A tej dobozán keressük a dátumot, a gyógyszereknél természetesnek vesszük, hogy egyszer lejárnak. De az otthonunkban vannak olyan tárgyak is, amelyekről valószínűleg soha nem jutna eszünkbe ugyanez. Némelyik ráadásul akkor is elveszítheti eredeti hatékonyságát, amikor látszólag még tökéletesen működik.
A lejárati idő kifejezést hajlamosak vagyunk olyan dolgokhoz kötni, amik csomagolásán ott van egy jól látható dátum. Pedig egy sor olyan tárgy vesz körül bennünket, aminek szintén van élettartama, szavatossága – csak éppen ritkán gondolunk rá. Fontos azonban, hogy a lejárat ezeknél nem mindig szó szerint értendő. Van olyan eszköz, aminek a gyártó által meghatározott élettartama ér véget, más fokozatosan veszít a hatékonyságából, megint más egyszerűen elhasználódik. Éppen ezért nem érdemes egyetlen univerzális csereidőt keresni – sok esetben a konkrét termék gyártói előírása a döntő.

Az egyik legmeglepőbb példa az az elosztó, amibe akár a televíziót, számítógépet vagy más értékes elektronikai eszközt csatlakoztatjuk. Ha túlfeszültség-védelemmel ellátott típusról van szó, könnyű azt gondolni, hogy amíg áramot ad, addig minden rendben van. A kettő azonban nem feltétlenül ugyanaz.
A túlfeszültségvédők bizonyos konstrukcióiban például fém-oxid varisztorok, úgynevezett MOV-ok nyelik el a káros feszültségcsúcsok energiáját. Ezek a védelmi elemek azonban nem korlátlan élettartamúak. Több jelenlegi modellnél külön visszajelző fény mutatja, hogy aktív-e még a védelem. A gyártó szerint ha ez kialszik, előfordulhat, hogy a készülék már nem védi a hozzá csatlakoztatott berendezéseket, ezért cserélni kell. Bizonyos modelleknél a gyártó három év után akkor is cserét ajánl, ha a jelzőfény továbbra is világít.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden túlfeszültségvédő pontosan három év után lejár. A kialakítás és a gyártói előírás eltérhet. Sokkal fontosabb megnézni a saját eszköz használati útmutatóját és visszajelzőit. A lényeg: attól, hogy az aljzatból még kap áramot a lámpa vagy a televízió, maga a túlfeszültség-védelem állapotáról ez önmagában nem mond el mindent.
Ezeknél már nem pusztán egy elektronikai eszköz védelméről van szó. Egy régi füst- vagy szén-monoxid-érzékelőnél könnyű abba a hibába esni, hogy amíg van benne elem és működik a tesztfunkció, addig magát a készüléket korlátlan ideig megtartjuk.
A magyar Országos Tűzmegelőzési Bizottság szerint a füstérzékelők élettartama általában tíz év, de mindig figyelembe kell venni a gyártó által meghatározott időt. A tájékoztató arra is felhívja a figyelmet, hogy lakossági használatra az EN 14604 szabványnak megfelelő készüléket válasszunk.
A szén-monoxid-érzékelőknél más számokkal találkozhatunk. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tájékoztatója szerint ezeknek az eszközöknek is van meghatározott használati idejük, élettartamuk általában öt év, és annak lejárta előtt cserélni kell őket. A konkrét készüléknél természetesen itt is a gyártói előírás az irányadó.
Vagyis amikor legközelebb ellenőrzöd az elemet, nézd meg magát a készüléket is: található-e rajta gyártási vagy csereidő, illetve mit ír róla a használati útmutató. Egy érzékelőnél az életkor legalább olyan fontos információ lehet, mint az, hogy megszólal-e a tesztgomb megnyomásakor.
A takarítószekrény hátuljában könnyen megbújhat egy félig használt flakon, amiről fogalmunk sincs, mikor vettük. A folyadék ott van benne, a palack sértetlen – mi történhetne vele?
A nátrium-hipoklorit-tartalmú fehérítőknél azonban a hatóanyag idővel lebomlik. A Clorox saját fertőtlenítő fehérítőjéről azt írja, hogy megfelelően, hőtől és közvetlen napfénytől védve tárolva legfeljebb egy évig őrzi meg a szükséges koncentrációt – ezután felgyorsul a nátrium-hipoklorit természetes bomlása, és a koncentráció már túl alacsony lehet bizonyos fertőtlenítési felhasználásokhoz. Érdekesség, hogy a palackon nem klasszikus lejárati dátum, hanem a gyártási időt is kódoló jelölés található.
Az egy év azonban nem minden Magyarországon kapható hipó és fehérítő univerzális lejárati ideje. Az összetétel, a koncentráció és a tárolás is számít, ezért mindig a saját termék címkéje és gyártói információja az elsődleges. Ha viszont évek óta áll egy bontott flakon a szekrényben, nem érdemes automatikusan abból kiindulni, hogy pontosan ugyanazt tudja, mint újkorában.

