Wossala Rozina: „A hedonizmus a minőségre való törekvést jelenti nekem”

Rozina hat éve döntött úgy, hogy életmódot vált, aminek hatására a környezete is megváltozott. Nem bánja, hiszen most egy olyan baráti közeg áll mellette, akik valódi partnerek a nyugodtabb, csendesebb mindennapokban. 

Amikor megbeszéljük, hogy nála találkozunk, nagyon meglepődöm. Nem jellemző, hogy egy ismert ember beenged a lakásába egy interjú kedvéért. A budai lakásajtóban a barátságos és kedves uszkár, Gganbu fogad, majd egy finom kávéval kiülünk a teraszra, és a tavaszi szellőben teszünk egy mély időutazást, melynek során a világ különböző szegleteiben is kikötjük a vitorlást. Egy olyan fekete öves hedonista kormányoz, aki mert és tudott változtatni az életén. 

ELLE: Menjünk egy kicsit vissza az időben. Abba az évbe, amikor arra jutottál, hogy az addigi, jól beváltnak tűnő életeddel szakítasz. Emlékszel, hogy mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél, véget vetsz az önpusztító életmódnak, és egy tudatosabb utat választasz? 

Wossala Rozina: Ahhoz körülbelül hat évet kell visszamennünk, amikor még két végén égettem a gyertyát. Akkor azt gondoltam, hogy az éjszakai belvárosi bulik a kikapcsolódás. Olyan kicsapongásokat is megengedtem magamnak, amik valójában nem szolgáltak, és persze visszacsaptak. Nem foglalkoztam azzal, hogy az akkori életmódom milyen hatással van a bioritmusomra, az idegrendszeremre. Egy ponton megéreztem, hogy kiégtem, és hogy tennem kell valamit. 

ELLE: Tehát, ha jól értem, elmentél a falig. Mi volt az első lépés az új életúton? 

Wossala Rozina: Elsőként életmódot váltottam, ami új embereket hozott az életembe. El kellett fogadnom, hogy az én változásommal a környezetem is változik. Vannak 25 éve tartó barátságaim, de nagyon sokan lemorzsolódtak. Ez ijesztőnek tűnhet, de ha beleengeded magad, akkor egy kimondottan szép folyamat tud lenni. A régi egotrip, amikor minden a habzsolásról, a kifelé élésről szólt, lassan megszűnt, és átvette egy gondolkodóbb, mélyebb, önmagára odafigyelőbb, határokat meghúzó ember az irányítást. 

Mit volt a legnehezebb elengedni ebben az „egész a világ az én birtokom” tripben? 

Wossala Rozina: Érdekes módon az alkoholt. Nyilván vendéglátósként egy ilyen se vele, se nélküle kapcsolatom volt vele. Meg közben van egy szociális nyomás is, hiszen bárhova is mész, elvárás, hogy igyál valamit, és azt a formádat hozd – akár a pulton táncolva –, amivel évek óta azonosítanak. Mindenki ezt akarja, de nem biztos, hogy az neked is ugyanolyan jó, de mégis iszol, mert azzal kielégíted az elvárásokat. Hosszú idő volt, mire ez tudatosult bennem, és helyre raktam magamban, hogy ennek nem kell így lennie. Ahogyan az sem volt könnyű, hogy azokat a barátokat tartsam meg vagy gyűjtsem magam köré, akik nem toxikomák, hanem olyan emberek, akikkel lehet kirándulni, társasozni, beszélgetni, és nem azt várják el, hogy egész éjjel rövidezzetek, majd a horvát tengerparton ébredjetek reggel, mert az milyen jó móka.

A visszavonulósabb, csendesebb életmód nem feltétlenül eredményez tapsvihart, folyamatos éljenzést, de milyen jó ez így! 

ELLE: Ezek szerint nagyon szükséged volt az állandó visszaigazolásra. 

