Marokkó: az ország, ami megtanít élni

Ideális úti cél egy új élet kitalálásához, inspirációkban való megmártózáshoz vagy az előítéletektől való megszabaduláshoz. 

Ismerd meg azt a Marokkót, ami megtanít alkotni, újrakezdeni és értékelni a pillanatot.

Yves Saint Laurent is azonnal beleszeretett

Marokkóban hamar megérti az ember, hogy miért zarándokoltak egy időben előszeretettel Észak-Afrikába a francia írók a megújulásért. Marrákesben pedig azt, hogy miért szeretett bele Yves Saint Laurent olyan mélyen ebbe a városba, hogy még, a hamvait is itt szóratta szét. Marokkó még tud valamit, amit mi Európában már alig. Emberség, könnyedség, jelenben létezés? Talán ezeket kereste a Párizsban ünnepelt Yves Saint Laurent is akkor, amikor 1966-ban először járt Marrákesben. Azonnal beleszeretett a különleges kultúrába és a marokkói művészetek inspiráló világába. Nem sokkal első útja után házat is vett magának Marrákes óvárosában. Az élénk színek, a piacok, a berber kultúra gazdagsága teljesen lenyűgözték őt, a város pedig még kreatívabbá tette. 1980-ban Laurent és élettársa megvásárolták a francia festő, Jacques Majorelle által létrehozott és ekkorra már pusztulófélben lévő híres kertet. Teljesen felújították és ezzel megmentették az utókornak. A Jardin Majorelle 2025-re Marrákes legnépszerűbb látnivalója lett. Saint Laurent különösen szerette a kertet, nyugalmat és kreatív energiát talált benne. Yves Saint Laurent 2008-ban, Párizsban halt meg, de végakarata szerint hamvait Marokkóban, a Jardin Majorelle kertjében szórták szét. Ott szeretett volna nyugodni, ahol élete során a legboldogabb és a legszabadabb volt. 

A szabad élet üstököse 

Az arab kultúra mesés gazdagsága, a kilencezer éves berber kultúra öröksége és a franciák kifinomultsága keveredik kiváló arányokban ebben a csodálatos országban, aminek a kulturális központja, Marrákes alig négyórányi repülőútra van Budapesttől. Amikor először jártam az országban tíz évvel ezelőtt, Spanyolországból komppal érkeztem meg Afrikába, hogy felfedezzem Marokkót. Akkoriban leginkább kalandorok keresték fel az országot, amit Rejtő Jenő regényeiből és Faludy György útleírásaiból lehetett valamennyire ismerni Magyarországon. Annak az évtizeddel ezelőtti marokkói útnak a legnagyobb tanítását a berberektől kaptam. Mindössze egy éjszakát töltöttem velük a Szaharában, de ennyi elég volt ahhoz, hogy Budapestre hazatérve gyökeresen megváltoztassam az életem. Nyilván nem egy nap alatt történt a változás, de a sivatag csöndje és a szabadságszerető, bölcs berberek adták az utolsó löketet ahhoz, hogy lépjek. A tábortűz mellett születő gondolatokat és az elhatározást tett követte. Független és szabad életet kezdtem el élni. Azóta is emlékszem arra a reggelre a sivatagban, olyan tiszta és egyértelmű volt, mint az újrakezdés maga. A berberek mosolya azt üzeni, ünnepeljük az induló napot, mert bármit kezdhetünk vele. 

Mit tanulhatsz a berberektől?

A berberek Észak-Afrika őslakos népei, több ezer éve élnek a Maghreb régióban, Marokkóban, Algériában, Tunéziában, Líbiában és a Szahara egyes részein. A berberek sem a határokat, sem a kötöttségeket nem ismerik. A szabadságszeretetük történelmükben és kultúrájukban gyökerezik, hagyományosan ugyanis nomád vagy félnomád életmódot folytattak mindig. A természethez és a független közösségi élethez mindig, minden körülmények között ragaszkodtak és ragaszkodnak a mai napig. Egyetlen külső hatalom sem tudta őket megtörni, pedig számtalan idegen hódítóval kerültek szembe az elmúlt évezredekben. Gondoljunk csak a föníciaiakra, a rómaiakra, az arabokra vagy akár a francia gyarmatosítókra. Soha nem hódoltak be az idegen uralomnak, inkább a hegyekbe vagy a sivatagba vonultak vissza, hogy megőrizzék szabadságukat, nyelvüket és kultúrájukat. 

A berberek társadalma törzsi alapú, a közösségi döntéshozatal és az önrendelkezés hagyománya kiemelten fontos. A berber kultúrában a föld szentnek számít, a természettel való harmonikus együttélés pedig a létezés alapja. A szabadság nekik azt is jelenti, hogy szabadon élhetnek a saját földjükön és a saját szabályaik szerint. Ez a létezés, ez a hozzáállás pedig mindenkire hatással van, aki megfordul a berberek közelében. 

Az első fecskék az alkotóházban  

A korábbi sivatagban töltött éjszakának köszönhető felismerésből újrakezdés (vagy inkább másképpen folytatás) lett, aminek köszönhetően a független alkotó életemben idén már alkotó elvonulásra, egy rezidensprogramra érkeztem Marokkóba a Gauder Art Residency meghívására. Al Ghaoui Hesnával és Grecsó Krisztiánnal mi voltunk az első fecskék az év elején az alkotóházban. Az (újra)induló kreatív műhely, a Riad Al Massarah alkotóközösségének tagjaiként egymást is inspirálva mártóztunk meg egy tőlünk távolinak tűnő kultúrában. A cél az volt, hogy inspirációt, teret és időt kapjunk az alkotáshoz, ezzel együtt pedig az újonnan megszülető művekbe visszaforgatva másokkal is megoszthassuk az élményt, amit a felfedezés öröme adhat. Hesna hozzám hasonlóan az új könyvén dolgozott a Riad Al Massarah alkotóházban. 

