„A kevesebb több” – hányszor hallottuk már ezt, és hányszor gondoltuk úgy, hogy nem igaz... Az elmúlt időszakban szerencsére új trend hódít a lakberendezésben: a maximalizmus.
Ez az esszé eredetileg az ELLE Decoration első lapszámában jelent meg.
Ha azt mondjuk, Bauhaus, sokaknak minden bizonnyal a letisztult épületszerkezetek, a geometrikus formák vagy a funkcionalitás jut eszébe. A funkció valóban kiemelt fontossággal bírt a Bauhaus követői számára, nem véletlen, hogy az iskola utolsó igazgatójának, Mies van der Rohénak köszönhetjük az elhíresült mondást:
a kevesebb több.
A minél egyszerűbb formákra törekvő, minimalista építészet és design azóta is e mondását mantrázza.
A puritán, ám emberre szabott környezet megteremtésében a nagy gazdasági világválság is szerepet játszott, amellyel párhuzamosan organikus módon alakult ki a minél egyszerűbb, rendeltetésszerű és megfizethető tárgyak és enteriőrök iránti igény. A szimpla formákból és a naturális színekből építkező iparművészet hamar összhangra talált a szintén a 30-as években kiforró skandináv designnal, amelyre már ekkor jellemző volt a természetes anyaghasználat, a minimalista szemléletmód és a funkcionális tervezés. Az egyre nagyobb teret hódító funkcionalista esztétikának az 1943-ban megalapított IKEA szerzett világhírnevet, és bár úgy tűnik, az efféle designnak a mai napig nem áldozott le, az elmúlt időszakban új kihívója akadt egy, a stílussal szöges ellentétben álló trend képében.
Az építészet és a design, ugyanúgy, mint a művészetek vagy a divat, szoros kapcsolatban áll az adott kor gazdasági-kulturális helyzetével, így talán nem meglepő, hogy a pandémia életünk számos szegletén túl az enteriőrökre is hatással volt. Bár már a járványt megelőző időszakban felívelőben volt az otthonról dolgozók száma, igazán csak az első hullámmal járó lezárásokkal ugrott meg a home office-ban érintettek aránya. Ebből, valamint a lezárásokból kifolyólag otthonaink még nagyobb mértékben váltak a mindennapjaink színterévé, mint korábban. Ám amikor szükség lett volna környezetünk relaxáló, vidám vagy akár játékos oldalára a koronavírus szülte létbizonytalanságban, a minimalizmus nem biztosított megfelelő megnyugvást.
Erre kínál megoldást a maximalizmus, amit bár a világjárvány tett láthatóvá, valójában nem előzmények nélküli. Már az 1981-ben útjára indult színes, mintás, geometrikus mintákkal játszó Memphis Design Movementet is joggal jelölhetjük meg előfutáraként, hiszen egyértelmű benne a posztmodern esztétika hatása, de a 2010-es években új erőre kapó Pattern & Decoration (Minta & Dekoráció) művészeti mozgalommal is szoros kapcsolatban áll. E művészeti irányzat a civiljogi küzdelmek felerősödésekor született meg a 70-es években. Képviselői a társadalmi elnyomás ellen tüntetve olyan alkotói formákat választottak, amelyek elmosták a határokat művészet és design között, és amelyek addig triviálisnak, amatőrnek és lenézettnek számítottak – így például nekik köszönhetően vált a „toldozás-foltozás”, a patchwork a művészi eszköztár részévé.
A #metoo-t és a #blacklivesmattert követő, aktivizmussal átitatott korunkat hasonlóan komplexnek éljük meg, mint a 70-es évek fiataljai az őket körülvevő világot, minderre pedig önkéntelenül is erős érzelmekkel és összetett formákkal reagálunk. Ám míg a P&D művészeti irányzat, addig a részben belőle táplálkozó maximalizmusban alig kap hangsúlyt a kézművesség. Sokkal inkább egy exkluzív, szinte egyáltalán nem politikai fennhangú divatirányzatról és lakberendezési stílusról beszélhetünk, amellyel ruhatárunkat és otthonainkat tehetjük izgalmasabbá, személyesebbé, zsúfoltabbá.
A trend nyomában formabontó, kísérletező ruhák, ékszerek és persze enteriőrök és bútorok látnak napvilágot. A maximalizmus megengedi a halmozást, ám bizonyos logika mentén: a minták, anyagok, színek és rétegek túlzó, ismétlődő használatát követeli meg, karakteres mintázatok, látszólag össze nem illő matériák és élénk árnyalatok harmóniája jellemzi. Maximalistának lenni tehát röviden annyit tesz, mint leszámolni a konvenciókkal, a legapróbb részletben is megtalálni a boldogságot, mottója pedig a „kevesebb több” mintájára:
A stílus elveit ez idáig számos neves lakberendező elsajátította, és mára számos maximalista enteriőr is megszületett. Ilyen például London híres klubja, az Annabel’s, amelyet Martin Brudnizki tervezett újra 2018-ban, vagy a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencia, amelynek felfrissítésében Lulu Lytle, a britek körében igen népszerű Soane Britain alapítója működött közre. A nonkonformista, brit excentricizmusnak persze nagy hagyománya van a szigetországban, de az egészen a közelmúltig csak egy szűk, többnyire az arisztokráciához kötődő réteg kiváltsága volt – a maximalizmus azonban egyre inkább mainstream irányzat, és úgy tűnik, egy darabig velünk is marad.
Hogy mi lesz a stílus sorsa hosszú távon, egyelőre nem tudni. Lehetséges, hogy csupán rövid fellángolásról van szó, ami hamar eltűnik a minimalizmus (és a járványt maga mögött hagyó társadalom) árnyékában, de az is előfordulhat, hogy egy olyan korszak kezdetét jelzi, amelyben a szimpla terek és iparművészeti alkotások új élettel és jelentéstartalmakkal telnek meg. Lehetőleg minél többel.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!