A Kossuth- és Balázs Béla-díjat fotográfus, érdemes és kiváló művész személye és munkássága egyaránt meghatározó a magyar fotótörténetben. Az 50-es évektől kezdődően számos műfajban kipróbálta magát, riportok, életképek, színházi és táncfotók, sztárportrék százai kerültek ki a kezei közül.  
Az ELTE fizika-kémia szakos hallgatójaként kezdte meg egyetemi éveit, ám tanulmányait hátrahagyva 1951-ben a Magyar Fotó Állami Vállalat gyakornokaként helyezkedett el. A nagy fotósgeneráció tagjaitól tanulta a szakmát, riporterként megfordult az MTI-nél, később az Új Tükör című hetilap és a Színházi Élet folyóirat képszerkesztőjeként tevékenykedett. A színházi világ kiemelt helyet foglal el a szívében, már a hatvanas években iskolát teremtett a színházi fényképezésben: a hazai színháztörténet kiemelkedő előadásait, művészegyéniségeit örökítette meg.  
Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a MÚOSZ tiszteletbeli tagja, elnöke volt a Magyar Fotóriporterek Társaságának, tagja a World Press Photo Foundation nemzetközi elnökségének. 
Hatvanévesen nyugdíjba vonult és átmenetileg letette a fényképezőgépet, ám ekkor sem szakadt el a fotóművészettől: fotóügynökséget működtetett, könyveket szerkesztett, valamint a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum fennmaradását segítve a mai napig híres fotósok emlékének ápolásán ügyködik. Csaknem 30 év kihagyás után aztán 2019-ben, 88 éves korában ismét fényképezésre adta a fejét, immár modern eszközökkel, egy évvel később pedig Élet/Kép címmel átfogó retrospektív kiállítást rendeztek a műveiből.