Ezt a lakberendezési szabályt évekig betartottuk – a tervezők szerint szebb lesz az otthonod, ha megszeged

A harmonikus enteriőr kialakításához sokáig szinte kötelező recepteket követtünk. Csakhogy ami papíron tökéletes összhangot teremt, a valóságban könnyen kiszámíthatóvá, sőt személytelenné teheti a teret. 

A tervezők szerint éppen ezért van egy régi lakberendezési szabály, amit ma már nemcsak szabad, hanem érdemes is megszegni.

Nem kell mindennek tökéletesen passzolnia

Ha króm csaptelepet választottunk, sokáig szinte automatikusan  króm fogantyúkat és lámpákat kerestünk mellé. Ha világos tölgyből készült az étkezőasztal, megpróbáltuk ugyanezt a faárnyalatot visszahozni a székeken, a komódon vagy akár a polcokon is. Az eredmény kétségtelenül egységes lehetett, csakhogy sokszor éppen az veszett el belőle, amitől egy otthon igazán érdekesnek és személyesnek hat.

A szabály, amit a tervezők szerint ideje megszegni, egyszerű: nem kell egyetlen fa- vagy fémfelülethez ragaszkodnunk egy egész helyiségen belül.

A belsőépítészek szerint a különböző fémek és faárnyalatok tudatos keverése nem teszi kaotikussá az enteriőrt. Éppen ellenkezőleg: a kontraszt gazdagságot és dimenziót adhat neki, a különböző felületek pedig mélységet és személyiséget teremthetnek.

A hangsúly azonban egyetlen szón van: tudatosan.

Az egyezés helyett a kapcsolatot keresd

A szabály megszegése nem azt jelenti, hogy mostantól mindenféle fát és fémet válogatás nélkül egymás mellé tehetünk. Az új megközelítés inkább arról szól, hogy az azonosság helyett valamilyen vizuális kapcsolatot keresünk közöttük.

Fémeknél jó kiindulópont lehet a tónus és a felület. A szakértők szerint a meleg karakterű fémeket meleg tónusokkal, a hidegebbeket hidegebbekkel lehet összekapcsolni, de a felület is teremthet rokonságot: például két különböző matt fém között is kialakulhat vizuális harmónia. A fa esetében hasonló a logika: eltérő árnyalatok is rétegezhetők, ha az alaptónusaik jól működnek együtt.

Ez jelentős különbség ahhoz képest, amikor mindenáron ugyanazt az anyagot próbáljuk lemásolni.

Egy enteriőrben lehet például egy domináns fém, ami nagyobb felületen vagy több tárgyon visszatér, mellette pedig egy másik, ami kisebb hangsúlyként jelenik meg. Már ettől sokkal természetesebbnek hat az összkép, mintha minden lámpa, fogantyú és bútorláb ugyanabból a kollekcióból érkezett volna.

A különböző faárnyalatok kifejezetten jól állhatnak egymásnak

Talán a fa az az anyag, aminél a leggyakrabban esünk bele a tökéletes egyezés csapdájába. Van egy tölgyfa padlónk, ezért tölgyfa asztalt keresünk; majd ehhez hasonló árnyalatú székeket, komódot és polcot.

Csakhogy a majdnem egyforma nem feltétlenül jobb.

Két nagyon hasonló, de láthatóan mégsem azonos faárnyalat mellett könnyen úgy érezhetjük, hogy valamit rosszul választottunk. Ha viszont az eltérés határozott és tudatos, már kontrasztként olvassuk.

Egy világosabb fa mellé ezért nyugodtan kerülhet karakteresebb, sötétebb bútor, ha a szoba más elemei is összekötik őket. A kapcsolatot megteremtheti egy szőnyeg, egy képkeret, egy kisebb bútor vagy akár a textilek színvilága is.

Ennek van még egy hatalmas előnye: felszabadít a garnitúrák logikája alól. Az étkezőasztalnak nem kell ugyanabból a kollekcióból származnia, mint a székeknek, és a nappali minden fabútorának sem kell egymás tökéletes másának lennie.

