Hogyan tervezi megünnepelni Shira Haas, az Unortodox – A másik út főszereplője az első Emmy-díját

„Azt gondolom, hogy a történet jelentése sokkal lényegesebb most, mint eddig bármikor.”

2020.09.03. 19:11

Az elmúlt hónapok emlékei elég ködösek, beömlő hírek melyet megszakít az otthoni munka és a főzési kísérletek. De tisztán emlékszem egy kérdésre, amit minden barátomnak feltettem, akivel beszéltem: „Láttad már az Unortodox – A másik út sorozatot?”

A négy részes Netflix minisorozat rögtön behúz Esther “Esty” Shapiro (Shira Haas) világába. A fiatal nő a szatmári haszid ultra-ortodox közösségben nőtt fel, Williamsburgben, Brooklynban, ahol a szigorú szabályok szerint éltek és a világi kultúra tilos volt. (A szatmári közösséget egy Holokauszt túlélő alapította, aki úgy hitte, hogy a Holokauszt, büntetés volt az asszimilációért.) Shapiro megszökik a közösségből és Berlinbe utazik. A történet Deborah Feldman: Unortodox – A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek című 2012-es könyve alapján készült.

Júliusban a sorozatot nyolc Emmy-díjra jelölték, többek között a legjobb minisorozat díjra és a színésznőt pedig a legjobb női főszereplő minisorozatban vagy tévéfilmben díjára jelölték. Természetesen ez nem egy tipikus Emmy év; a díjátadó szeptember 20-án virtuális formában lesz és a résztvevők távolról kapcsolódnak be, ami azt jelenti, hogy Haas az otthonából, Izraelből. De ebben a járvány helyzetben ott keressük az örömöt, ahol tudjuk. Az interjúban Haas elmeséli terveit a díjátadóra és beszél arról a videóról, amikor megtudja, hogy jelölték a díjra.

Az az Instagram videó, amikor megtudod, hogy jelöltek, az annyira örömteli volt. De ez nem a te egyéni jelölésed volt, ugye?

Van egy másik videó az egyéni jelölésemről. Annyira megdöbbentem. Amit Rahav (ő is szerepel a sorozatban) kiabált és ölelgetett, nagyon aranyos volt. Annyira ledöbbentem és boldog voltam egyszerre. Én meg mondtam, hogy „Nagy esélye van, hogy a sorozatot is jelölik” A másik videón az van, amikor a sorozatot is jelölik. Ahogy látod, szó szerint leesem az ágyról. Nem csak megkaptuk azt a két jelölést, de más fontos kategóriákban is jelölték a sorozatot. Nem vártam, hogy ez lesz. Csak álmodoztam róla. nagyon, nagyon, nagyon, boldogok voltunk. Még mindig azok vagyunk.

Milyen érzés volt, hogy az egész világ beleszeret a sorozatba, különösen egy olyan időszakban, amikor mi mindannyian valamilyen formában elszigetelve és külön vagyunk?

Képes voltam látni magam a karakterben és megérteni őt, még akkor is, ha nekem nagyon más a hátterem, a nyelv, amit beszélek és a körülményeim. Reméltem, hogy amikor az emberek megnézik a sorozatot, megértik a helyzetét, még akkor is, ha nem zsidók vagy nem beszélnek jiddisül.

Aztán megtörtént. Annyi hozzászólást kaptunk a világ minden tájáról, Argentínából, az USA-ból, Angliából és az arab országokból is. Vallásos és nem vallásos emberektől és minden korosztályból. Annyi különböző embert megérintett az egész világon.

Azt gondolom, hogy a történet jelentése sokkal lényegesebb most, mint eddig bármikor. A szabadság jelentése az utóbbi hónapokban nagyon nagy téma volt – mit jelent a szabadság, milyen hatalmas, amikor megtaláljuk magunkban.

