Központi fűtés nélkül is melegebbé tették az otthonukat – 5 régi trükk, ami ma is működik

Ma már természetes mozdulat feljebb tekerni a termosztátot, ha fázunk, a viktoriánus korban azonban a legtöbb otthonban még nem állt rendelkezésre a mai értelemben vett központi fűtés. A meleget ezért nemcsak elő kellett állítani, hanem meg is kellett tartani: az ajtók, ablakok, padlók és még a helyiségek közötti átjárók is szerepet kaptak abban, hogy egy hideg napon mennyire volt komfortos a ház.

Öt olyan régi praktikát mutatunk, amik mögött meglepően racionális gondolkodás húzódik. Vastag  textilekkel állították útját a huzatnak, felöltöztették az ablakokat, szőnyegekkel borították a hideg padlót, és igyekeztek nem kiengedni a már megtermelt meleget. Néhány megoldás különösen ismerős lehet annak, aki régi polgári lakásban, nagy belmagasságú házban, eredeti fa nyílászárók vagy régi deszkapadló mellett próbált már átvészelni egy hűvösebb, fűtés nélküli időszakot. De vajon melyiknek van ma is értelme?

1. Függönyt nemcsak az ablakra, hanem az ajtó elé is tettek

A függöny ma elsősorban ablaköltöztetés, a viktoriánus otthonokban azonban ennél jóval több feladatot kapott. Az úgynevezett portière egy ajtó vagy ajtónyílás elé függesztett, jellemzően testes textil volt. Dekoratív elemként is működött, közben pedig segített mérsékelni a hideg légmozgást.

Ennek ma is lehet létjogosultsága, különösen egy huzatos előszobában, régi bejárati ajtónál vagy például egy gangra nyíló polgári lakásban. A huzat csökkentésének lehetséges eszközei között ma is több helyen említik az ajtók elé helyezett nehéz függönyöket. Ráadásul egy mennyezettől padlóig érő testes textil nem feltétlenül kelt régimódi hatást: megfelelő anyaggal és sínrendszerrel nagyon kortárs építészeti elem lehet, miközben egy kevésbé szép bejárati ajtót is képes elrejteni.

2. Függönnyel még a helyiségeket is elválasztották

Nemcsak a külső ajtóknál használtak textilt. A függönyök és más nehéz textilek a belső terek elválasztásában is szerepet kaphattak, így a huzat és a légmozgás útját is megszakíthatták. Ez egészen más térhasználat, mint amit a mai, egybenyitott nappali–étkező–konyháknál megszoktunk.

Éppen ezért érdekes újra elővenni. Nem kell természetesen visszaépíteni a falakat egy nagy, nyitott térbe, de egy mennyezeti sínre szerelt textil időszakosan elválaszthat például egy előszobát, közlekedőt vagy ritkábban használt térrészt. A módszer előnye ráadásul éppen az, hogy nem végleges: amikor nincs rá szükség, a függöny félrehúzható. A mai enteriőrben tehát ugyanaz az elem lehet térelválasztó, akusztikai eszköz és látványos dekoráció – miközben huzatos lakásban a komfortérzeten is javíthat.

3. Éjszakára felöltöztették az ablakokat

A nagy ablakok nappal rengeteg fényt engednek be, hideg téli éjszakán azonban jelentős szerepük lehet a helyiség hőveszteségében. A régi otthonokban ezért a spaletta, a roló és a vastag függöny nem pusztán díszítőelem volt: az üveg és a belső tér között újabb rétegeket hozott létre.

Ennek ma is van műszaki alapja. A megfelelően alkalmazott függönyök, rolók és belső spaletták mérsékelhetik az ablakokon keresztül történő hőveszteséget. Nem feltétlenül kell azonban nehéz viktoriánus bársonyfüggönyben gondolkodni: egy jól záródó sötétítő, bélelt függöny vagy megfelelő árnyékoló is plusz réteget jelenthet az esti órákban.

