Ne vegyél új növényt – ezeket augusztusban könnyen szaporíthatod

Ha van a kertedben vagy a teraszodon egy különösen szép levendula, rozmaring, díszzsálya vagy muskátli, nem feltétlenül kell újabb növényt venned belőle. Augusztusban több népszerű faj hajtásai éppen alkalmasak lehetnek arra, hogy dugványozással új példányokat nevelj belőlük. 

Nem kell hozzá profi kertésznek lenned: egy egészséges hajtás, tiszta metszőolló, megfelelő közeg és egy kis türelem is elég lehet a kezdéshez. Van azonban néhány szabály, amit érdemes betartani – különösen a nyár végi hőségben és a közelgő tél miatt.
Augusztus elsőre nem feltétlenül tűnik a növényszaporítás ideális időszakának. A kert túl van a nyár első felén, több növény már elvirágzott, az idei friss hajtások pedig lassan változni kezdenek. Éppen ez az, ami most a kezünkre játszhat.
Számos növény idei hajtásainak töve nyár végére már kezd megszilárdulni, miközben a hajtáscsúcs még puha és rugalmas. Ezekből készülnek az úgynevezett félfás dugványok, amikkel több népszerű kerti és terasznövény is szaporítható augusztusban. Ilyenek: a levendula, a rozmaring, a díszzsálya, a verbéna, a muskátli, a bugatölcsér és a kerti zsálya.
Magyar kertben azonban nem feltétlenül mind a hét ugyanolyan érdekes. Négy közismert növénnyel viszont kezdőként is érdemes lehet próbálkozni.

Mi az a félfás dugvány, és honnan tudod, melyik hajtást vágd le?

A dugványozás egyik kulcsa, hogy megfelelő fejlettségű hajtást válassz.
A túl fiatal hajtás még nagyon puha és sérülékeny. A teljesen megfásodott szár pedig már egészen másképp viselkedik. Augusztusban sok növény idei hajtása éppen a kettő közötti állapotban van: a töve már keményedni kezdett, a csúcsa viszont még lágyabb maradt. Ezt nevezzük félfás állapotnak.
Nem kell tehát pusztán a naptárra hagyatkozni. Nézd meg magát a növényt. Egyenes, egészséges, lehetőleg nem virágzó idei hajtást keress.
A forrás szerint a nyári dugványok egyik előnye, hogy a növények még aktívan fejlődnek, így jó körülmények között viszonylag gyorsan elindulhat a gyökeresedés.

1. Levendula – ha van egy gyönyörű töved, legyen belőle több

A levendula az egyik legjobb jelölt arra, hogy kipróbáld a dugványozást. Nemcsak azért, mert sok magyar kertben megtalálható, hanem azért is, mert egy szép, jól fejlődő növényből idővel egész levendulacsoportot vagy akár szegélyt nevelhetsz.
A magról történő szaporítással szemben a dugványozás egyik nagy előnye, hogy az új növény az anyanövény tulajdonságait viszi tovább. Ha tehát van egy különösen szép levendulád, éppen azt tudod tovább szaporítani.
Augusztusban egészséges, nem virágzó, idei hajtást válassz, aminek alsó része már kezd megszilárdulni. A félfás dugványozás a levendula szaporításának egyik legegyszerűbb módja.
A levágott hajtás alsó leveleit el kell távolítani, majd a dugványt laza, jó vízelvezetésű közegbe helyezni. Ezután világos, meleg helyre kerüljön – de ne a tűző napra.
Ez utóbbi most különösen fontos. A friss dugványnak még nincs kialakult gyökérzete, így sokkal nehezebben pótolja az elvesztett vizet. A forró augusztusi napsütés ezért nem gyorsítja, hanem könnyen meghiúsíthatja a gyökeresedést.

