Dobrev, Donáth és Járóka abortuszról és szexizmusról

13 : 8 lesz mostantól a magyar férfi-női képviselők aránya az Európai Parlamentben. Hogy ez mire elég, hogy mi a megoldás a bérszakadék ellen, és hogy szexista-e a magyar közélet – többek között ezekről kérdeztünk három női EP-képviselőt.

Dobrev, Donáth és Járóka abortuszról és szexizmusról
2019.07.05. 07:40

Dobrev Klára

A Demokratikus Koalíció EP-listájának vezetőjeként jutott be az Európai Parlamentbe, ahol a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) frakciójában foglal majd helyet.

Elégedett a női képviselők új arányával a magyar EP-delegációban? Mit gondol, szükség lenne a nők erőteljesebb politikai szerepvállalására, akár kvóta formájában?
Azzal lennék elégedett igazán, ha nagyjából egyformán tudnánk részt venni a politikai életben és a közéletben is általában, hiszen nagyjából ugyanannyi férfi van, mint nő. Ezért teljesen logikus, hogy azokon a helyeken, ahol az életünk legfontosabb dolgairól döntenek, nagyjából egyenlően képviseljük magunkat. Keményen dolgoznék azon, hogy ez az arány javuljon.
A kvóta bevezetése megoldást jelenthet?
Szerintem a kvótának egyetlen, átmeneti szerepe van: hogy kialakuljon az egészséges, azaz egyenlő és igazságos arány. Azzal szoktak érvelni a kvóta ellen, hogy adott esetben olyan nő is bekerülhet, aki nem olyan tehetséges, mint egy férfi. De ezzel azt is állítjuk, hogy mivel ma a magyar parlamentben a 10%-ot is alig haladja meg a nők aránya, így csak tíz százalékuk alkalmas arra, hogy parlamenti képviselő legyen. Ezt azért senki nem gondolhatja komolyan. Egyébként az elmúlt 35-40 év tapasztalatai alapján azokban az országokban sikerült gyorsan eredményt elérni, ahol bevezették a kvótát. Ami nem jelenti azt, hogy a női kvóta egy csodaszer, hiszen a mögötte meglévő okokat is kezelni kell. Fontos lenne például a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése, és hogy a nők segítséget kapjanak ahhoz, hogy végre valóban áttörjék az üvegplafont. Persze amikor a közbeszéd ilyen erősen férfiközpontú és macsó, amikor  a miniszterelnök  megengedi magának azt a kijelentést, hogy a politika túl kemény, és a nők ezt nem bírják, amikor mindenhonnan az sugárzik, hogy vannak férfi- és női dolgok, és a női dolgok azok valahol a család, a konyha körül és a gyereknevelésben keresendők, a férfiaknak pedig ebben nincsen szerepük, hiszen nekik fontosabb dolgokkal kell foglalkozniuk, például politikával, akkor ez nagyon erős akadálya annak, hogy több nő vállaljon közéleti szerepet.
Ennyire szexistának látja a magyar közéletet?
Igen, nagyon. Én tényleg azért küzdök, hogy ez mielőbb megváltozzon. Rengeteg ismerősöm van, akik hihetetlenül tehetséges és okos nők, de ők maguk sem érzik azt a bátorságot, hogy áttörjék azt az előítéletektől hemzsegő politikai és közgondolkodást, ami ma az országban uralkodik. Ezért örülök annak, hogy Kálmán Olga politikai szerepet vállalt. Tényleg sokkal több nőre van szükség. A nagyvárosi polgármesterek között elvétve találunk nőt, miközben adatokkal bizonyítható, hogy ahol a város vezetésében több a nő, ott sokkal többet foglalkoznak szociális kérdésekkel. Ahol több a férfi, ott sokkal több pénzt költenek infrastruktúrára, térkőre stb.
Tehát Kálmán Olga jelölésében szerepet játszott, hogy nő?
