Felmosás után sem csillog úgy a parketta, mint régen? Sőt, mintha egyre mattabb és fátyolosabb lenne? Nem biztos, hogy egyszerűen a padló öregedése áll a háttérben. Négy gyakori hiba különösen sokat árthat neki – és van köztük olyan, amit éppen azért követünk el, mert alaposak szeretnénk lenni.
A túl sok víz, a rosszul megválasztott tisztítószer, sőt még a gondosnak hitt takarítás is elveheti a fapadló fényét. A parketta az egyik olyan felület az otthonodban, amin az idő nyomai akár jól is mutathatnak. A fa patinája, finom színváltozásai és apró egyenetlenségei karaktert adnak neki. A szürkés, fátyolos réteg vagy a korábban szép felület hirtelen mattulása azonban már más történet – különösen akkor, ha közvetlenül takarítás után jelentkezik.
A fapadló ugyanis nem kerámia járólap: nem szereti sem a bőséges vizet, sem azt, ha erős vagy nem megfelelő szerekkel próbáljuk makulátlanná tenni. A szakértők szerint a kíméletes tisztítás, a kevés nedvesség és a rendszeres portalanítás sokkal többet érhet, mint az időnkénti nagy sikálás.

Az ecet a házi takarítás egyik nagy klasszikusa, ezért könnyű arra gondolni, hogy ami a háztartás több pontján működik, az a parkettán sem okozhat problémát. Pedig a fa járófelületnél érdemes óvatosnak lenni.
A forrás szakértője az ecet és víz keveréke mellett az olajos szappanokat, bútorápolókat, mosogatószert és általános tisztítószereket is azok közé a szerek közé sorolja, amiket nem ajánl fapadló tisztítására. Egyes szerek károsíthatják a felületkezelést, mások maradványokat hagyhatnak a padlón, amitől az fokozatosan fátyolossá válhat.
Különösen megtévesztő lehet a bútorápoló. Ha egy faasztalnak vagy komódnak szép fényt ad, logikusnak tűnhet, hogy a parkettával is ugyanezt teszi. Csakhogy a járófelület egészen más terhelést kap, és a rajta maradó ápolószer csúszóssá is teheti.
A legbiztonságosabb megoldás általában az adott fapadlóhoz és annak felületkezeléséhez ajánlott tisztítószer. Nem elég tehát annyit tudni, hogy a padló fából készült: az is számít, milyen felületkezelést kapott.

Makacs szennyeződésnél ösztönös mozdulat még egy kevés tisztítószert önteni a vízbe. A parkettánál azonban éppen ez vezethet ahhoz, hogy a padló a takarítás ellenére egyre kevésbé tűnik tisztának.
Ha a szükségesnél több szer kerül a felületre, annak egy része visszamaradhat. Az ismételt felmosásokkal ezek a maradványok rétegről rétegre felhalmozódhatnak, a padló pedig csíkossá, tompává vagy fátyolossá válhat.
Ez az egyik oka annak a furcsa jelenségnek, amikor a parketta nedvesen még szépnek tűnik, megszáradva viszont ismét matt lesz.
Fapadlónál ezért különösen igaz a kevesebb több szabálya. Ha koncentrált tisztítószert használunk, mindig tartsuk be a gyártó hígítási arányát. A plusz egy kupak nem teszi alaposabbá a takarítást.
A felületre kerülő szer mennyiségét könnyebb kontrollálni olyan eszközzel, ami nem áztatja el a padlót – például enyhén nedves mikroszálas moppal vagy megfelelő, adagolható spray moppal.
A cél nem az, hogy minél több tisztítószer kerüljön a fára, hanem hogy minél kevesebb maradjon rajta a takarítás végén.

A klasszikus vödör és csuromvizes felmosó jó párosítás lehet bizonyos burkolatoknál, a fapadlónál azonban könnyen problémát okozhat.
A fa érzékeny a nedvességre. Ha túl sok víz kerül rá, az bejuthat az elemek illesztései közé, és duzzadást, deformációt, szélsőséges esetben felpúposodást vagy vetemedést is okozhat. Nem csak egy látványos elázás jelent veszélyt: a rendszeresen ismétlődő túlzott nedvességterhelés is árthat a padlónak.
Ezért parkettát nem érdemes úgy felmosni, hogy utána percekig látható vízréteg maradjon rajta.
A mop legyen enyhén nedves, ne csöpögjön, a kiömlő folyadékot pedig érdemes mielőbb feltörölni, különösen az illesztések közelében. Ha takarítás után nedves marad a padló, száraz mikroszálas fejjel is át lehet menni rajta, hogy a fölösleges nedvesség ne maradjon sokáig a fán.
Ebben az esetben tehát nem az alaposabb felmosás a jobb felmosás. Éppen ellenkezőleg: a parketta szempontjából sokszor az a jó módszer, ami után szinte azonnal száraznak érezzük a felületet.

