A szeretőtartás pszichológiája – mi motiválja valójában a résztvevőket?

Amikor a párkapcsolatokból eltűnik a varázs és a hétköznapok monotonná válnak, sokakat csábítanak a szeretői kapcsolatok rövid, ám annál intenzívebb élményei. A kérdés csak az, milyen árat fizetünk ezért.

Egy baráti vacsorán heves vita robbant ki arról, hogy érvényes-e még a monogámia, vagy belefér időnként egy-egy futó kaland. Néhányan azonnal rávágták: még szép, mások magabiztosan állították az ellenkezőjét. A beszélgetés akkor vált igazán izgalmassá, amikor egy barátunk, aki három évig volt egy nős férfi szeretője, kijelentette: „Azért van szükség szeretőre, mert nem merjük nyíltan vállalni, ha valami hiányzik a kapcsolatból.” Hazafelé azon töprengtem, miért kockáztatnak olyan sokan egy futó kalandért? És vajon miért éri meg valakinek vállalni a szerető szerepét?

A háromszög buktatói

Amikor megismerkedünk a nagy Ő-vel, eleinte minden varázslatos. Határozottan állítjuk, hogy minden hibájával együtt szeretjük, de amikor szertefoszlik a rózsaszín köd, rájövünk, hogy mégsem vagyunk oda a széthagyott zoknikért vagy a fürdőszobában kallódó rúzsokért. Ilyenkor úgy tűnhet, egy friss (titkos) kapcsolat mindent megoldhat. A találkák alkalmával egy olyan burokban létezünk, ahol nincsenek számlák, és nem kell azon gondolkodni, hogy hová írassuk be a gyerekeket úszni. Ilyenkor csak a pillanatnak élünk, minden kötöttségtől mentesen. Igen ám, de ez a buborék gyakran tele van bűntudattal, hiszen egy szerelmi háromszög rendkívül megterhelő.

A korábban említett barátnőm még mindig a szeretői szerepben volt, amikor egy csajos estén arról kérdeztem, nem zavarja-e, hogy a férfi világossá tette, soha nem léphet elő mellékszereplőből (szeretőből) főszereplővé (feleséggé). Akkoriban még nagyon odavolt a pasiért, de a válasza meglepett:

Olyan ez, mint amikor felvillan egy lámpa az autó műszerfalán. Figyelmezteti a sofőrt, hogy valami nincs rendben. Az ő kapcsolatukban én vagyok a jelzőlámpa. Nekem ez most kényelmes, mert a nap végén a magam ura vagyok.

A hasonlat találó. A szerelmi háromszögek nem okok, hanem tünetek – gyakran olyan párkapcsolati problémák jelei, mint az érzelmi elhanyagolás, az intimitáshiány vagy a rossz kommunikáció. Esther Perel párterapeuta szerint az utóbbi évtizedekben hatalmas érzelmi terhet helyezünk egymásra, mert azt várjuk, hogy a partnerünk egyszerre legyen a szerelmünk, a legjobb barátunk és a szenvedélyes társunk. Ezek az irreális elvárások gyakran érzelmi vagy fizikai hiányhoz vezetnek. A hűtlenség azonban nem csupán egy harmadik fél megjelenéséről szól. Mélyebb, ki nem mondott szükségleteket és megoldatlan problémákat tükröz, amelyeknek a szőnyeg alá söprése elkerülhetetlenül érzelmi károkat okoz. A megcsalt fél önbizalma sérül, a szerető reménytelenül vár, míg a megcsaló a bűntudat és a pillanatnyi boldogság között őrlődik.

Könnyebb út! Vagy mégsem?

