Vörös rúzs és igéző szemek

Sokan manapság is irigykedve figyelik a divatszakmában dolgozó férfi fotósok ténykedését: a lehetőséget, hogy nap mint nap gyönyörű nőkkel dolgozhatnak, sőt megnevettethetik és megríkathatják őket, hogy arcvonásaik a cél érdekében az áhított rendet öltsék.Ez alapján a műlt század első felének egyik legszerencsésebb férfija kétségkívül Erwin Blumenfeld, akinél jobban szinte senki sem ismerte a férfitársadalmat elbűvölő színésznők és modellek arcvonásait.

2012.10.28. 09:00
Katt a galériára!
16 fotó

Vörös rúzs és igéző szemek

1 of 16
2 of 16
3 of 16
4 of 16
5 of 16
6 of 16
7 of 16
8 of 16
9 of 16
10 of 16
11 of 16
12 of 16
13 of 16
14 of 16
15 of 16
16 of 16

  2 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

A Blumenfeld-címlap az arc jellegzetesen női, férfiak számára vonzó vonásait emeli ki

  3 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

1937

  4 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek


  5 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek


  6 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Büszkeségünkkel, Palvin Barbarával - készítette Solve Sundsbo

  7 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

1950 január

  8 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Katy Perry, illetve Jean Patchett

  9 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Marion Cotillard és az Eiffel-torony

  10 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Az Eiffel-torony 50. születésnapjára készült

  11 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

1939

  12 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

1952

  13 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek


  14 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Jackie Gleason a Cosmopolitan címlapján

  15 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

Az 50-es évek híres modellje a Vogue 1950 májusi számában

  16 of 16
Vörös rúzs és igéző szemek

1954

 

S ha az illető még ízléses aktfotókat is készít…? Na de kezdjük az elején. Az 1897-ben született, német származású Erwin Blumenfeld mind a fashionisták, mind pedig a fotósszakmában dolgozók által nagy becsben tartott életművet hagyott hátra. Ő az a fotós, aki minden elődjénél és utódjánál több címlapfotóval ajándékozta meg a Vogue magazint, azonban a divatszakma reklámjait erősítő fotói sajnos gyakran beárnyékolták az amúgy magas művészi kvalitású, saját szórakoztatására és a közönség gyönyörködtetésére készített artisztikusabb hajlamú fotóit.
Blumenfeld egy hatalmas és cseppet rizikós fordulattal jutott abba a helyzetbe, hogy fotói éveken keresztül nem csupán a kiemelkedő és világhírű divatmagazinok, így a Vogue és a Harper’s Bazaar címlapjait határozták meg, hanem maguknak az újságoknak a megjelenését, azok belső tartalmát is.

Az 1930-as évek Németországában munkálkodó Erwin Blumenfeld a forrongó német mindennapokban több Hitlert gúnyoló kollázst készített az alkotói szabadság címszava alatt. Ez a tette azonban nem múlhatott el következmények nélkül, így nem meglepő, hogy 1936-ban Párizsba kellett emigrálnia. Azonban zsidó származása és a német megszállás miatt 1940-ben koncentrációs táborba került, ahonnan 1941-ben szerencsésen az USÁ-ba menekült. Az 1930-as évek megrázkódtatásai után a 1940-es és 1950-es évek hozta csillogó divatvilág hatalmas kontrasztot állít életművében. A divatvilág számára, megrendelésekre készített színes munkái könnyedén elválaszthatók saját kedvtelésére fotózott fekete-fehér, kontrasztos képeitől.

Legismertebb alkotása már Amerikában, a Vogue 1950. januári számának címlapjára készült. A kép az ötvenes évek legfoglalkoztatottabb modelljét, Jean Patchettet ábrázolja. A kép vadonatúj szemlélete, amely nem a ruhák szabására, a női alak szépségére, hanem az arc kifinomultan nőies vonásaira és a sminkre mint női attribútumra helyezi a hangsúlyt, komoly elismerést hozott neki a divatvilágban. Ennek az évtizedek alatt csupán fokozódó elismerésnek a gyümölcse az az idei Chanel-reklám, melyet a divatház Solve Sundsbóval készíttetett a Rouge népszerűsítésére. Külön öröm számunkra, hogy a reklámban szereplő csábító modell nem más, mint Palvin Barbara. S ha már szóba kerültünk mi, magyarok is, itt az ideje megemlíteni, hogy Blumenfeld részben “tőlünk, magyaroktól” tanult fotózni, hiszen fiatal korában nem más, mint a magyar származású Martin Munkácsi műhelyében csiszolta tehetségét.

Solve Sunsbo, a 2012-es Chanel-reklám készítője szerint “Blumenfeld már 60 éve azt fotózta, amit mi még legalább 10 évig fogunk”. És valóban, Erwin Blumenfeld alkotásai reneszánszukat élik. 2008-ban Peter Lindbergh a Diornak készített kampányfotókat Marion Cotillard-ral az Eiffel-torony tetején. A mozdulat, a helyszín Blumenfeld egy 1939-es fényképéről lehet ismerős. A párizsi Vougue-gal kötött szerződés alatt készített fotográfiák egyik utolsó darabja ez az 1939 májusi számban megjelent, az Eiffel-torony 50. születésnapját Lisa Fonssagrives-vel és egy Lucien Lelong ruhával ünneplő alkotás. Hiszen annak ellenére, hogy Blumenfeld munkáját áttörőnek és esztétikusnak találták, valamilyen máig sem ismert okból kifolyólag a magazin nem hosszabbította meg szerződését a fotóssal.

Blumenfeld azonban a tengerentúl is hamar megtalálta újabb múzsáit, akikről saját kedvtelésére készített fényképeket, gyakran tükörrel megsokszorozva a sokak által csodaszépnek vélt arcvonásokat. 1952-ben New Yorkban egy saját maga által tervezett és Mister Fred által kivitelezett kalapban kapta lencsevégre Audrey Hepburnt. A tükör segítségével létrehozott repetitív ritmus nem csupán a színésznő szépségét, hanem a fotós büszkeségét, a kalap motívumát is kiemeli. A művészidentitását kielégítő fényképezés mellett Blumenfeld Amerikában is szoros viszonyt ápolt a divatvilág résztvevőivel. 1956-ban a Davidow márka megbízásából fotózta Anne St Marie-t és a Davidow and Sons company által készített kabátokat, hogy a márka megnyerje magának a Vogue olvasóközönségét. A reklámcélokra készített képek mellett Amerikában is bőven kapott megrendeléseket címlapfotózásra, 1953 novemberében például a meglepett amerikai komikust, Jackie Gleasont két pár csinos női táncosláb között bemutató pimasz fotója került a Cosmopolitan címlapjára.

Jean Patchett személye tucatnyi Amerikában készített divatanyagában visszaköszön. Blumenfeld valószínűleg Patchett-ben találta meg azokat a számára ellenállhatatlan női jegyeket, melyek hűen közvetítették saját látásmódját, és így követni érdemes példát nyújtott a nőtársadalomnak. Mi már csak reménykedhetünk, hogy ez az egészséges szemlélet lassan igazi reneszánszát fogja élni, hiszen a Jean Patchett-féle megjelenésbeli ideál közelebb áll a nőiesség természetességéhez, mint amivel a huszadi századi társadalom ostromol.

Blumenfed Chanel Erwin Blumenfeld Vogue

Még több
Test-Lélek