Quantcast

Vallomás

A szeretőim: az öcsém barátai

© Unsplash/Dainis Graveris

Hogyan köt ki egy szívfacsaró szakítás után egy harmincéves nő egy nála tíz évvel fiatalabb fiú ágyában, aki ráadásul az öccse egyik barátja? Ő maga meséli el.

Mindig is kizárólag a barátaim barátaival randiztam, vagy olyanokkal, akikkel ők hoztak össze. Nem használok társkeresőt, mert utálom a bájcsevejt. Őszintén – valószínűleg a rossz korba születtem, mert sokkal inkább vágyom egy túlfűtött szerelmes versre, mint egy pajzán üzenetváltásra. Ez az idegenekkel és online ismerkedéssel szembeni ellenérzés jócskán leszűkíti a lehetőségeimet, hogy megtaláljam a nagy őt, mégis ez az a szabály, amihez már tinédzserkorom óta tartom magam. Néhány rossz tapasztalat, amit számomra ismeretlen férfiakkal szereztem, elég volt ahhoz, hogy óvatossá és bizalmatlanná váljak, így hát maradok a baráti körön belüli ismerkedésnél, annak biztos tudatában, hogy ezeket a férfiakat már  jóváhagyta a baráti köröm, akikben bízom.

Éppen 32 éves elmúltam és egy pár éve már szingli vagyok. Semmi extra, tudom, mégis minél idősebb leszek, annál inkább szűkül a randihálóm, főként a saját magam által felállított szigorú szabályoknak köszönhetően. Ahogy a barátaim és az ő barátaik közül is egyre többen élnek párkapcsolatban, házasodnak meg vagy válnak szülővé, azon kaptam magam, hogy az otthonomhoz egyre közelebb keresem a kielégülést. Teljesen véletlenül kezdődött, de olyan szexuális szokássá vált, amitől nagyon nehezemre esik megszabadulni. Pedig ezzel nemcsak saját magamat szabotálom abban, hogy valódi romantikus kapcsolatot alakíthassak ki valakivel, hanem a lebukást is kockáztatom – márpedig az egyszerűen nem történhet meg.

Amikor egy pár évvel ezelőtt a legutóbbi kapcsolatom véget ért, összetört a szívem. Derült égből villámcsapásként ért a dolog, és porrá zúzta az önbizalmamat. Néhány hét sírás és jó pár szívószállal elszürcsölt alkoholos ital után sikerült védőfalat húzni a romokban heverő szívem köré, és a legközelebbi táncparkett felé vettem az irányt. Semmi másra nem vágytam, mint néhány vodka-tonikra és arra, hogy Beyoncé slágereire tombolhassak, de nagyon örültem annak, hogy egy helyes úszómester fiú, Joe csapni kezdte a szelet. Édes volt, hízelgő és nem utolsósorban nagyon is ismerős. Mikor megkérdezte, felismerem-e, csak üres tekintettel meredtem rá. Aztán elmondta, hogy egy iskolába jártunk. Még mindig nem rémlett, de kétségbeesetten próbáltam visszaemlékezni, hogy vajon olyasvalaki volt-e, akit korábban figyelmen kívül hagytam, lepattintottam vagy akivel esetleg kavartunk. Erre nevetve hozzátette, hogy Arthur barátja – Arthuré, az öcsémé, aki 10 évvel fiatalabb nálam. És ezzel Joe lett az első a testvérem barátai közül, akivel lefeküdtem.

Meggyőződésem volt, hogy mindez egy egyszeri alkalom volt. Csak egy sztori, amin majd nagyokat nevetünk a barátaimmal: „Emlékeztek, amikor annyira padlón voltam, hogy ágyba bújtam a tesóm 20 éves haverjával? Hahaha.” De aztán jött Ben, majd Jack.

Annak idején nem szenteltem túl sok figyelmet az öcsémnek vagy a baráti társaságának. Azonkívül, hogy néha vettem nekik egy-egy üveg vodkát vagy elfuvaroztam őket a fociedzésre, nem nagyon keresztezték egymást az útjaink. Miért is lett volna másként? Hiszen egy évtizeddel idősebb voltam náluk. Ők még javában mesefilmeket néztek, amikor én már a klubokba szöktem ki esténként. De azok után, hogy együtt voltam Joe-val, egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből azt a pillantást, amivel engem nézett az ágyban. Mintha egy kincs lennék, ami után egész életében kutatott. Végül is érthető volt, ez a legrégebbi randiszabályok egyike: ha egy nálad idősebbel jössz össze, különösen, ha még iskolába jársz, learathatod a babérokat és automatikusan a menő srácok közé fogsz tartozni.