Ez egy plusz nyilván. Jó, hogy azt látják tömegesen fiatal lányok, hogy ha egy nőből politikus lesz, attól még lehet rendes anya, jó feleség, és nem igaz, hogy erőszakos, agresszív férfivá válik. Ugye vannak ilyen előítéletes elgondolások. Attól, hogy nők vagyunk, még tökéletesen alkalmasak vagyunk arra, hogy orvosok, bírók, tanárok vagy éppen politikusok legyünk. Ezt a falat kell áttörni a magyar társadalomban. Tömegével. Mert egyelőre csak elvétve sikerül.
Érdekes, hogy bár ön elég harciasan kommunikál, mégsem éri az a vád, hogy úgy harcol, mint egy férfi.
Amikor kevés nő van a politikában, akkor a nők át kell hogy vegyék a férfiak játékszabályait. És ha azzal jár, hogy még keményebb mondatokkal kell érvényesíteniük a saját igazukat, akkor elmennek abba az irányba. Azért is kell több nő a politikába, hogy ne legyen automatikus, hogy aki nőként érvényesülni akar, annak azonnal muszáj felvennie egy nőietlen magatartást, merthogy csak ezzel lehet érvényesülni. Dehogyis! Az ember tud úgy határozott, kemény lenni, és adott esetben harcolni, hogy megmarad nőnek. Mert egyébként nők vagyunk, és férfiak, és ez a különbség fantasztikus érték.
Mi a véleménye az elmúlt időszak abortuszszigorító törvényeiről? Ön milyen szabályozást tartana elfogadhatónak?
A nők önrendelkezési jogát nem lehet szigorítani. És két érvem is van emellett. Az egyik, hogy szerintem az egyik legdrámaibb és legnehezebb döntés, amikor egy nő elveteti a gyerekét. Kinyílik a bicska a zsebemben, amikor férfi politikusok tömegével azzal érvelnek az abortuszszigorítás mellett, hogy milyen felelőtlenek a nők. Szégyelljék magukat azok, akik azt hiszik, hogy egy nő táncolva, boldogan és nevetve megy el elvetetni a gyerekét! Ha beszélgetnének olyan nőkkel, akik ezen már túlestek, akkor azt látnák, hogy az abortusz életük egyik legnagyobb traumája marad. A nők 99 százaléka ezt drámaként éli meg. Másrészt ítélkezés helyett inkább segítséget kéne adni a nőknek. Ma a fogamzásgátlás túlnyomó többségben a nők pénztárcáját és egészségét terheli. Ebben lépeseket kell tenni. Aztán ott vannak azok a helyzetek, amikor egy nő azért veteti el a gyerekét, mert nem tud neki olyan jövőt biztosítani, amit szeretne. Lehet, hogy nem olyan a partner, a kapcsolat, de ha véletlenül anyagi dolgok játszanak ebben szerepet, márpedig Magyarországon nagyon sokszor játszanak ebben szerepet anyagi dolgok, akkor ahhoz meg kell adni a segítséget. És itt nem azokról van szó, akiknek már eleve jól megy, hanem a legszegényebbekről és a legelesettebbekről, akikről ez a kormány már teljesen elfeledkezett.
Ha már anyagiak: mit tehet a politika a nemek közti bérszakadék csökkentéséért?
Szerintem nagyon sokat. Egyrészt azt a tisztességtelen magatartást, hogy ugyanazért a munkáért a nők kevesebbet kapnak, szankcionálni is kell, ha tetten érhető, mert nagyon sokszor nem érhető tetten. Két olyan élethelyzet van, amikor a nők hátrányba kerülnek a munkabér és munkaerőpiaci helyzet szempontjából. Az egyik a gyerek születése, hiszen itthon a bölcsődei helyzet nem túl jó. Ráadásul nincsenek részmunkaidős állások, a családon belüli munkamegosztás sem egyenlő. És ez sokszor nem is magándöntés kérdése. Ha a férfi jobban keres, logikus, hogy a nő marad otthon, így később nem tud visszamenni dolgozni, vagy nem abba a munkakörbe, ahová szeretne. Ott persze továbbra is kevesebbet fog keresni, és ha véletlenül beteg a gyerek, ő marad otthon. Ha pedig még egy gyereket vállalnának, akkor lehet, hogy fel kell adnia az ambícióit annak érdekében, hogy a család jól tudjon működni. Ebben a bölcsődei férőhelyek, a rugalmas munkaidő férfiak és nők számára, a családbarátabb munkahelyek (ahol például nem néznek furán arra a férfira, aki azt mondja, hogy beteg a gyerek, most én maradok otthon vele, merthogy ez lenne a normális) segítenének. Ezek állami intézkedésekkel elérhetőek lennének.