A tűzoltó készülék tipikusan olyan eszköz, amit azért veszünk meg, hogy lehetőleg soha ne kelljen használnunk. Éppen ez teszi könnyűvé, hogy évekre megfeledkezzünk róla. A készülékek karbantartási és élettartama azonban típustól függ.
A magyar szabályozás is jól mutatja, miért nem érdemes egyetlen évszámot mondani: a tűzoltó készülékeknél különböző karbantartási ciklusok és típusonként meghatározott élettartamok léteznek, a karbantartást pedig megfelelő jogosultsággal rendelkező szakember végzi. A karbantartást igazoló címkén a következő esedékes karbantartás időpontjának is szerepelnie kell.
Otthoni készüléknél ezért érdemes megnézni a palackon található gyártói és karbantartási jelöléseket, valamint azt, nincs-e rajta sérülés vagy korrózió. Ha pedig nem egyértelmű, hogy mikor esedékes a felülvizsgálata vagy meddig tartható üzemben, ne egy általános internetes évszámból induljunk ki, hanem a konkrét készülék előírásából és szükség esetén szakember segítségéből.
A párna természetesen nem egyik napról a másikra válik használhatatlanná, és lejárati dátumot sem fogunk találni rajta. Mégis könnyű sokkal tovább használni, mint ameddig megfelelő tartást nyújt, egyszerűen azért, mert a változás lassan történik.
A legtöbb szakértő általánosságban egy-két évente javasolja a párnák cseréjét, de ez csak kiindulópont. A töltet és az anyag jelentősen befolyásolja az élettartamot: egy jó minőségű latex párna például akár négy évig is megőrizheti megfelelő állapotát, míg más töltetek hamarabb veszíthetnek a formájukból.
Ezért egy kétéves párnát sem kell pusztán a naptár miatt kidobni. Beszédesebb, ha már nem nyeri vissza a formáját, tartósan lapos vagy csomós, illetve elveszítette azt a tartást, amiért eredetileg megvettük. Az anyagának megfelelő tisztítás és ápolás szintén befolyásolja, meddig használható kényelmesen.

Ez az öt példa valójában ugyanarra a vakfoltra mutat rá. Ha valami eltörik, kifogy vagy egyszerűen nem kapcsol be, egyértelmű, hogy ideje foglalkozni vele. Sokkal nehezebb észrevenni azt, ami látszólag továbbra is működik, csak már nem feltétlenül ugyanúgy látja el a feladatát, mint újkorában.
A túlfeszültségvédőből továbbra is jöhet áram, a régi érzékelőbe tehetünk új elemet, a fehérítő még mindig ott lehet a flakonban, a párna pedig minden este ugyanott vár az ágyon. Éppen ezért nem minden otthoni tárgynál egy nyomtatott lejárati dátumot kell keresni. Néha a gyártási év, a karbantartási címke, egy visszajelző fény, a használati útmutató vagy egyszerűen az anyag állapota árulja el, hogy elérkezett-e a csere ideje.
Talán ez a lista legmeglepőbb tanulsága: attól, hogy valami még nem ment tönkre, nem biztos, hogy ugyanolyan jól végzi a dolgát, mint amikor megvettük.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!