Gyerekkora óta színésznőnek készült, és élete egyik legnagyobb ajándékának tartja, hogy ez az álom megvalósulhatott. Ajándék, mert élete nagy részében azzal foglalkozhat, amit igazán szeret: történeteket megélni és átadni, gondolatokat és érzelmeket közvetíteni az emberek felé.

Sokat kapott azoktól a lányoktól, nőktől és asszonyoktól, akiknek a sorsát átengedte magán több mint 40 év alatt a színpadon vagy a filmeken. Történeteik, személyiségük ereje nem csak átfolytak rajta, nyomokat is hagytak benne. Számára a színház alapvetően terápia és közösségi élmény. A közönséggel való minden esti találkozás pedig egyfajta misszió, amiben az ember azt hiteti el magával, hogy jobbító szándékkal hatással lehet a környezetére.

Ennek a közösségi létnek egy másik dimenziója nyílt meg számára tíz évvel ezelőtt, amikor színházigazgató lett. Így az előadásokon és a színház működésén keresztül ma még nagyobb lehetősége van arra, hogy az emberi létezésről és a társadalmi kérdésekről bátor együtt gondolkodásra invitáljon.

Sok mindent hozott magával otthonról: az igazságkeresést, a szociális érzékenységet és a felelősségvállalás igényét a szűkebb és tágabb közösségéért. Ehhez társul erős tenni akarása. Sokszor érzi úgy, hogy jókor van jó helyen – és ha ez így van, akkor kötelessége élni a lehetőséggel: tenni. Hiszi, hogy mindig „meleg kézzel kell adni”.

Kiváltságosnak érzi magát, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret, és hogy ebben egy szerető család áll mellette akkor is, amikor a munka terheit hazaviszi. Mint mondja: „Ez a jelölés nagy megtiszteltetés számomra. Mintha most én kapnék meleg kézzel. A Wonder Woman kategória különösen fontos üzenetet hordoz, és jó érzés, hogy a jelöléssel én is egy kicsit részese lehetek az ELLE missziójának.”