Költözéskor általában azt próbáljuk eldönteni, mi fér még bele az utolsó dobozba, mitől lenne jobb végre megszabadulni, és mi az, amit semmiképpen sem szabad hátrahagyni. Egy régi babona azonban éppen az ellenkezőjére figyelmeztet: van egy teljesen hétköznapi tárgy, aminek állítólag jobb az előző otthonban maradnia. Nem azért, mert nincs rá szükségünk, hanem mert a hiedelem szerint olyasmit is magunkkal vihetünk vele, amit biztosan nem szeretnénk.
Új lakás, új kulcs, új kezdet – nem meglepő, hogy a költözéshez régóta különféle rítusok és babonák kapcsolódnak. Van, ahol szerencsésnek tartott napot választanak a költözéshez, máshol arra is létezik hagyomány, mit érdemes elsőként bevinni az új otthonba, vagy melyik lábunkkal lépjük át először a küszöböt.
Az egyik legkülönösebb szabály egy olyan hétköznapi tárgyról szól, amit valószínűleg gondolkodás nélkül feltennénk a költöztetőautóra.
A tárgy nem más, mint a régi seprű. A költözési babona úgy tartja, hogy a használt seprű az előző otthon régi energiáját és problémáit hordozhatja magával. A hiedelem szerint ezért az új helyen új seprűvel – sőt akár új felmosóval – kellene kezdeni.
A szimbolika könnyen érthető. A seprű az egyik legalapvetőbb takarítóeszközünk, amivel szó szerint eltávolítjuk a koszt az otthonból. A babonás értelmezés ezt emeli át egy másik szintre: az új seprű az újrakezdést, a régi hátrahagyása pedig mindazt jelképezheti, amit az előző otthonból nem szeretnénk továbbvinni.
Természetesen semmi bizonyíték nincs arra, hogy egy használt seprű valóban balszerencsét hozna. A történet sokkal érdekesebb úgy, mint egy apró költözési rítus: egy teljesen hétköznapi tárgy segítségével teszi kézzelfoghatóvá a tiszta lap gondolatát.

A seprűhöz kapcsolódó hiedelemnek van egy meglepően praktikus párja is: az új otthont még a dobozok kipakolása előtt ki kell takarítani. A babonás magyarázat szerint ezzel az előző lakók után maradt energiáktól szabadíthatjuk meg a helyet.
Ehhez azonban még csak babonásnak sem kell lennünk, hogy legyen benne logika. Egy üres lakás padlóját, a beépített szekrények belsejét, a polcokat és a nehezen hozzáférhető sarkokat sokkal egyszerűbb alaposan kitakarítani, mielőtt bútorok és dobozok kerülnek eléjük. Ha pedig az új otthon festést vagy kisebb felújítást is kapott, a finom por eltávolítása különösen fontos lehet a beköltözés előtt.
A régi rítus így érdekes módon egy ma is használható költözési tanáccsal találkozik: előbb teremtsünk tiszta alapot, és csak utána kezdjük megtölteni az új helyet a saját tárgyainkkal.
A költözési babonák nemcsak azt mondják meg, mit ne vigyünk magunkkal. Arra is akad hagyomány, mit lenne jó az elsők között átvinni az új küszöbön.
Általában a kenyér és a só jelenik meg ilyen szerencsehozó párosként. A hozzájuk kapcsolódó hiedelem lényege, hogy az új otthonban ne legyen hiány ételből és jólétből. Nem érdemes ezt egyetlen, minden kultúrában azonos szabályként kezelni: a kenyérhez és a sóhoz számos helyen különböző vendégfogadási és jókívánsághagyományok kapcsolódnak.
Költözési rítusként azonban szép az alapgondolat. Míg a régi seprű azt jelképezi, amit magunk mögött hagynánk, a kenyér és a só már azt, amit az új otthonba kívánunk: bőséget, biztonságot és olyan helyet, ahol mindig kerül valami az asztalra.

A másik hiedelem szerint az új otthon küszöbét jobb lábbal kellene először átlépni. Nem nehéz felismerni benne a nálunk is ismerős jó lábbal indulni gondolatát. Egy teljesen hétköznapi mozdulatból apró rítus lesz: az új otthonba történő első belépés nem egyszerűen egy újabb forduló a dobozokkal, hanem egy új időszak kezdete. Talán éppen ezért maradnak fenn ezek a gesztusok akkor is, amikor már senki sem veszi őket szó szerint.

Egy másik, jóval dekoratívabb költözési babona szerint bazsalikomot vagy rozmaringot érdemes az új otthon bejáratához tenni. A bazsalikomot a védelemhez és a szerencséhez, a rozmaringot pedig a rossz távol tartásához kapcsolódó hagyományokkal magyarázzák.
A bazsalikom fagyérzékeny, így egy őszi költözéskor nálunk inkább beltérben van a helye, a rozmaring téli kint tartásának sikere pedig fajtától és fekvéstől is függhet. Ha tetszik maga a gesztus, egy konyhaablakba vagy világos, védett helyre tett cserepes fűszernövény ugyanúgy jelképezheti az új kezdetet.
Ami pedig design szempontból érdekes: egy növény, egy új lábtörlő, egy kedvelt lámpa vagy akár az első kép felakasztása tényleg képes megváltoztatni azt, ahogy egy frissen átvett lakásra nézünk. Nem azért, mert szerencsét hoz, hanem mert ezek az első apró döntések kezdik személyessé tenni a teret.

Talán azért, mert kevés hétköznapi esemény választja el ilyen látványosan a régi és az új életet. A költözéskor egyszerre hagyunk hátra egy megszokott helyet és próbálunk otthont teremteni egy másikból. Az ilyen átmeneteket az emberek régóta apró rítusokkal teszik kézzelfoghatóbbá: van valami, amit hátrahagyunk, valami, amit elsőként beviszünk, és egy pillanat, amikor először lépjük át a küszöböt.
Így már a seprű története sem pusztán furcsa tiltásnak tűnik. A régi seprű maradjon a régi otthonban, az új helyre pedig kerüljön valami új – a babona tulajdonképpen egyetlen hétköznapi tárgyba sűríti azt, amit egyébként is remélünk egy költözéstől: hogy amit magunk mögött szeretnénk hagyni, az tényleg ott maradjon, az új otthonban pedig tiszta lappal kezdhessünk.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!