2. Rozmaring – egy idősebb növény utánpótlása is lehet

A rozmaringot leginkább fűszernövényként ismerjük, de napos teraszon vagy mediterrán hangulatú kertben dekoratív örökzöldként is működik. Illatos levelei mellett kékes, lilás vagy akár rózsaszínes virágú változatai is léteznek.
A félfás dugványozás a rozmaring szaporításának egyik jól használható módszere. Ráadásul a forrás szerint az idősebb rozmaringtövek néhány év után veszíthetnek szépségükből, ezért a rendszeres dugványozással folyamatosan nevelhetünk fiatal utánpótlást.
A magyar klíma miatt azonban itt érdemes különösen óvatosnak lenni. A rozmaring fagytűrése fajtától, mikroklímától és a téli körülményektől is függhet, egy frissen gyökeresedett fiatal növény pedig még érzékenyebb lehet.
Ezért az augusztusban készített dugványt ne úgy kezeld, mint egy évek óta begyökeresedett kerti tövet. Az első télre inkább védett körülményekkel tervezz.
Ez egyébként a dugványozás egyik rejtett előnye is lehet: ha van egy különösen szép rozmaringod, készíthetsz belőle biztonsági másolatot arra az esetre, ha az anyanövényt egy keményebb tél megviselné.

3. Díszzsálya – a szín is megmaradhat

A Salvia nemzetség rendkívül változatos, az egynyáriaktól a télálló évelőkön át a fagyérzékeny dísznövényekig sokféle zsályát találunk benne. Közös bennük, hogy virágaik a beporzókat is vonzzák, és számos faj hosszú ideig ad színt a kertnek.
A nyári félfás dugványozás azért különösen érdekes náluk, mert a dugványból nevelt új növény az anyanövény genetikai mása. Magvetésnél ez nem feltétlenül történik meg, hiszen a zsályák kereszteződhetnek, ezért az új növény tulajdonságai eltérhetnek a kiinduló növényétől.
Ha tehát van egy díszzsályád, aminek különösen szereted a virágszínét vagy a habitusát, dugványozással nagyobb eséllyel őrizheted meg pontosan ezeket a tulajdonságokat.
Itt azonban fontos tudni, pontosan milyen zsályád van. A télálló és fagyérzékeny fajokat nem lehet azonos módon teleltetni, ezért az új növény későbbi sorsát mindig az adott fajhoz kell igazítani.

4. Muskátli – a terasz kedvencéből jövőre is lehet több

Ha van növény, aminek augusztusi szaporítása magyar teraszon különösen jól értelmezhető, az a muskátli.
A Pelargonium, vagyis a nálunk muskátliként ismert, fagyérzékeny növény augusztusi dugványozása gyors és megbízható módszer lehet a muskátli szaporítására. Az új növények meggyökeresedhetnek, majd a tél folyamán nyugalmi állapotba kerülhetnek.
Ez különösen akkor jó ötlet, ha van egy olyan muskátlid, aminek a színét vagy növekedési formáját jövőre is szeretnéd viszontlátni.
A dugványok téli öntözésével viszont óvatosan kell bánni. A telelő muskátlidugványok túlöntözése tönkreteheti a korábbi munkát. És természetesen ne feledjük: a muskátli nálunk nem télálló, ezért a fiatal növényeket fagymentes helyen kell átteleltetni.

Így készíts dugványt augusztusban

A növények igényei eltérhetnek, néhány alapszabály azonban szinte minden esetben segíthet.
Mindig tiszta és éles metszőollóval vagy késsel dolgozz. Egészséges, egyenes, lehetőleg nem virágzó hajtást válassz, és az alsó leveleket, illetve oldalhajtásokat távolítsd el. A dugvány ezután megfelelő szaporítóközegbe kerülhet.
A gyökereztető hormon segítheti a gyökérképződést, de nem nélkülözhetetlen: nélküle is sikerülhet a dugványozás.
A cserepet ezután világos és meleg, de közvetlen napsütéstől védett helyen tartsd.
A közeg ne száradjon teljesen ki, ugyanakkor ne is álljon folyamatosan vízben. A friss dugványoknál könnyű azt gondolni, hogy minél több vizet kapnak, annál biztosabb a siker, pedig a túlöntözés rothadáshoz vezethet.