Knapek Éva klinikai szakpszichológus szerint a szeretői viszonyok gyakran a problémák elkerülésének eszközei, amelyek mögött önértékelési gondok és a gyermekkori kötődési sérülések állhatnak. Az elhagyástól való félelem és az állandó bizonytalanság miatt sokan keresnek olyan külső kapcsolatokat, amelyek biztonságérzetet és érzelmi támaszt nyújtanak. Az ilyen viszonyokban látszólag megóvnak a valódi intimitás kockázatától, de gyakran egy ördögi körbe zárják az érintetteket, amelyben a megoldatlan problémák tovább súlyosbodnak. „Ez sokszor könnyebb útnak tűnik, hiszen elkerülhető a nyílt szembenézés a kapcsolat mélyebb problémáival, és nem kell megküzdeni a szakítással járó fájdalommal – magyarázza. – A szerető ilyenkor átmeneti öngyógyításként szolgálhat a megcsaló számára, mivel figyelem, elismerés és szenvedély formájában nyújtja azt, amit a párkapcsolat már nem ad meg. Ez azonban csak rövid időre hoz megkönnyebbülést, miközben a valódi problémák továbbra is megoldatlanok maradnak.”

A pszichológus szavai pontosan visszaadják Enikő történetét, aki eleinte menekülésként élte meg a szeretői viszonyt, ám idővel ugyanabban a mókuskerékben találta magát, mint a házasságában. „Régóta nem találtam a helyem a házasságomban, és azt gondoltam, a férjem azért távolodik tőlem, mert nem vagyok elég neki. Amikor találkoztam Péterrel, úgy éreztem, újra értékes vagyok. Viszonyba bonyolódtunk, de csalódás lett a vége.

Egy idő után azt hittem, hogy Péter is másvalakinél keres vigaszt, mert én nem vagyok neki elég. Mániákusan féltem, hogy ha nem én cserélem le, ő teszi majd meg velem.

A második hely ára

A szeretői viszony másik oldala sem kevésbé fájdalmas. A harmadik fél gyakran érzi azt, hogy másodlagos szerepben van, ami tovább rombolhatja az önértékelését. Ezt a helyzetet a titkolózás, a társadalmi megbélyegzés és az állandó bizonytalanság is súlyosbítja. Sokan abban reménykednek, hogy a viszony idővel komoly kapcsolattá alakulhat, ám ez az álom ritkán válik valóra. Egy 2023-as kutatás szerint a szeretők 68 % százaléka hitt abban, hogy kapcsolatuk hosszú távon is fennmarad, mégis több mint a felük érzelmi kimerültségről, magányról és csalódottságról számolt be.

„Eleinte izgalmas volt, hogy titokban találkoztunk, de idővel egyre jobban zavart, hogy soha nem lehettem én az első számú az életében” – mesélte Lilla, aki két évig élt szeretői viszonyban egy nős férfival. – Minden ünnep, hétvége és fontos pillanat az ő családjáról szólt, miközben nekem csak a maradék idő jutott. Hinni akartam, hogy egyszer változik a helyzet, de csak egyre bizonytalanabb lettem. Nem éreztem magam elég jónak, és ez teljesen romba döntötte az önbizalmamat. Végül azért léptem ki a kapcsolatból, mert rájöttem, hogy nem ő, hanem én akadályozom meg saját magam abban, hogy boldog legyek.”

Varga Gréta szexuálpszichológiai szakpszichológus szerint az egyik legnagyobb kihívás a szeretői szerepben a személyes határok megőrzése és az önállóság fenntartása. Az érzelmi kötődés és a hamis remények miatt sokan nehezen lépnek ki ezekből a kapcsolatokból.

Sokan hiszik, hogy idővel a körülmények megváltoznak, és többre számíthatnak. Ez a fajta kötődés azonban nemcsak az önbizalmat gyengíti, hanem hosszú távon az érzelmi stabilitást is aláássa, megakadályozva, hogy az érintettek teljes életet éljenek.

gyermekkori minták, élmények 

Gréta szerint a szeretői viszonyokat gyakran hatalmi játszmák vagy bosszú motiválja, különösen akkor, ha valaki az irányítás érzetét próbálja visszaszerezni, illetve sokan gyermekkori mintákat követve bonyolódnak ilyen kapcsolatokba. „Ha valaki gyermekként szemtanúja volt a szülők közötti konfliktusoknak – például hűtlenségnek vagy érzelmi elhanyagolásnak –, az mélyen meghatározhatja a felnőttkori kötődési mintázatait. Azok, akik bántalmazó környezetben nőttek fel, gyakran egész életükben egy megmentőt keresnek, aki megvédi őket a nehézségektől. Ilyen esetekben nem is a harmadik fél személye a lényeg, hanem az a fantázia, hogy ő képes megoldást nyújtani a régóta fennálló problémákra.”