Wossala Rozina: Igen, hajszoltam a visszajelzést és a sikerélményt. Elismerésre vágytam, mind a szakmában, mind a magánéletben, ahogyan a médiában is. Erről szólt az egész életem, de ez olyan spirál volt, aminek nem látszott a vége. Rájöttem, hogy folyamatosan ki kell elégítenem ezt a képet, de ez engem sosem fog, ezért máshol kell keresnem a boldogságomat. Ott, ahol meg tudok nyugodni. 

ELLE: Ez kicsit olyan spirituális tisztulásnak tűnik. 

Wossala Rozina: Nem is kicsit az, bár ez a szó eléggé elcsépelt lett mostanában. A spiritualitás nekem az önmagammal való kapcsolat, így tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni. 

ELLE: Az egész úgy hat, mint egy önszeretet-tanfolyam. 

Wossala Rozina: Korábban azt hittem, hogy ha papagájként új tollakat aggatok magamra, majd jobban szeretnek. Most azt gondolom, hogy az egót és az exhibicionizmust lehet egészségesen is kezelni. Meg kellett tanulnom azt az avatárt egészségesen használni, amit gyerekkorom óta, kemény munkával hoztam létre. Nyilván szeretek szerepelni, de például az influencerkedés is egy nagyon furcsa dolog.

Ha már kíváncsiak rám az emberek, akkor miért ne mutathatnék jó példát? Közben pedig nem engedni, hogy az avatár átvegye az irányítást, és nem úgy pörögni, forogni, mint egy cirkuszi majom. Arra szeretném használni, ami nekem és a környezetemnek is jó, és nem a céltalan exhibicionizmusban éltetni. 

ELLE: Mi az a belső folyamat, ami elindíthat valakit ezen az úton?

Wossala Rozina: Ez egy nagyon individuális folyamat, nem vagyunk egyformák. Szerintem csak hinni kell abban, hogy ha valami többször megjelenik, feltűnik az utunk során, akkor figyeljünk fel rá, mert ezek a jelek fontosak lehetnek. Régen volt még közösség – a házak előtti padokon beszélgettek az emberek –, ma már nincsen. Ezek a megtartó erők sokat segítettek a mentális állapotokon, ami mostanra teljesen szét lett bombázva, és ezért sokkal többet kell foglalkoznunk magunkkal.

ELLE: Ugye, ez nem azt jelenti, hogy a hedonizmus szót törölted a szótáradból? 

Wossala Rozina: Dehogy, csak a mostani hedonizmusom igazából a minőségre való törekedésről szól, és arról, hogy mindent lehet, csak mértékkel – legyen szó táplálkozásról vagy alkoholról. Jelen pillanatban mindent eszem, nincsenek őrületes diétáim, csak odafigyelek arra, hogy ne egyek feldolgozott, gyorséttermi, rossz minőségű ételeket. 

ELLE: Az étel lenne a fő kulcsa a tudatos hedonizmusnak? 

Wossala Rozina: Arra oda kell figyelni, és ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mostantól csak drágább élelmiszereket kell venni, hanem egy kis kutatómunkát végezni, hol kapható a közelben minőségi alapanyag. Egyébként pont most indítok egy olyan sorozatot a saját közösségi oldalamon, ami a batch cookingról szól, mert nem is a pénz, hanem inkább az idő a legnagyobb probléma az embereknek. Azt szeretném megmutatni, hogyan főzhetünk úgy egy nagy adagot, hogy aztán azt egész héten fel tudjuk használni valamilyen formában. 

ELLE: Tehát a minőség a kezdet. 

Wossala Rozina: Nézd csak meg, hogy az alsó és a középső polcos borok az üzletekben alig láttak szőlőt, több mint 60-féle adalékanyag engedélyezett a készítésükben. A címke, etikett megismerése és használata elképesztően fontos lenne mindenkinek. Úgy vásárolok, hogy ha a nagymamán nem tudta volna valamelyik alapanyagról, hogy micsoda, akkor az valószínűleg nem étel, és az én konyhámban sincs helye. Ezek általában különböző tartósítószerek, stabilizátorok, emulgálószerek, ízfokozók, színezékek. Sokkal inkább kellene arra törekedni, hogy zöldségeket és húsokat együnk meg zsírokat, és nem elfogadni a felgyorsult világhoz igazodó élelmiszeripart. A hedonizmus nem a habzsolásról szól, hanem arról, hogy képesek vagyunk a minőségi táplálkozása. Régen azt jelentette a hedonizmus számomra, hogy hajnali ötkor még pálinkázom és táncolok, ma meg már azt, hogy a napfelkeltében elmegyek sétálni Gganbuval.