Ugyanez működik a fémekkel is

A konyhában különösen gyakori dilemma, hogy mit kezdjünk például a már meglévő rozsdamentes acél gépekkel, ha egy másik fémfelület is megtetszik.

Az új szemlélet szerint nem feltétlenül kell lecserélni vagy mindenáron lemásolni a már meglévő fémet. Sokkal fontosabb, hogy az összhatás következetesnek érződjön.

A gyakorlatban sokat segít, ha először kiválasztunk egy domináns felületet. Ez jelenhet meg a nagyobb vagy gyakrabban ismétlődő elemeken, míg egy másik fém kisebb hangsúlyokat adhat. Így az eltérés nem véletlennek, hanem szándékos lakberendezési döntésnek látszik.

És nem feltétlenül kell mindent egyszerre megváltoztatni. Ha már van egy kialakult enteriőrünk, egy új lámpa, kisbútor vagy dekoráció segítségével fokozatosan is bevezethetünk egy másik felületet.

A tökéletesen összeillő otthon könnyen bemutatóteremnek tűnhet

Az elmúlt évek egyik legérdekesebb lakberendezési fordulata éppen az, hogy egyre kevésbé vágyunk olyan enteriőrökre, amikről az az érzésünk, hogy egyetlen délután alatt, egyetlen katalógusból rendezték be őket.

Egy valódi otthon természetesen változik. Megmarad benne egy régi asztal, mellé kerül egy új design szék, öröklünk egy komódot, beleszeretünk egy kortárs lámpába, utazásról hozunk egy tárgyat. Ezek nem feltétlenül azonos korszakból, anyagból vagy stílusból származnak, mégis képesek együttműködni.

Ez a gondolat áll közel a newstalgia és a gyűjtött hatású enteriőrök népszerűségéhez is: nem a hibátlan egyezés, hanem a rétegzettség ad karaktert a térnek.

A különbség egy összevissza berendezett és egy izgalmasan eklektikus otthon között nem feltétlenül az, hogy hányféle anyagot használunk, hanem az, hogy van-e közöttük felismerhető vizuális rendszer.

Így keverd úgy, hogy ne legyen káosz

Ha ki szeretnéd próbálni ezt a szemléletet, nem kell az egész lakást újratervezni. Már néhány egyszerű elv is segíthet.

Ha többféle fa van egy szobában, ne minden darabot próbálj a padlóhoz igazítani. Inkább nézd meg az összhatást, és keress kapcsolatot az alaptónusok között. Egy határozottan világosabb vagy sötétebb darab gyakran jobb választás lehet, mint egy olyan, ami majdnem ugyanolyan, de mégsem pontosan egyezik.

Fémeknél szintén gondolkodhatsz domináns és kiegészítő felületben. Ha pedig bevezetsz egy új anyagot, érdemes lehet egy másik kisebb részleten is visszahozni. Ettől a szem számára világossá válik, hogy nem véletlenül került oda.

Nem kell azonban mindenből kettő vagy három. A cél nem egy matematikai képlet követése, hanem az, hogy a különböző elemek között legyen ritmus.

A harmónia nem ugyanaz, mint az azonosság

Talán ez a régi lakberendezési szabály legfontosabb tanulsága. Sokáig úgy próbáltunk harmonikus otthonokat kialakítani, hogy azonos anyagokat, árnyalatokat és felületeket ismételtünk. Pedig a harmónia ennél jóval összetettebb.

Egy igazán személyes enteriőrben megférhet egymás mellett világos és sötét fa, régi és új bútor, matt és fényes felület, valamint többféle fém is. Ha van közöttük valamilyen közös vizuális logika, az összhatás nem széteső lesz, hanem gazdagabb.

Így amikor legközelebb azért mondanál le egy gyönyörű székről, lámpáról vagy komódról, mert nem pontosan ugyanolyan a fa vagy a fém árnyalata, mint ami már otthon van, érdemes lehet még egyszer ránézni.

Lehet, hogy nem egy tökéletesen passzoló darab hiányzik a szobából, hanem éppen az, amelyik egy kicsit különbözik.

Via