Egy dolog, amire sokat gondoltam miközben néztem a sorozatot, az az ötlet, hogy vissza kell térni a trauma helyszínére annak érdekében, hogy megtaláljuk a szabadságot. Olvastam, hogy a sorozat alkotója Anna Winger azt akarta, hogy ez egy metafora legyen, hogy Esty elmegy Németországba a családi trauma helyszínére és aztán ott megtalálja önmagát. A karakter útja, mit jelentett számodra?

A nagyszüleim Holokauszt túlélők. A nagyapám, aki már nem él, auschwitzi túlélő, a nagymamám, ő még él és imádom, ő Magyarországról jött. Sosem jártam még Németországban ezelőtt. Mielőtt Berlinbe jöttem elmondtam a nagymamának a tervet, meséltem a szerepről és hogy mennyire izgatott vagyok. Mondtam neki, hogy Berlinben forgatjuk és megkérdeztem, hogy mit gondol? Nagyon boldog volt miattam. Látva a reakcióját és hogy mennyire érzelmes lett, annak ellenére, amin keresztül ment és a trauma, amit átélt és senki nem értheti meg, nagyon támogatott és szinte könnyes volt a szeme annyira örült nekem.

Azt mondta sok szerencsét és odaadta az egyik gyűrűjét. Nagyon érzelmes pillanat volt. Hatalmas erőt adott, hogy látom, hogy annak ellenére, amin keresztülment, itt van a jelenben és örül nekem. Emlékszem, amikor megérkeztem Berlinbe, és azt a pillanatot megőriztem magamban és mindig emlékeztem rá, amikor ott voltam.

Nagyon sok nő vett részt ebben a produkcióban. Mennyire volt más ez a forgatás, mint a többi, ahol eddig részt vettél?

Nagyon sok nő volt jelen. Deborah Feldman története alapján készült a sorozat. Női rendezőnk és női producereink voltak. Emlékszem, amikor Menedék című filmet forgattuk, Niki Caro rendezővel, akkor is sok nő volt jelen, és egy interjúban egy férfi riporter azt kérdezte tőle, hogy „Milyen volt ennyi nővel együtt dolgozni?” Niki ránézett és azt mondta: „Nem azért vannak itt, mert nők, hanem mert ők a legjobbak.” Egyet értettem vele. Ezen a forgatáson hihetetlen tehetséges emberekkel dolgoztam együtt, nőkkel és férfiakkal egyaránt. Teljesen természetes volt, ennek így kellene lennie egy forgatáson.

Különösen az Unortodox készítésénél, mely egy nő szemszögéből mondja el a történetet és női tapasztalatokról beszél. Az hogy nő volt a rendező, Maria Schrader, és nők voltak az írók sokat jelentett és nagyon kényelmesen éreztem magam, ha beszélnem kellett egy-egy jelenetről. Úgy éreztem, hogy igazán megértenek engem.

Gondoltál arra, hogyan fogod átélni az Emmy-díjátadót otthonról és hogyan teszed különlegessé az estét?

Nos, először csinálok ilyesmit. Amennyire tudom, innen fogom nézni Tel-Avivból. Szeretném, persze megfelelő távolságból, ha itt lennének velem a szüleim és a barátaim, az ügynököm, ha itt van éppen Izraelben. Még mindig úgy érzem, hogy most dolgozom fel. Minden most történik, a járvány kellős közepén, és minden online lesz. Az biztos, hogy valami szépet veszek fel, és hogy a szeretteim vesznek majd körül. Ezt a kettőt biztosra tudom.

És közben forgatsz is most egy sorozatot. Milyen egy forgatás a járvány alatt?

A Shtisel harmadik évadát forgatom. Az elején kicsit furcsa volt. Mindenki maszkot visel, és megpróbálsz távolságot tartani, amennyire csak tudsz. Nyitva vannak az ablakok, nincs ölelés és érintés. De egy pár forgatási nap után hozzá lehet szokni. Mindenki megpróbál a lehető legnagyobb biztonságban lenni, amennyire csak lehet. Jól vagyunk, kopogjuk le.

Deborah Feldman emmy netflix Shira Haas Unorthodox Unortodox - A másik út

Még több
Aktuális