„Nagyon fontos számomra az otthonom, amely erős hatással van rám” – Eke Angélával a lakberendezésről és a fenntarthatóságról beszélgettünk

A 2023-as EDIDA díjátadón a Junior Prima díjas színművész, Eke Angéla is részt vett, aki a designtárgyakhoz, lakberendezéshez és a fenntarthatósághoz fűződő viszonyáról mesélt. 

A design, az innovatív termékek és a csodás terek mellett fontos szerep jutott a 2023-as EDIDA díjátadón a fenntarthatóságnak is. Éppen ezért Eke Angélát nem csupán a hozzá közel álló lakberendezési stílusról kérdeztük meg, de arról is mesélt, hogy szerinte mivel tehet mindenki a környezetért. 

Milyen viszony fűz a lakberendezéshez? A designhoz? 

Én a designerekre elsősorban alkotókként gondolok, és olyan kulcsfontosságú emberekként, akik hasonlóképpen működnek a hivatásukban, mint én a színészet világában. Tudom azt, hogy egy-egy karakter - vagy az ő esetükben darab - megformálásánál, elkészítésénél mennyi érzelem és gondolat játszik szerepet. Azok a designelemek, illetve bútorok, - amelyek körülvesznek minket, akár a saját otthonunkban vagy bárhol máshol, - nagyon meghatározzák a mindennapjainkat, éppen ezért szeretem olyan tárgyakkal körbevenni magamat, melyeknek történetük van, vagy akár extra értéket képviselnek.

Ez alapvetően ott volt benned, vagy hozzájárult az is, hogy báb szakirányon végeztél a Színház-, és Filmművészeti Egyetemen? Korábban is kötődtél a tárgyakhoz ebben a formában vagy ez ott alakult ki?

Éppen a bábszínházi kapcsolódás miatt egészen más kötődésem van ezekhez a tárgyakhoz. A bábszínészetből fakadó szabadság és végtelen fantáziavilág arra sarkall, hogy ne ragadjak le egy-egy sémánál. Szeretek a szabályokkal szembemenni, legyen szó lakberendezésről vagy akár öltözködésről.

Az otthonodban is jellemző ez a szabályellenesség vagy azért ott van egy vezérelv, ami alapján berendezed?

Nagyon fontos számomra az otthonom - erős hatással van rám általában minden közeg, minden tér, mivel befolyásolni tudja a hangulatomat. Ebből adódóan a saját otthonomban elsősorban biztonságra és nyugalomra vágyom, de az inspirációnak is mindig teret engedek. Megtalálhatóak a skandináv letisztult formák is, de összességében nagyon eklektikusként aposztrofálnám. Az otthonunkban nagyon sok designer darab is megtalálható, de például van olyan szőnyegünk, amiről tudom, hogy egy női szövőközösség szőtte, vagy olyan régi bútorok, melyeket felújítottak. Emellett egy-egy gyermekkori emlék is helyet kapott. Lakótelepen is éltünk, az identitásomat nagyban meghatározza ez a közeg. Nagyon élvezem, hogy a mostani lakásomban tudom vegyíteni a dolgokat. Van olyan szekrénysor, ami nagyon hasonlít ahhoz, ami gyerekként a szobámban volt, de mellette simán megfér egy skandináv márványasztal. Az a lényeg, hogy az egészben legyen érezhető egyfajta személyesség és önazonosság. Fontos számomra, hogy minden egyes darabhoz, tárgyhoz, festményhez, szoborhoz legyen kötődésem.

Akkor az impulzusvásárlást teljesen ki is gyomlálod az otthonodból? 

Igen. Azt gondolom az impulzusvásárlás a mai fogyasztói társadalmunknak az egyik legjellemzőbb és legpazarlóbb szokása. A fenntarthatósággal egy elég közeli viszonyt ápolok, ami a gyerekkoromból fakad. Szegények voltunk, és nálunk a pazarlás egyáltalán nem volt jellemző. Azt gondolom, hogy a mai társadalmunkban a fenntarthatóságot elsősorban a tudatosabb vásárlással kellene kezdeni, hogy ne pazaroljunk és ne vegyünk meg olyan dolgokat, amikre valójában nincs szükségünk.

Mennyire vásárolsz megfontoltan a lakásba? 

Igyekszem megfontoltan vásárolni. Nem gondolom azt, hogy lehet tökéletesen vagy maximálisan fenntarthatóan élni, annak ellenére, hogy én szem előtt tartom ezt. Nekem sem sikerül és senkitől nem elvárható, de törekedhetünk rá. Manapság nem arról van szó, hogy mindig válaszd a jó utat, hanem szerintem a rossz és rossz közül igyekezzünk a kisebbik rosszat választani. Most már sajnos itt tartunk.

Hogyan próbálod ezt a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet a mindennapokban betartani? Milyen szabályok vannak az életedben, amelyekkel a környezetedért teszel, melyek szinte mindenkitől elvárhatóak lennének? 

Szerintem az, ha mindenki a saját maga életéhez képest kevésbé pazarolna, már sokat javítana a helyzeten. Ha csak egy héten kétszer átgondolja, hogy a következő napon inkább főz és csomagol magának ételt, máris kevésbé pazarló. A másik pedig, ha az ember rájön arra, hogyan tud otthon újrahasznosítani, ruhadarabokat vagy akár tárgyakat. Ha valami rossz, vagy kezd elhasználódni, akkor nem kell azonnal kidobni, megjavíthatjuk, átalakíthatjuk, ami utána nagyon jó érzést tud adni.