Mikor érdemes levágni a hajtásokat?

Nyáron különösen sokat számít a napszak.
A dugványozáshoz ne a délutáni hőségben válassz hajtást. Érdemes inkább a hűvösebb reggeli órákban dolgozni, amikor a növény kevésbé veszített vizet.
A levágott hajtást pedig ne hagyd órákig a napon vagy a teraszasztalon. Készítsd elő előre a cserepeket és a közeget, hogy a dugvány minél hamarabb a helyére kerülhessen.
És még valami: ne egyetlen dugvánnyal próbálkozz. A növényszaporítás természetéből adódik, hogy nem minden hajtás gyökeresedik meg. Ha van elegendő egészséges hajtás az anyanövényen, néhány dugvánnyal sokkal jobb esélyed lesz arra, hogy legalább egy-két új növényed sikerüljön.

Mennyi idő alatt gyökeresedik meg?

Itt jön a türelmet igénylő rész.
A nyári dugványok gyökeresedése körülbelül 6–8 hetet vehet igénybe, bár az idő növényenként és a körülményektől függően változhat.
Ne húzogasd ki közben rendszeresen a hajtást a földből azért, hogy ellenőrizd a gyökereket. A frissen fejlődő gyökérzet rendkívül sérülékeny.
Az egészségesen maradó levelek és később megjelenő új növekedés biztató jel lehet. Ha nagyon óvatos érintésre már stabilabban ül a növény a közegben, az szintén arra utalhat, hogy elindult a gyökérképződés.

Mit csinálj velük ősszel és télen?

A nyári dugványokat védett helyen teleltessük át, majd a következő tavasszal kerüljenek ki a szabadba.
Magyarországon azonban az, hogy pontosan milyen téli védelemre van szükség, növényenként eltér. A muskátli mindenképpen fagymentes teleltetést kíván, a rozmaringnál pedig a fajta és a körülmények is számítanak. A télálló növények fiatal dugványait sem érdemes automatikusan ugyanolyan ellenállónak tekinteni, mint a kertben évek óta begyökeresedett példányokat.
A dugványokkal tehát most nem kész kerti növényeket gyártunk néhány hét alatt. Augusztusban elindítjuk őket, ősszel és télen óvjuk, tavasszal pedig – ha már megfelelően fejlettek és az adott faj számára az időjárás is alkalmas – fokozatosan kerülhetnek ki.

Nem csak ezt a négy növényt szaporíthatod

Ha már belejöttél, van még néhány lehetőség.
Az augusztusi listán szerepel a verbéna, a bugatölcsér (Penstemon) és a kerti zsálya (Salvia officinalis) is. A verbéna félfás dugványai nyár végén is gyökeresedhetnek, a bugatölcsérnél pedig késő augusztusra alakulhat ki a megfelelő félfás állapot. A kerti zsálya egész nyáron szaporítható dugványról, akár közegben, akár vízben.
Kezdőként azonban nem feltétlenül kell hétféle növénnyel egyszerre próbálkozni. Sokkal érdekesebb lehet kiválasztani azt az egy-két növényt, amiből valóban szeretnél többet.

Egyetlen növényből akár egész csoport lehet

A dugványozás egyik legjobb része, hogy egy idő után egészen másképp kezdünk nézni a már meglévő növényeinkre.
Egy nagy levendulatő többé nemcsak egy szép növény a kertben: egy későbbi levendulaszegély kiindulópontja is lehet. A kedvenc muskátlinkból jövő nyárra több cserép készülhet, egy szépen fejlődő díszzsályából pedig idővel ismétlődő foltokat alakíthatunk ki az ágyásban.
Ráadásul éppen azokat a növényeket szaporíthatjuk tovább, amikről már tudjuk, hogy szeretjük őket.
Augusztusban ezért, mielőtt újra a kertészet felé vennéd az irányt, érdemes előbb körülnézni a kertben vagy a teraszon. Lehet, hogy a következő növényed már ott nő előtted – csak egy megfelelő hajtást kell választanod róla.
Via