A harmadik fél: fordulópont vagy tévút?

A szeretői viszonyok kimenetele jelentősen függ az egyéni körülményektől és a résztvevők érzelmi állapotától. Míg egyesek számára ezek a kapcsolatok önismereti fejlődést hozhatnak, másoknál mély sebeket hagyhatnak maguk után. Egy, a Journal of Sex & Marital Therapy szaklapban 2019-ben megjelent kutatás szerint azok, akik egy szeretői viszony után kiléptek a boldogtalan házasságukból, 62%-ban úgy érezték, hogy ez az élmény hozzájárult önismeretük fejlődéséhez.

Anna története jól szemlélteti, hogyan válhat egy szeretői kapcsolat az újrakezdés eszközévé. „Gergő eleinte úgy bánt velem, mintha én lennék a világ közepe. Olyan figyelmet kaptam tőle, amit a házasságomban már régóta nem éreztem. Nyolc hónapja tartott a viszonyunk, amikor egyik este, miközben ő a családjával vacsorázott, én a telefonomat bámultam, várva, hogy írjon.

Akkor rájöttem, hogy ugyanolyan magányos vagyok, mint a házasságomban, de ezúttal még kiszolgáltatottabbnak éreztem magam. Megértettem, hogy a boldogságom nem függhet másoktól.

Ennek ellenére a szeretői viszonyok gyakran mély érzelmi megterhelést okoznak, különösen, ha a kapcsolat kiderül vagy fájdalmas véget ér. Egy, a Social Psychology Quarterlyben 2020-ban publikált tanulmány szerint a megcsalás érzelmi ára sok esetben meghaladja az általa hozott pozitív változásokat, és tartós bizonytalanságot hagy maga után.

Újrakezdés a hűtlenség után — Létezik? 

Gréta szerint a hűtlenség nem feltétlenül jelenti a kapcsolat végét. Ha mindkét fél hajlandó szembenézni a problémákkal, őszinteséget tanúsít és felelősséget vállal, a krízisből akár egy érettebb, mélyebb kapcsolatot kovácsolhatnak a felek. Az első lépés az érintettek önbizalmának helyreállítása, különösen a megcsalt fél esetében. Az érzelmi sérülések feldolgozása időigényes folyamat, amelyhez gyakran szükség van külső támogatásra, például terápiára vagy önismereti csoportokra. A hűtlen fél számára a gyógyulás kulcsa az, hogy felelősséget vállaljon a tetteiért, és őszintén kommunikáljon a partnerével. „A kapcsolat helyreállításának alapja, hogy a hűtlen fél elfogadja a tettei következményeit, és bizonyítja az elköteleződését a változás iránt” – magyarázza Knapek Éva. Ez magában foglalja a kapcsolat működésének újragondolását és a bizalom lassú, fokozatos újjáépítését. Aki szeretőként vesz részt egy kapcsolatban, szintén komoly önismereti munkával léphet tovább. A kötődési problémák azonosítása és a megfelelő határok felállítása nemcsak a múlt feldolgozásában segíthet, hanem megalapozhatja, hogy a jövőben stabilabb alapokra helyezze a kapcsolatait. A szeretői viszonyok kíméletlen tükröt tartanak elénk. Felfedik a párkapcsolat hiányosságait, és rávilágítanak a saját bizonytalanságainkra. A valódi kérdés pedig az, hogy mit kezdünk ezekkel a felismerésekkel. Képesek vagyunk változtatni, átalakítani a kapcsolatunk dinamikáját, vagy hagyjuk, hogy a meglévő repedések tovább mélyüljenek?

Ennek a cikknek egy korábbi változata az ELLE magazin 2025. januári számában jelent meg.