Nem mind arany – Thuróczy Szabolcs
Krimiszerű családi dráma, a mai magyar valóságban. Az HBO novemberben induló Aranyélet című sorozatának főszerepében a csatorna egy ismerős arcát, Thuróczy Szabolcsot láthatjuk.
2 of 5
Nem mind arany – Thuróczy Szabolcs
Előbemutatót láttam a Katona József Színház Kamrájában az Oszlopos Simeon című előadásból. Ötvös András remek volt a főszerepben, Gothár Péter rendezőként pedig nagyon erős atmoszférát teremtett a 60-as évek reményvesztett világához.
3 of 5
Nem mind arany – Thuróczy Szabolcs
A Leviatán című orosz film a korrupció természetéről annyira sallangmentesen mesél, amivel korábban egy filmben sem találkoztam.
4 of 5
Nem mind arany – Thuróczy Szabolcs
A Müller Péter Sziámi And Friends zenekar és a Pintér Béla és Társulata már adtak néhány közös telt házas koncertet, november 21-én pedig – frissítve a repertoárt – újra visszatérnek az A38 színpadára.
5 of 5
Nem mind arany – Thuróczy Szabolcs
Akik jártak már Szarajevóban, nekik nem kell magyaráznom. Csodálatos figyelni a bosnyák fővárost évtizedekkel a háború után. Előfordul, hogy a játszóterek helyét temetők vették át, a szarajevóiak mégis hihetetlenül életszerető emberek.
A Társas játék után az Aranyéletben is családfőt alakít. Ezúttal milyen ez a karakter?
Thuróczy Szabolcs: Simlisségben profi, a magánéletben viszont bizonytalan. Amikor pedig azt gondolja, hogy ideje jó útra térnie és kiszállni az alattomos életmódból, az sem megy egyszerűen. Nem olyan könnyű otthagyni az aranyéletet.
A sorozat közben nevetni vagy izgulni fogunk gyakrabban?
TSz: Remélem, mindkettőt. Izgulni lehet majd a család minden tagjáért, miközben finom humor is átszövi a jeleneteket. Egyébként is, nevetni csak az igazán komoly dolgokon lehet.
Az ön számára milyen lenne az igazi aranyélet?
TSz: Egy évben egyetlen nagyjátékfilm és semmilyen más munka. Akkor csak erre az egy szerepre készülnék. A maradék időt pedig utazással, sportolással, és a családommal tölteném. Egyelőre az tűnik valószínűnek, hogy erre a következő harminc évben nem lesz lehetőségem.
Mi volt élete legpitiánerebb sumáksága?
TSz: Kissrácként loptam egy Balaton szeletet az ábécéből. Persze elkaptak, és rendesen meg is bűnhődtem érte otthon. Mostanában a nagy hipermarketekben a legapróbb és legértéktelenebb dolgok szoktak kísértésbe hozni, például az, hogy egy gyors mozdulattal sikerül-e észrevétlenül bedobni a számba egy szőlőszemet.
Sorozatfüggő?
TSZ: A sorozatfüggésre nincs időm. Annyira rendszertelen az életem, hogy képtelenség lenne követnem az epizódokat. A True Detective-et mondjuk egy lendülettel néztem meg, mert az tényleg zseniális volt.