Amikor megérkezett a városba, én már jó ideje elmerültem Marrákes és az alkotómunka szépségeiben. Hesna korábban megjelent könyvét, a Félj bátran címűt is magával hozta. Ha valaki először hallana róla, tudnia kell, hogy Al Ghaoui Hesna televíziós újságíró, dokumentumfilm-rendező, volt háborús tudósító. Édesapja szíriai, édesanyja magyar, nagy élmény volt vele úgy felfedezni Marrákest, hogy arabul is tudott kommunikálni a helyiekkel.

Hesnával önkéntes munkát is végeztünk a rezidensprogram során, angolul tanítottuk a „Riad Al Massarah gang” tagjait, vagyis azt a gyerekcsapatot, akik a környékbeli utcákból álltak össze egymást támogató gyerekközösséggé. A feladatokat együtt találtuk ki Hesnával, volt köztük kreatív rajzolós és mesélős, de egy olyan légzőgyakorlatot is tanítottunk nekik, amit mindketten előszeretettel használunk, ha a gondolataink elcsendesítésére lenne szükség. Hesna korábban számos háborús övezetből tudósított, többek között Afganisztánból, Szudánból, Líbiából, Libanonból, Nyugat-Szaharából és a gázai övezetből is. A Félj bátran című könyvét Marrákesben olvastam el, amelyben a háborús tudósításokkal kapcsolatos élményeiről és a félelem legyőzésére tett kísérleteiről is ír. 

Vad vágta az arab telivéren 

A félelemmel való szembenézésre a közösen kint töltött időben is sort kerítettünk akkor, amikor közösen lóra szálltunk Marokkóban. Mindketten először vágtattunk arab telivérrel. Életre szóló, feledhetetlen élmény volt. Az arab ló könnyebb, karcsúbb és elegánsabb, mint az európai fajták. Talán emiatt gyorsabbak és mintha fürgébbek is lennének, ezen túl rendkívül érzékenyek és arról is híresek, hogy mély érzelmi kötődést alakítanak ki a lovasukkal. Az állat szinte érzi a lovasának a gondolatait, sőt a hangulatára is azonnal reagál. Ahogyan a helyi lovas kísérőnk magyarázta, miközben kilovagoltunk az Agafay-sivatag sziklái között, „egy arab lovon lovagolni olyan, mintha táncolna az ember”.  

Ha Marrákesben vásárolni és segíteni is szeretnél

A marokkói souk telis-tele van kincsekkel, a lámpások vagy a bőrművesek utcájában közvetlenül a készítőktől is vásárolhatsz termékeket. Ha viszont egy különleges társadalmi vállalkozást szeretnél meglátogatni, akkor az AlNour Marrakech-t ajánlom. Ez a vállalkozás mozgássérült marokkói nők számára biztosít munkalehetőséget. Célja hogy ezek a nők anyagilag függetlenné válhassanak, ami által javul társadalmi-gazdasági helyzetük is. Az AlNour kézzel hímzett ruházati cikkeket és lakástextileket készít, kizárólag természetes anyagokból, pamutból, lenből, gyapjúból, selyemből és pashminából. Az AlNour műhely természetesen a látogatók előtt is nyitva áll. A kézműves munkafolyamatok megtekintése mellett vásárolni is lehet, amivel a nemes célt szolgáló vállalkozást támogatod. Az AlNour műhelye és üzlete Marrákes óvárosában, a medina szívében található, a Jemaa El-Fna tér közelében. (57 Rue el Ksour, Marrákes, Marokkó)

Ha az egyik legjobb konyhát keresed

A Black Chic afrikai berber fúziós konyhát ajánlom. A legjobb, egészséges és friss saláták mellett ízletes, fűszeres marhahúskockákból főtt egytálételeket talál itt az ember, a panoráma és a dizájn is emlékezetes. Foglalni érdemes, bár még nem fedezték fel sokan, hogy ez az egyik legjobb étterem a városban.

Ha kézzel és méretre készített, egyedi lábbelire vágysz

Sabir Cuir marokkói cipészmester és fia műhelyét kár lenne kihagyni. Újrahasznosított, Maliból érkezett szőnyegdarabokat használ fel a lábbelikhez. 

Ha a legszebb panorámát kulturális élménnyel kapcsolnád össze

A Fotográfia Házában az állandó kiállítások között egy világhírű, Marokkóban is alkotó, Orosházán született magyar fotográfus, Nicolás Müller képeiből is láthatsz válogatást, amit egy magyar nyelvű (!) riportfilm is kísér a marrákesi múzeumban. A tetőteraszon páratlan panoráma mellett étterem és kávézó is működik. 

Ha a világ egyik legjobb ékszerkiállítását is megnéznéd 

A MAP Marrakech (Monde des Arts de la Parure) egy fantasztikus új múzeum Marrákesben. A múzeum 3000 darab, kivételes ritkaságú és finomságú ékszert mutat be a világ különböző tájairól. A múzeum a Méchouar-Kasbah negyedben található, és tetőteraszán étterem is működik.