Lemerült a telefonod vendégségben? Van egy illemszabály, amit sokan nem ismernek

Már csak néhány százalékon áll a telefonod, miközben a vacsorának még közel sincs vége. A táskádban ott a saját töltőd, a fal mellett pedig látsz egy teljesen szabad konnektort. Valószínűleg a házigazdának semmi kifogása nem lenne az ellen, amit tenni készülsz, sőt talán fel sem tűnne neki. Mégis van ebben a teljesen hétköznapi helyzetben egy apró illemszabály, amire sokan valószínűleg nem is gondolnak. 

A telefon töltése annyira magától értetődő része lett a mindennapjainknak, hogy nehéz úgy gondolni rá, mint etikett-kérdésre. Ha merülőben van a készülékünk, ösztönösen konnektort  keresünk, és ha nálunk van a saját töltőnk, könnyen érezhetjük úgy, hogy tulajdonképpen nem is kérünk semmit a házigazdától.
Csakhogy egy másik ember otthonában nem minden használható automatikusan csak azért, mert hozzáférhető. És itt jön az a szabály, ami valószínűleg sokunknak eszébe sem jutna.

Még egy üres konnektornál is érdemes előbb megkérdezni

Ha vendégségben szeretnéd feltölteni a telefonodat, a figyelmesebb megoldás az, ha előbb megkérdezed a házigazdát – még akkor is, ha a saját töltődet használnád, és egy teljesen üres konnektort látsz.
Fontos azonban a pontosítás: nincs olyan külön, általánosan kodifikált konnektor-etikett, ami szó szerint kimondaná, hogy vendégként minden szabad aljzat használatához engedélyt kell kérni. A szabály a klasszikus vendégetikett tágabb alapelvéből következik. Hiába szeretné a házigazda, hogy otthon érezzük magunkat, ne használjunk és ne vegyünk kölcsön dolgokat engedély nélkül!
Egyáltalán nem helytelen megkérdezni egy barátot, hogy hozzáférhetünk-e töltési lehetőséghez. A probléma akkor kezdődik, ha ezt elvárjuk, ragaszkodunk hozzá, vagy nem tudjuk elfogadni, ha a válasz valamiért nem. 
Vagyis egy egyszerű Bedughatom itt a telefonomat? nem felesleges udvariaskodás. Annak a jelzése, hogy attól még, hogy természetesen mozgunk valaki otthonában, nem rendelkezünk automatikusan mindennel, amit ott találunk.

Pedig szinte biztos, hogy igen lesz a válasz

És talán éppen ettől érdekes ez az illemszabály. Nem azért kérdezünk, mert reális esélyét látjuk annak, hogy a házigazda megtiltja a telefonunk feltöltését. Egy hétköznapi vendégségben nagy valószínűséggel azonnal azt fogjuk hallani: Persze!

Az engedélykérés itt nem a várható válaszról, hanem a gesztusról szól.

A vendégetikettben rengeteg hasonló helyzet van. Attól, hogy látjuk a távirányítót, nem feltétlenül kapcsoljuk be szó nélkül a televíziót. Attól, hogy tudjuk, melyik szekrényben lehet egy pohár, nem biztos, hogy keresgélni kezdünk a konyhában. A vendég legyen tudatában annak, hogy bármilyen közvetlen is a kapcsolat, továbbra is valaki más otthonában tartózkodik.
A kérdés tehát nem azt jelenti, hogy feszengenünk kellene. Éppen ellenkezőleg: egy gyors engedélykérés után az egész ügy el is van intézve.

Saját töltő és kölcsönkért töltő nem egészen ugyanaz

Ha nálunk van a saját kábelünk és adapterünk, valójában csak azt kérdezzük meg, hol használhatjuk. Más a helyzet, amikor töltőt is a házigazdától szeretnénk kérni. Ilyenkor már egy konkrét tárgy kölcsönadásáról van szó, így még egyértelműbb, hogy előbb kérdezünk.
A kölcsönzési etikett szerint ha más tulajdonát szeretnénk használni, először kérjük el, és ha a tulajdonos nemet mond vagy vonakodik, ne erőltessük tovább. Segítséget kérni rendben van, követelni azonban már nem. 
Ez azt is jelenti, hogy nem indulunk töltővadászatra a lakásban. Nem nézzük végig a fiókokat, nem megyünk be másik helyiségbe kábelt keresni, még akkor sem, ha pontosan tudjuk, milyen csatlakozóra lenne szükségünk. Sokkal egyszerűbb megkérdezni: Nincs véletlenül egy töltőd, amit használhatnék?

Foglalt a konnektor? Ne húzz ki belőle automatikusan valamit

Egy üres aljzatnál is figyelmesebb előbb kérdezni, egy foglalt konnektornál pedig még egyértelműbb a helyzet. Ne húzzunk ki szó nélkül egy lámpát, hangszórót vagy más elektromos eszközt azért, hogy helyet csináljunk a telefonunknak.
Vendégként nem feltétlenül tudjuk, hogy egy adott eszköz miért van bekapcsolva, vagy szükség van-e rá. Itt már nem pusztán egy rendelkezésre álló lehetőséget vennénk igénybe, hanem megváltoztatnánk valamit a házigazda otthonában.
Ugyanez igaz akkor is, ha a nappaliban nincs megfelelő aljzat. Ahelyett, hogy konnektort keresve végigjárnánk a lakást, kérdezzük meg, hol tölthetnénk fel a telefont. Lehet, hogy a házigazda rögtön mutat egy sokkal jobb helyet.

Éjszakai vendégként sem jár automatikusan töltő az ágy mellé

Szállodákban ma már megszoktuk az ágy melletti konnektorokat, USB-csatlakozókat, sőt egyre gyakrabban a vezeték nélküli töltési lehetőséget is. Egy barát vagy rokon otthona azonban nem hotel.
Éjszakai vendégként nem érdemes elvárni, hogy a házigazda megfelelő telefontöltőt biztosítson az ágyunk mellett. Ha szükségünk van rá, kérhetünk segítséget, de ez nem a vendéglátás automatikus tartozéka. 
Ha tudjuk, hogy máshol alszunk, a legegyszerűbb tehát a saját töltőnket is becsomagolni. Ha pedig otthon maradt, kérdezni továbbra sem illetlenség.

Az érezd magad otthon nem egészen szó szerint értendő

Talán itt van az egész kérdés lényege. Amikor valaki azt mondja, hogy érezd magad otthon, azt szeretné, hogy ne feszengjünk, kényelmesen töltsük vele az időt, és ne viselkedjünk úgy, mintha egy hivatalos fogadáson lennénk. De ettől az ő otthona még nem válik a miénkké.
A jó vendégnek nem kell minden pohár vízhez külön engedélyt kérnie. Inkább arról van szó, hogy észrevesszük azt a pontot, ahol a felkínált vendégszeretetből saját döntésünk alapján kezdenénk használni valamit. Érezhetjük magunkat otthonosan, miközben továbbra is tiszteletben tartjuk, hogy a tér és a benne lévő dolgok a házigazdához tartoznak. 
Ezért olyan érdekes a lemerült telefon esete. A kérdés szinte biztosan nem változtatja meg a végeredményt: nagy valószínűséggel ugyanabba a konnektorba fogjuk bedugni ugyanazt a töltőt.
Csakhogy előtte elhangzik egyetlen mondat: Bedughatom itt?
Néha pontosan ennyi választja el az otthonosan viselkedő vendéget attól, aki már egy kicsit túlságosan is otthon érzi magát.

Via