Örökzöldet ültetnél ősszel? Ezzel az egy fával még nem késtél el

Szeptember közepén még egyáltalán nem kell lemondani arról, hogy új örökzöld kerüljön a kertbe. Van egy nálunk is jól ismert növény, ami jól tolerálhatja az őszi telepítést, ráadásul sűrű lombja és jó hidegtűrése is mellette szól. 

A megfejtés a tuja – de mielőtt elindulnál érte a kertészetbe, érdemes tudni, hogy az időzítés csak az egyik része a sikernek. Magyarországon legalább ilyen fontos, hová kerül, mennyi vizet kap, és milyen fajtát választasz.
A tuja évtizedek óta a magyar kertek egyik legismertebb örökzöldje. Sövényként, térelválasztóként és önálló növényként is rengeteget ültettek belőle, ezért könnyű azt gondolni, hogy már mindent tudunk róla. Pedig éppen az őszi telepítésnél van néhány olyan tulajdonsága, ami különösen érdekessé teszi.
A leggyakrabban ültetett fajok közé tartozik a nyugati tuja (Thuja occidentalis) és az óriás tuja (Thuja plicata), amiknek számos, eltérő növekedésű és végleges méretű fajtája kapható. A megfelelő növény kiválasztásakor ezért nemcsak azt érdemes nézni, hogyan mutat most a kertészetben, hanem azt is, mekkora lesz öt-tíz év múlva.

Miért lehet jó választás ősszel éppen a tuja?

A tuja egyik előnye éppen az, ami első pillantásra csak esztétikai tulajdonságnak tűnik. Apró, sűrű pikkelylevelei kevesebb vizet veszíthetnek, mint számos nagyobb levelű örökzöld lombja, jó hidegtűrése pedig szintén hozzájárul ahhoz, hogy megfelelő körülmények között jól viselje az őszi telepítést.
Ősszel ráadásul a nyári hőség már mérséklődik, miközben a talaj még sokáig őrzi a meleget. A frissen ültetett növény így kedvező körülmények között a tartós fagyok előtt megkezdheti a begyökeresedést, és nem kell egyszerre megbirkóznia a perzselő napsütéssel és a gyors kiszáradással.
Magyarországon azonban nem érdemes egyetlen naptári dátumhoz kötni az ültetés végét. Fontosabb az aktuális időjárás, a talaj állapota és az, mennyi idő marad a komolyabb fagyokig. Szeptember közepén általában még jóval kedvezőbbek ehhez a feltételek, mint késő ősszel.

Ne csak azt nézd, melyik fér be most

Az egyik leggyakoribb hiba már a kertészetben megtörténhet. Egy fiatal tuja meglepően keskenynek és könnyen elhelyezhetőnek látszik, de a fajták végleges mérete között komoly különbség lehet.
Ez sövénynél különösen fontos. Ha túl sűrűn ültetjük a növényeket azért, hogy gyorsabban zárt zöld falat kapjunk, néhány év múlva egymást szoríthatják. Ha viszont túl nagy távolságot hagyunk, sokáig hézagos maradhat a sövény.
Ezért mindig a kifejlett növény várható magassága és szélessége, valamint a választott fajta növekedési üteme alapján tervezzünk. A nálunk rendkívül elterjedt Thuja occidentalis 'Smaragd' például karcsú, szabályos megjelenése miatt népszerű, míg más fajták szélesebbre vagy gyorsabban nőhetnek.
A népszerűség azonban önmagában nem jelenti azt, hogy minden kertbe ugyanaz a fajta való. A talaj, a benapozottság, a rendelkezésre álló hely és mindenekelőtt a későbbi vízellátás legalább ilyen fontos.