Meglepő módon a parketta fényének megőrzésében az egyik legfontosabb lépés még azelőtt történik, hogy elővennénk a felmosót.
A cipőnkkel behordott homok, por és apró kemény szemcsék járás közben finom csiszolóanyagként viselkedhetnek. Még egy puha talpú cipő sem feltétlenül ártalmatlan, ha a talpán homokszemek kerülnek a lakásba: minden egyes lépéssel végigdörzsölhetjük őket a felületen.
Az így kialakuló apró karcolások külön-külön talán alig láthatók, összességükben azonban tompábbá tehetik a padló megjelenését.
Ezért a rendszeres száraz takarítás – porszívózás vagy más, a padlóhoz megfelelő portalanítás – sokszor fontosabb, mint a gyakori nedves felmosás.
A bejáratnál elhelyezett jó lábtörlő szintén sokat számíthat, hiszen már azelőtt felfogja a szennyeződés egy részét, hogy az végigjárná velünk a lakást.

Ha a padló nedvesen szépnek tűnik, száradás után azonban fehéres, foltos vagy opálos réteg jelenik meg rajta, az egyik lehetséges magyarázat a tisztítószer-maradvány.
Ilyenkor különösen csábító újra felmosni – esetleg még egy kis tisztítószert adni a vízhez –, pedig ezzel tovább növelhetjük a lerakódást.
Első lépésként inkább azt érdemes ellenőrizni, hogy a használt termék valóban alkalmas-e az adott fapadlóhoz, és megfelelő mennyiséget használunk-e belőle. Ha korábban többféle ápoló, bútorfényesítő vagy más szer került a felületre, ne kezdjünk újabb házi keverékekkel kísérletezni.
A fátyolosság ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy a padló még mindig piszkos. Lehet, hogy éppen túl sok minden maradt rajta.
A hétköznapi beszédben parkettának nevezünk többféle fából készült járófelületet, miközben ezek felületkezelése eltérő lehet. Emiatt nincs egyetlen olyan házi tisztítási recept, ami minden fapadlón egyformán biztonságosan működik.
A különböző felületkezelések ápolási igénye eltérhet, ezért mindig az adott padló vagy felületkezelő rendszer gyártójának útmutatója legyen az elsődleges.
Ez azért is fontos, mert nem minden fapadlónak kell csillognia. Egy eleve matt megjelenésű felület természetes, visszafogott fénye nem annak a jele, hogy rosszul takarítottuk ki.
Mielőtt tehát fényesítő vagy újabb ápolószer kerülne rá, érdemes kideríteni, pontosan milyen felület van előttünk.
Ha a tompa, fátyolos megjelenést a tisztítószer-maradványok okozzák, a megfelelő ápolásra való áttérés javíthat a helyzeten. Ilyenkor azonban nem az a megoldás, hogy még többféle szerrel próbálkozunk.
Ha viszont a fa felülete láthatóan kopott vagy sérült, a takarítás önmagában nem fogja visszahozni az eredeti megjelenést. A tisztítás a szennyeződést képes eltávolítani, egy sérült felületkezelést azonban nem tud helyreállítani.
Ha nem egyértelmű, hogy lerakódással vagy valódi kopással van dolgunk, különösen értékes parkettánál érdemes a gyártó vagy padlóápolásban jártas szakember tanácsát kérni ahelyett, hogy újabb szereket próbálnánk ki rajta.
Talán ez a négy hiba ugyanoda vezet vissza: a fapadlónál nem feltétlenül a legerősebb vagy leggyakoribb nedves takarítás adja a legszebb eredményt.
A rendszeres portalanítás, a bejáratnál felfogott homok, a gyorsan feltörölt folyadék, az enyhén nedves mop és az adott felülethez megfelelő mennyiségű tisztítószer együtt sokkal többet tehet a parketta megjelenéséért.
Ha pedig a padló egyszer csak elveszíti azt a finom fényt, amit korábban szerettünk benne, nem biztos, hogy rögtön újabb ápolószerre van szüksége.
Via
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!