Drogkörkép 2020

Kettészakadt társadalom és az elhanyagolt generáció

2020.10.17. 16:50

Kik és milyen kábítószereket fogyasztanak ma Magyarországon, a nyomorban élőktől a kiváltságos rétegekig? Hogyan hatott a COVID–19 a droghasználatra és az ivásra? Mi a helyzet a prevencióval? Pillanatkép és megoldások, amelyek messze nem a vegyületeknél kezdődnek.  

 

(…) „Az elmúlt tíz évben a társadalmi kettészakadás a droghasználatban is megmutatkozott – mondja Dávid Ferenc, a Kék Pont Biopolitikai Műhelyének vezetője, projektkoordinátor, és azzal folytatja, hogyan alakult ki a számtalan problémát okozó, ismeretlen anyagokkal operáló designer drog piac. – Amikor 2014-ben hasonló riport készült a droghelyzetről az Elle magazin számára, már látszott, hogy a 2010-es mefedronrobbanás át fogja alakítani a drogpiacot. 2010-re az MDMA elkezdett eltűnni a piacról, mert a rendőrség a gyártásához szükséges prekurzort, a szafrolt lefoglalta Délkelet-Ázsiában. Ez óriási vákuumot okozott 2009–10-ben. Először olyan anyagok jelentek meg, amelyek próbálták az MDMA szeretethatását elérni: ilyenek voltak a 2C-B, 2C-I, aztán az egyre rosszabb szerek következtek. 2010-ben ebbe a vákuumba érkezett meg a mefedron, amelynek hasonló volt a hatása az MDMA-jéhoz: kellemes érzelmi hallucinogén, amely afrodiziákumszerűen bizserget, plusz önmegerősítő »jól vagyok« hatással bír, így azonnal berobbant az ecstasyhiányos piacra. A legnépszerűbb tévécsatornákon elkezdték hírül adni, hogy van itt ez az új kábítószer, olyan, mint az ecstasy meg a kokain, ráadásul legális, és a neten lehet rendelni. Erre persze mindenki klaviatúrát ragadott, 2010 nyara pedig a »mephedrone summer« néven vonult be a drogtörténelembe. A cucc megjelent az injekciós szerhasználóknál, a partikultúrában, de még a vendéglátásban is: ez volt az első designer drog, amely széles néprétegeket ért el. December 31-én betiltotta a kormány, és ezután százával dőltek az országba a különböző »kézműves« kábítószerek. Mint a mefedronról, ezekről sem tudtunk semmit. Az új szerpiac, amelynek a portékáját bio-, designer vagy herbáldrogokként ismerjük, végül a társadalom alsóbb rétegeinek lett a terepe. Ők jellemzően akkor kerülnek be a hírekbe, amikor többen meghalnak egy-egy újabb designer drogtól, de a gond nem a rossz szereknél kezdődik. Sokak élete sajnos annyira silány minőségű és kilátástalan, hogy a mindennapokból való katartikus elszakadás jelenti a menedéket, a pozitív élményt. Ez tehát elsősorban nem addiktológiai, hanem szociális probléma.”

 

Nem kell hozzá sztárnak lenni

Emellett megvan a bérből és fizetésből élő, rekreációs céllal drogot használó közép- és felsőosztályba tartozók csoportja is. „Ezen a klasszikus szerpiacon a terepmunkában azt figyeltük meg, hogy a kokain intenzíven előrenyomult, de még mindig nem okoz morális pánikot, és egy viszonylag zárt társadalmi csoport használja – folytatja Dávid Ferenc. –  Nem kell hozzá sztárnak lenni, hogy valaki Budapesten kokaint használjon, elég, ha középosztálybeli, és hétvége van. Borzasztóan ártalmas az a gyakorlat, hogy a kokaint tömény alkohollal alkalmazzák, mert nagyon megterhelő a szívnek. 17 000–18 000 forintért már kapni kokaintartalmú port, és azon kívül, hogy valaki megengedheti magának, kockázati tényező lehet a rászokásban a zárkózottság vagy az élettel való elégedetlenség. Amikor valaki a szomorúságát kokainnal kezdi oldani, sanszos, hogy előbb-utóbb valamilyen mentális problémával fog szembenézni. Az emberek nem egyedül kóláznak, és barátként, ismerősként fontos, hogy ilyenkor jelezzük az illető felé, szerintünk rossz úton jár, de azt is el kell mondani, hogy azért szólunk, mert szeretjük, törődünk vele. A kockázatcsökkentés önismeret kérdése is: aki szorongásra hajlamos, ne nagyon szívjon például marihuánát sem. De arról is érdemes elgondolkozni, hogyan keressük az örömeinket, és tudunk-e bánni velük. Ez ugyanúgy igaz a munkához fűződő viszonyunkra, mint a testképre vagy a HD-pornóra. Megregulázni a vágyakat és közben kielégíteni őket – ez az a matek, amelyet mindenkinek el kellene végeznie”– fejti ki a szakember.

A rekreációs szerhasználatnak mindig megvolt az az ága, ahol valóban csak alkalmi örömszerzés a cél, ma hétvégi ellenkultúraként létezik: az iskolázott réteg egy pici magjának tudatmódosító élményszerzése. A pszichedelikus szereknek a ’60-as években fontos kultúraformáló hatásuk volt, ugyanakkor rengeteg kontrollt és önismeretet igényel a használatuk. A Kék Pontban láttak már olyat, aki a DMT hatása alatt tapasztaltakat tekintette onnantól valóságnak, és olyat is, hogy valaki az LSD hatása alatt átélt „a világon minden egy” érzést, aztán nem tudta helyretenni. „Itt is az a kérdés, mit áldozunk fel a használat oltárán, és hogy lehetek-e annyira mértéktelen, hogy ellenem forduljanak az élmények. Az Ozora vagy a S.U.N. fesztivál például az utolsó lángjai a ’60-as évek végén gyúlt nagy pszichedéliatűznek, és még mindig megadja valamelyest az élmény kereteit, amely így nem lóg a levegőben” – teszi hozzá Dávid Ferenc.

(…)

 

A cikk teljes terjedelmében az Elle magazin 2020. novemberi számában olvasható.

ELLE 2020/11

alkoholizmus drog kábítószer

Még több
Aktuális