ELLE: Milyen ételt ajánlanál, ha most szeretnék én is beiratkozni a tudatos hedonisták csoportjába? 

Wossala Rozina: A húslevesnél nincs jobb étel. Olcsó, mert akár csirke far-hátból is lehet készíteni, maximum beledobsz egy kis mellet vagy májat is a gyökérzöldségek mellé. Mehet bele még egy kis gyömbér, fahéj, és meg is van a tökéletes táplálék. A lényeg, hogy minőségi húst vegyél. 

ELLE: Kicsit váltsunk, mert ha hedonizmus, akkor az nekem utazás is. Mondok pár helyet, ahol megfordultál az utóbb időben: Mexikó, Peru, India, Costa Rica. Melyik volt a legnagyobb hatással rád? 

Wossala Rozina: Egyértelműen Dél- és Közép-Amerika. Olyan világokkal és kultúrákkal ismerkedhettem meg, amelyek kinyitották a belső világomat. Olyan törzsekkel, ceremóniákkal és öreg bölcsekkel találkoztam, akik segítettek rendet rakni a fejemben. Sokat köszönhetek azoknak az embereknek, akiket megismertem.

Inspiráló volt látni, hogy ezek az emberek még mindig közösségekben élnek, és sokkal kevesebb pszichológiai problémával küzdenek. Mert ott még összezárnak, minden külső nehézség ellenére.

A legnagyobb szegénységben is körbeállják a tüzet, és önfeledten táncolnak. Ott nincsenek a tipikus nyugati, eltorzult, szociális változások, hanem természet, közösség és igazi összetartozás van. Azt hiszem, hogy egész életemben ezt kerestem, és amikor onnan hazajöttem, tudat alatt azon dolgoztam, hogy egy ilyen megtartó közösséget teremtsek magam körül. Nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült, és elképesztő, hogy mit nyújtunk egymásnak, státusztól, kortól, egzisztenciális helyzettől függetlenül.

ELLE: Gasztronómiailag melyik desztináció adta a legtöbbet? 

Wossala Rozina: Hát Costa Rica nem ezek közé tartozik, mert borzasztóan rossz ott az étel. Az alapanyagok azok csodásak, de főzni nem tudnak. Ezzel ellentétben Mexikó a legvibrálóbb, legizgalmasabb kultúra, és az ízek is fenomenálisak. Ugyanaz a chilisség van az emberekben, a levegőben, a zenében és a kultúrában, mint az ételekben. Mexikó hatalmas inspiráció minden szempontból.

ELLE: Kérlek, fejezd be a következő mondatokat.

A kedvenc koktélom a… 

Wossala Rozina: Kettő is van! (nevet) Az egyik a Margarita, főleg a spicy, ami egy csajos estéhez, születésnaphoz is tökéletes, benne van a mexikói tűz. A másik pedig a firenzei Negroni, ami remekül illik egy mélyebb beszélgetéshez.

Az alapanyag, ami mindig van itthon…

Wossala Rozina: Marokkói citrom, amit fermentálni szoktam, és steak.

Zene, ami egy igazi energiafröccs…

Wossala Rozina: Curawaka. Velük voltam egy zenei táborban Mexikóban, több kultúrát is ötvöznek, igazi medicine zene.

Évszak, amit mindig várok…

Wossala Rozina: Kevés dolgot vártam ennyire idén, mint a tavaszt. Végre megérkezett, és nagyon jó energiákat hozott.

Álomkép, ami szeretném, ha teljesülne...

Wossala Rozina: Gyerek és család.

ELLE: Kívánom neked.

Wossala Rozina: Köszönöm szépen.

Videó: Horváth Lilla 

Haj: Radván Simon

Smink: Szabó Doris

Styling: Csík Melinda