Egy fontos részletre viszont érdemes figyelni: ha az ablak alatt radiátor van, a hosszú, nehéz függönyt nem célszerű elé húzni úgy, hogy eltakarja a fűtőtestet. Ilyenkor ugyanis éppen azt akadályozhatjuk, hogy a radiátor által felmelegített levegő megfelelően jusson a helyiségbe.

4. A szőnyegnek nemcsak dekorációs szerepe volt

A viktoriánus enteriőrök gazdag textilezése ma könnyen tűnhet pusztán esztétikai döntésnek, pedig a szőnyegeknek nagyon praktikus szerepük is lehetett. Régi, függesztett fa- vagy deszkapadlónál a padló résein keresztül hideg levegő érkezhetett a helyiségbe, egy testes szőnyeg pedig segíthetett mérsékelni ezt a kellemetlen légmozgást.

A nehéz szőnyeg vagy padlószőnyeg a régi fapadlók résein átmenő huzat egyszerű mérséklésére is jó lehett. Emellett a szőnyeg a hőérzet szempontjából is sokat számíthat: egészen más érzés mezítláb egy hideg burkolatra vagy egy vastag gyapjúszőnyegre lépni, még akkor is, ha a levegő hőmérséklete ugyanannyi.

Design szempontból ehhez szerencsére nem kell visszahozni a faltól falig érő padlószőnyeget. Egy nagy méretű gyapjú- vagy más testes szőnyeg egyszerre képes kijelölni a nappali zónáját, tompítani a tér akusztikáját és vizuálisan is melegebbé tenni a szobát.

5. A használaton kívüli kandallónál sem hagyták szabadon járni a hideg levegőt

A kandallóhoz tartozó kémény akkor is kapcsolatot teremthet a belső és a külső tér között, amikor épp nem ég benne tűz. Egy használaton kívüli nyitott kéménynél ezért érezhető huzat alakulhat ki, és a meleg levegő is távozhat rajta. A viktoriánus otthonokban ezt a problémát is igyekeztek kezelni.

A gond ma is létezik, a megoldást azonban nem érdemes korabeli módszerekkel vagy házi barkácsolással utánozni. A használaton kívüli nyitott kandallókhoz ma már léteznek erre tervezett, eltávolítható huzatgátló megoldások. A kéményt ugyanakkor nem szabad egyszerűen légmentesen lezárni: a megfelelő szellőzésre továbbra is szükség lehet a nedvesség felhalmozódásának elkerüléséhez. Működő kandalló, égéstermék-elvezetéshez kapcsolódó kémény vagy gázkészülék esetén pedig házilag semmit nem zárunk le – ez már biztonsági kérdés, ami szakembert igényel.

Mi a közös az öt régi trükkben?

Talán ez a legérdekesebb az egészben: a viktoriánus praktikák többsége nem több meleget állított elő, hanem a meglévővel gazdálkodott okosabban. A  huzat útját próbálták megszakítani, az ablakok és a belső tér közé újabb réteget tettek, a hideg padlót textilekkel fedték, és ahol lehetett, csökkentették a felesleges légmozgást.

Ettől természetesen egyik módszer sem válik a korszerű fűtés, a megfelelő nyílászárók vagy az épület szakszerű energetikai korszerűsítésének alternatívájává. Egy rosszul záródó ablakot hosszú távon nem a függönnyel kell megjavítani, és egy komoly hőtechnikai problémát sem old meg a szőnyeg. De egy régi, huzatos lakásban a komfortot sok apró részlet együtt alakítja – és éppen ezen a ponton válhatnak ismét érdekessé a több mint százéves ötletek.

Talán ezért is érdemes más szemmel nézni a régi enteriőröket. A vastag függöny, a nagy szőnyeg vagy a térelválasztó textil első pillantásra csak egy korszak dekorációs divatjának tűnhet. Valójában azonban ezek közül több olyan funkcionális részlet volt, ami egyszerre tette otthonosabbá és komfortosabbá a teret. És ez az a gondolat, amit a viktoriánus otthonokból ma is érdemes továbbvinni.

Via