon múlik, mennyi felesleges információ vesz körül bennünket nap mint nap. A japán enteriőrökből kölcsönzött szemlélet nem az ürességet ünnepli, hanem a tudatos szerkesztést. A fénynek, az anyagoknak, a térarányoknak és a jól megválasztott tárgyaknak nagyobb szerepet ad, miközben háttérbe szorít mindent, ami csak zajt kelt.

Talán ezért olyan különleges ez a ház. Nem azért, mert többet mutat, mint más villák, hanem azért, mert kevesebbet akar mondani egyszerre. És egy olyan világban, ahol minden a figyelmünkért verseng, ez önmagában is ritka érték.

Interior design: Marie Claire Mrad  Instagram @mc_mrad

Contractor: Bull Contracting Instagram @bull_contracting

Photos: Natelee Cocks Instagram @nateleecocks

Production: Karine Monié Instagram @karinemonie