Van, aki nem teszi a táskáját a földre, más lekopogja, ha valami túl jót mondott, és olyan is akad, aki a kiömlött só után ösztönösen a válla fölé dob egy csipetet. A hétköznapi tárgyainkhoz és mozdulatainkhoz meglepően sok babona kapcsolódik – és a seprű sem kivétel.
Sőt, régi folklórfeljegyzések szerint még az sem mindegy, mikor, merre és kinek a közelében söprünk vele.
Ha vacsora után morzsás maradt a konyhapadló, teljesen logikusnak tűnik gyorsan végigsöpörni. Egy régi hiedelem szerint azonban éppen ezt nem kellene megtennünk.
A Dartmouth College folklórarchívumában dokumentált mexikói babona egészen konkrét: éjszaka nem szabad söpörni, mert azzal az ember a saját pénzét is kisöpörheti. A 2018-ban rögzített hiedelmet az adatközlő a Mexikóban élő nagynénjétől hallotta, vagyis családi hagyományként öröklődött tovább.
Az esti söprés tilalma ráadásul más folklórgyűjtésekben is felbukkan, bár nem mindenhol a pénz elvesztését kapcsolják hozzá. A University of Detroit Mercy James T. Callow Folklore Archive gyűjteményében található 1982-es, Tanzániából származó feljegyzés szerint az éjszakai söprés elkergeti az áldásokat, míg egy 1971-ben Detroitban rögzített változat egyszerűen balszerencsét társít hozzá.
Ugyanaz a hétköznapi mozdulat tehát különböző helyeken más jelentést kapott: hol a pénzt, hol a szerencsét, hol általában a jólétet féltették tőle.

A babonák eredetét ritkán lehet egyetlen történetre visszavezetni, ezért azt sem tudjuk biztosan, pontosan hogyan született az éjszakai söprés tilalma. A Dartmouth archívumában szereplő feljegyzés azonban egy érdekes, nagyon is praktikus magyarázatot is megőrzött.
Az adatközlő szerint abban a mexikói környezetben, ahonnan a családi hiedelem származott, az elektromos világítás nem volt mindenütt magától értetődő. Gyenge fényben pedig könnyebb lehetett a porral és szeméttel együtt valamilyen apró, értékes tárgyat is kisöpörni.
Ez nem tekinthető az esti söpréshez kapcsolódó valamennyi babona bizonyított eredetének. Inkább egy lehetséges gyakorlati magyarázat arra, miért lehetett értelme annak a szabálynak, hogy ha nem látsz rendesen, a söprés várjon reggelig.
A seprűhöz kapcsolódó hiedelmekben nemcsak az időpont számít. A söprés iránya is visszatérő motívum.
A University of Detroit Mercy folklórarchívumában egy 1973-ban New Orleansban feljegyzett babona szerint nem szabad a ház elől, illetve a házból a bejárati kapu irányába söpörni, mert ezzel az ember a saját szerencséjét söpri el magától.
A kép szinte túlságosan is kézenfekvő: a seprűvel valamit eltávolítunk az otthonunkból, az ajtó és a kapu pedig azt a határt jelenti, amin túl az már nincs velünk. A folklór ezt a teljesen hétköznapi mozdulatot fordítja át szimbolikus nyelvre: ne söpörd ki azt, amit inkább magad mellett tartanál.
Érdekes, hogy ez a gondolat történetileg sem új. Az amerikai folklór korai írásos gyűjtéseiben is megjelent az a hiedelem, hogy a szemét ajtón keresztül történő kisöprésével az ember a szerencséjét is eltávolíthatja az otthonából.

Ismerős jelenet: valaki áll a konyhában, miközben körülötte söpörnek, a seprű pedig egy pillanatra hozzáér a lábához. Jelentéktelen balesetnek tűnik – a folklór szerint azonban még ennek is lehet következménye.
A James T. Callow Folklore Archive több ilyen változatot őriz. Egy 1971-ben Detroitban feljegyzett hiedelem szerint ha valakinek akár véletlenül is lesöprik a lábát, balszerencse éri.
És ahogy az a babonáknál gyakran előfordul, a baj mellé hamar megszületett az ellenszer is. Egy 1955-ben Georgiában rögzített változat szerint a balszerencsét úgy lehetett elhárítani, ha az érintett a seprűre köpött. Más, későbbi folklórfeljegyzésekben ugyanez a furcsa kis rituálé ismét felbukkan.
Ma aligha ajánlanánk bárkinek ezt a módszert, a részlet azonban jól mutatja, hogyan alakultak a babonák: nemcsak azt mondták meg, mit nem szabad megtenni, hanem gyakran azt is, hogyan lehet orvosolni a hibát.
Van ennél egy még kevésbé ismert szabály is. A University of Detroit Mercy gyűjteményében található egy 1969-ben, Michiganben feljegyzett hiedelem, ami szerint balszerencsét hozhat, ha valaki egy másik ember előtt söpör, mert a seprű elviszi annak jó szerencséjét.
Ez tulajdonképpen ugyanannak a gondolatnak egy újabb változata, ami az esti és az ajtó felé történő söprés mögött is felismerhető. A babonák világában a seprű nem egyszerűen eltávolítja a port és a morzsát: vele együtt valami láthatatlan és értékes is eltűnhet.
Éppen ezért figyelemre méltó, hogy különböző időpontokban és különböző közösségekben gyűjtött folklóranyagokban újra és újra előkerül ez a kép, miközben az állítólagos következmény és a pontos szabály változik.

A seprű az egyik leghétköznapibb háztartási eszköz, mégis különösen alkalmas arra, hogy szimbolikus jelentést kapjon. Használatakor szó szerint összegyűjtünk valamit, majd eltávolítjuk a saját terünkből. Könnyű elképzelni, hogyan kapcsolódhatott ehhez az a gondolat, hogy a szeméttel együtt valami mást is el lehet söpörni.
A különböző folklórváltozatokban ez lehet pénz, szerencse vagy áldás. Az ajtó és a kapu tovább erősíthette ezt a képet, hiszen ezeken keresztül kerül ki valami ténylegesen az otthonból. A seprű pedig évszázadokon át annyira alapvető tárgy volt a mindennapi életben, hogy az ilyen egyszerű tiltásokat könnyű volt megjegyezni és továbbadni.
Ezek természetesen babonák, nem valódi pénzügyi vagy háztartási szabályok. Ha tehát este még ott marad néhány morzsa a konyhában, a pénztárcád miatt biztosan nem kell aggódnod. De ha a babonára hallgatsz, a seprű ráér reggelig.
Via
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!