„Az öcsém biztosan szánalmasnak tartana, amiért nem tudok egy korombeli pasit találni”

Az eddigi kapcsolataimban mindig én voltam az, aki fülig belezúgott a másikba. A párjaim mind jobban néztek ki és intelligensebbek is voltak nálam. Ez pedig azt is jelentette, hogy valahol mélyen mindig is volt egy olyan érzésem, hogy nem vagyok elég jó hozzájuk és előbb-utóbb el fognak hagyni. Ami persze meg is történt. De most, Joe-val fordultak az erőviszonyok. Gyerekként valószínűleg ő fantáziált rólam – nem arrogáns módon, inkább felnézett rám, mint a barátja csinos nővérére. Most pedig ez a gyerekkori szexfantázia hirtelen valósággá vált, ráadásul én tettem azzá.

Bennel az öcsém 21. születésnapi buliján találkoztam. Az idegesítő, pufók kis srácok helyett, akikre számítottam, a helység olyan pasikkal volt tele, akik megnőttek, borostát növesztettek és erős személyiséggel rendelkeztek. Persze kicsit túlzásba estek a Dior Homme illatával, de így is leesett az állam. Az este folyamán aztán hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Ben mindig is belém volt zúgva az iskolás éveiben. Mindenhonnan záporoztak felé a poénok, még Arthurtól is. Pedig biztosan hamar ráharapott volna a nyelvére, ha megtudta volna, hogy Bennel még aznap este lefeküdtem – és aztán még jó pár alkalommal. Ben úgy tekint rám, mintha valamiféle híresség lennék, nem pedig tökéletes feleségalapanyag, és ez részemről teljesen rendben van. Ég a vágytól, hogy örömet szerezzen nekem, miközben alig hiszi el, hogy ilyen szerencséje van. Remek önmegerősítés az elköteleződés jelentette nyomás nélkül – egyszerű win-win helyzet. Legalábbis kezdetben az volt.

A dolgok akkor vettek éles fordulatot, amikor a tavaly nyári vakáción az öcsém legjobb barátjával bújtam ágyba. Véletlenül futottunk össze egy bárban, és már az első Margarita után tudtuk, hol fogunk kikötni. Elmondta, hogy azóta szeretne lefeküdni velem, amióta pár évvel korábban látott egy futballmeccsen. Mindketten leráztuk a barátainkat és a legközelebbi hotel felé vettük az irányt. A szex isteni volt. Még úgy is, hogy akkor éreztem magam a legmocskosabbnak, hiszen olyasvalakivel voltam együtt, aki nagyon szoros kapcsolatban áll az otthoniakkal, és hirtelen rám tört a pánik, hogy túl messzire mentem. Ha ez valaha kitudódik, az tönkreteheti az öcsémmel való kapcsolatomat. Hihetetlenül közel állunk egymáshoz, ő ráadásul nagyon érzékeny és temperamentumos. Megalázottnak érezné magát, és azt gondolná, szánalmas vagyok, amiért nem tudok egy korban hozzám illő pasit szerezni, és ezért mélységesen szégyellhetném magamat. És szégyellem is. Elmondhatatlanul zavarban lennék. Így hát megtartom magamnak ezt a piszkos, szexi kis titkot.

„Tudom, hogy ez a kis kaland nem tarthat örökké”

A legközelebbi barátaimnak az elején még elmondtam mindent, jókat viccelődtünk azon, hogy a fiatalabb pasikra bukom. Aztán minél több minden történt, annál kevesebb részletet osztottam meg velük. A többségük már házas vagy együtt él a párjával és nem értenék a kötöttségek nélküli szexet, hát még, ha azokban egy általuk „gyereknek” tartott fiú a társam. Így is azt gondolják, hogy meg kéne már állapodnom, és ebben egyetértünk. Ami könnyű mókának indult, az ma már komolyan akadályozza azt, hogy normális párkapcsolatot alakítsak ki.

De egyszerűen imádom azt, ahogy ezek mellett a fiatalabb fiúk mellett érzem magam, azt, hogy nálam van az irányítás. Amikor velük vagyok, olyan dolgokat mondok és teszek, amiket egy velem egykorú férfi mellett sosem csinálnék. Imádom azt, hogy felelősség nélkül lehetek velük, nem kell azon agonizálnom, hogy mikor írnak üzenetet vagy meghívnak-e egy újabb italra. Nincs fenyegetés. De ez a kis kaland nem tarthat örökké. A fiúk is kezdenek komoly kapcsolatba lépni kedves, korban hozzájuk illő lányokkal – én pedig hol tartok? Ott, hogy egyedül vagyok és kezdem azt hinni, hogy nem is létezik kötöttségek nélküli kapcsolat. Talán itt lenne az ideje, hogy lazítsak a saját randizási szabályaimon. Hiszen még én is tisztában vagyok vele, hogy sokkal fontosabb az, hogy megtaláljuk a közös hangot, mint az, hogy vannak-e közös ismerőseink vagy sem.

Ha neked is van olyan történeted, amiről a nők nem szívesen beszélnek, de szívesen megosztanád másokkal, írj nekünk az elle@elle.hu címre!

Forrás: ELLE