Ősszel sem szabad megfeledkezni az öntözésről

Hűvösebb időben könnyű azt gondolni, hogy a frissen ültetett növényt már majd ellátja az őszi eső. Ez azonban kockázatos feltételezés.
A frissen telepített tuját alaposan be kell öntözni, hogy a gyökérlabda és az azt körülvevő föld egyaránt átnedvesedjen. Ezután nem egy merev öntözési naptárt érdemes követni, hanem rendszeresen ellenőrizni kell a talajt. Hosszabb száraz időszakban ősszel is szükség lehet vízpótlásra.
A másik véglet sem jó. A tuja nem kedveli, ha gyökérzete tartósan pangó vízben áll, ezért a jó vízelvezetésű talaj alapfeltétel. Ha egy kertrész nagyobb eső után napokig vizenyős marad, ott előbb a vízelvezetési problémát érdemes megoldani.
Különösen fontos az első egy-két év, amíg a növény gyökérzete megfelelően megerősödik. És itt már nemcsak az előttünk álló télre, hanem a következő nyárra is gondolni kell.

Egy réteg mulcs sokat segíthet az első tél előtt

A frissen ültetett tuja körül nagyjából 5–7 centiméter vastag szerves mulcsréteg segíthet kiegyenlíteni a talaj hőmérsékletét és lassítani a nedvesség elpárolgását. Kéregmulcs vagy más megfelelő szerves anyag különösen hasznos lehet egy szárazabb őszön.
Egy dologra azonban figyeljünk: a mulcs ne tornyosuljon közvetlenül a törzs köré. Hagyjunk mellette egy kis szabad területet, így a növény töve nem marad folyamatosan nedves.
A mulcs tehát nem pusztán dekoráció. Egy frissen telepített örökzöldnél segíthet stabilabb környezetet teremteni a gyökérzóna számára éppen abban az időszakban, amikor a növénynek alkalmazkodnia kell új helyéhez.

Barnulni kezdett belül? Nem biztos, hogy baj van

Ősszel sok tujatulajdonos megijed attól, hogy a növény belsejében barnulni kezdenek egyes hajtások. Pedig az idősebb belső lomb egy részének őszi barnulása és lehullása természetes folyamat is lehet.
A helye sokat elárul. Ha elsősorban a növény belsejében, az idősebb lombon jelenik meg a barnulás, miközben a külső hajtások egészségesek és zöldek, önmagában még nem feltétlenül jelez betegséget.
Más a helyzet, ha nagyobb külső hajtások kezdenek száradni, a barnulás gyorsan terjed, vagy a növény általános állapota romlik. Ilyenkor már érdemes megvizsgálni a vízellátást, a talajt, illetve kártevő vagy betegség lehetőségét is.

A helyét ne csak az első tél, hanem a következő nyár alapján válaszd ki

Ez magyar kertekben talán az egyik legfontosabb szempont. Szeptemberben kellemesen hűvösnek tűnhet egy olyan kertrész, ami júliusban órákon át kapja a tűző napot. Egy frissen telepített   örökzöldnél ezért már ültetéskor végig kell gondolni, hogyan biztosítható majd a vízellátása a következő forró, száraz időszakban.
Különösen egy hosszú tujasövény esetében érdemes előre számolni. Tíz-húsz méternyi fiatal növény rendszeres öntözése egészen más feladat, mint egyetlen szoliteré. Ha a kert adottságai vagy az öntözési lehetőségek ezt hosszú távon nem teszik reálissá, jobb még ültetés előtt más örökzöld vagy sövénynövény után nézni.
Szeptember közepén tehát még nem késtünk el a tuja ültetésével. A hűvösebb levegő és a még megfelelő hőmérsékletű talaj jó lehetőséget teremthet a telepítésre, ha utána sem hagyjuk magára a növényt.
A legfontosabb kérdés azonban nem az, hogy a tuja kibírja-e az előttünk álló telet. Egy örökzöldet nem egyetlen őszre ültetünk. A jó döntés az, amelyik nemcsak az első telet, hanem a következő forró nyarakat is számításba veszi.

Via