Te is forró vizet engedsz a fazékba, hogy hamarabb felforrjon? Ezért ne tedd

Tésztát főznél, rizst készítesz vagy gyorsan feltennél egy fazék vizet: kézenfekvőnek tűnik rögtön a meleg vizes csaphoz nyúlni. Hiszen ha már eleve magasabb hőmérsékletről indulunk, néhány percet biztosan nyerünk – gondolhatnánk. Csakhogy van egy kevéssé ismert oka annak, amiért ez a hétköznapi konyhai rövidítés nem feltétlenül jó ötlet. És nem arról van szó, hogy a tészta másképp főne meg benne.

A mozdulat annyira hétköznapi, hogy valószínűleg sokan soha nem gondolkodnak el rajta. Megnyitjuk a meleg vizes csapot, megtöltjük a fazekat, majd feltesszük a tűzhelyre: elvégre miért hideg vízzel kezdenénk, ha úgyis forróra akarjuk melegíteni? A válaszhoz azt kell tudni, hogy a csapból érkező hideg  ivóvíz és a használati meleg víz nem egészen ugyanazt az utat járja be az otthonunkban.
A használati meleg víz átmegy a lakás vagy az épület melegvíz-előállító rendszerén – például a bojleren –, majd az elosztóhálózaton keresztül jut el a csapig. Az Egészségvonal tájékoztatása szerint ezekben a rendszerekben különböző anyagok oldódhatnak ki, ráadásul a meleg víz esetében ez jelentősebb mértékű lehet, mint a hidegnél. Éppen ezért a magyar népegészségügyi ajánlás egyértelmű: iváshoz és főzéshez hideg csapvizet használjunk. 

Mi történhet a meleg vízzel, mire eléri a csapot?

A különbség nem abból adódik, hogy a meleg víz önmagában rossz lenne. A hőmérséklet azonban befolyásolja, hogy a víz milyen mértékben old ki különböző anyagokat azokból a csövekből, csatlakozókból és szerelvényekből, amikkel érintkezik. A magyar népegészségügyi tájékoztatás szerint nemcsak ólomról lehet szó: más fémek és szerves anyagok is kerülhetnek a vízbe, a kioldódás pedig meleg víz esetén nagyobb lehet. 
Ezért fontos a látszólag apró különbség: nem azzal van probléma, hogy főzés közben felmelegítjük a vizet, hanem azzal, ha már eleve a használati melegvíz-rendszerből engedjük ki. A fazékba, vízforralóba vagy kávéfőzéshez tehát hideg ivóvíz kerüljön, és ezt melegítsük fel a kívánt hőmérsékletre.

Régi házban még fontosabb lehet erre figyelni

Magyarországon különösen érdekes kérdés ez a régebbi épületállomány miatt. Az ivóvízbe kerülő ólom jellemzően nem a hazai vízbázisokból származik: az Egészségvonal szerint azok nem tartalmaznak számottevő mennyiségű ólmot. A szennyeződés ehelyett másodlagosan, az épületen belüli vízhálózat egyes szerkezeti elemeiből kerülhet a csapvízbe. 
Az NNGYK tájékoztatása szerint ólomcsövek elsősorban az 1975 előtt, azon belül is főként az 1945 előtt épült épületek egy részében fordulhatnak még elő. De önmagában a ház kora sem ad biztos választ: azóta felújíthatták a hálózatot, és egyéb szerelvények, csaptelepek, forraszanyagok, illetve ötvözetek is befolyásolhatják, mi kerül a vízbe. Egy adott lakás csapvizének ólomtartalmát megbízhatóan laboratóriumi vizsgálattal lehet meghatározni. 
Mindez tehát nem azt jelenti, hogy a magyar csapvíztől tartani kellene. A legtöbb településen jó minőségű ivóvíz érkezik az épületekhez – az esetleges probléma az épületen belüli hálózatban alakulhat ki.

Ha úgyis felforralod, nem oldódik meg a probléma?

Ez az a pont, ahol a konyhai logika könnyen félrevihet bennünket. A forralást sokszor automatikusan összekapcsoljuk a víz biztonságosabbá tételével, de nem minden lehetséges probléma oldható meg magas hőmérséklettel.
Az ólmot például a forralás nem távolítja el a vízből. A magyar népegészségügyi tájékoztatás szerint a víz ólomtartalma forralással nem csökkenthető, sőt a párolgás miatt a visszamaradó vízben koncentrálódhat. Vagyis az a gondolat, hogy mindegy, milyen vizet engedek a fazékba, hiszen úgyis felforralom, ebben az esetben nem működik.
A jó rutin ezért éppen fordított: először hideg ivóvizet engedünk, majd ezt melegítjük fel. Ugyanez érvényes a leves felöntésére, a tésztafőző vízre, valamint a tea és a kávé készítésére is. Az NNGYK módszertani anyaga ezeket külön is megnevezi azok között a felhasználások között, amikhez kizárólag hideg vizet javasol.

És mi legyen a reggel elsőként megnyitott csappal?

Van egy másik egyszerű vízhasználati szokás is, amire érdemes figyelni. Ha a víz hosszabb ideig áll a vezetékben, több idő áll rendelkezésre arra, hogy a hálózat anyagaiból bizonyos fémek kioldódjanak. Ez különösen hosszabb használati szünet után lehet releváns. 
Ilyenkor fogyasztás előtt érdemes a hideg vizet addig folyatni, amíg friss, hideg víz érkezik. A kifolyatott vizet pedig nem szükséges elpazarolni: felfoghatjuk, és felhasználhatjuk például felmosáshoz vagy növények öntözéséhez. 

A meleg víznek természetesen továbbra is megvan a helye

Könnyű lenne túl messzire vinni a szabályt. A használati meleg víz természetesen nem válik tiltottá a háztartásban: zuhanyozáshoz, kézmosáshoz, mosogatáshoz továbbra is arra használjuk, amire a rendszer készült. A különbség ott van, amikor a víz közvetlenül bekerül az ételbe vagy italba, illetve megisszuk.
A magyar népegészségügyi ajánlás ezért valójában meglepően egyszerű konyhai szabállyá fordítható le: amit megiszol, vagy főzéshez használsz, hidegen engedd ki a csapból, és csak utána melegítsd fel. 
Néhány percnyi előnyt valóban jelenthet, ha eleve meleg vízzel kerül a fazék a tűzhelyre, de ennél van jobb helye az időspórolásnak. A tésztafőző víz, a leves, a tea vagy a kávé esetében érdemes egy olyan apró rutint kialakítani, amihez sem új eszköz, sem különösebb erőfeszítés nem kell: hideg víz a csapból, melegítés csak utána.

Via