A másik ilyen élethelyzet, mikor 40-50 évesen nagyjából a gyerekek kirepülnek, és sok nő számára a szakmai tapasztalatuk birtokában tényleg megnyílhatna
a lehetőség, hogy kiteljesedjen, és fantasztikus dolgokat vigyen véghez a hivatásában, de ehelyett gyakran a szülők gondozása jön, ami ma Magyarországon túlnyomórészt szintén a nőkre hárul. És 40-50 évesen rendkívül sok értékes ember esik ki azért a munkaerőpiacról, mert itthon ma nincs megfelelő egészségügyi és szociális ellátás, mert a nyugdíjak nem elegendőek, nincsenek jó minőségű és megfelelő mennyiségű idősotthonok, és még sorolhatnám.
Van politikusi példaképe?
Ha magyar politikából kérdezi, nem fogok tudni sok nőt mondani, mert ugye nincsen sok. De Kósáné Kovács Magda és Göncz Árpád például megmutatták, hogyan kell a politikát jól és tisztességesen csinálni. Még nagyon nehéz körülmények között is.
Ön szerint készen áll az ország egy női miniszterelnökre?
A példák nagyon fontosak. És én nagyon remélem, hogy egyre több nő fog politikai szerepet vállalni. Nálunk ma még szempont a nem, de az a célunk, hogy egy ponton már ne legyen az.
„Minden tiszteletem ezé a nőé, okos, intelligens, karakán. Viszont van egy hibája, sajnos Gyurcsány felesége.” Ugyan ez csak egy komment a sok közül, de elég gyakori vélemény. Zavarja, hogy valakinek a feleségeként hivatkoznak önre? Ön szerint ez inkább politikai örökség, vagy nemi diszkrimináció?
Az előítéletekkel nem foglalkozom. Gyurcsány Ferencet emberként és politikusként is talán én ismerem a legjobban, és éppen ezért én nagyon szeretek Gyurcsány Ferenc felesége lenni. Azt is megértem, ha a magyar közéletben szokatlan, hogy két választott politikai szereplő van egy családban. De én Dobrev Klára vagyok, és aki a szavaim, a politikám ellen folyamatosan csak azt tudja felhozni, hogy kinek vagyok a felesége, annak saját magával van problémája.
A vasárnapi ebédnél szóba kerül a politika, vagy ez tabu?
Nem, nálunk egyáltalán nem tabutéma a politika, sőt! Nálunk mindenki sokat beszél a családban, beleértve a gyerekeket is. Terítékre kerülnek a közügyek és minden más, a családot érintő kérdés is. A gyerekeimet arra nevelem, hogy azok a problémák, amik érintenek 10 millió magyar embert, mindenkit kell hogy foglalkoztassanak. És ezek a beszélgetések azért nagyon izgalmasak tudnak lenni.

Donáth Anna

A Momentum Mozgalom EP-listájának második helyéről szerzett európai parlamenti mandátumot, a liberális Renew Europe frakció tagja lesz.

Elégedett a női képviselők új arányával a magyar EP-delegációban? Mit gondol, szükség lenne a nők erőteljesebb politikai szerepvállalására, akár kvóta formájában?

Önmagában az, hogy valaki nő, nem jelent többletértéket, de hogy rengeteg nő van, aki alkalmas lenne bizonyos pozíciókra, csak nincs meg hozzá a támogatói környezete, az egészen biztos. A tudatosabb feminista gondolkodásmódot belőlem éppen a politikai aktivitás váltotta ki. Korábban Hollandiában éltem hét évig, és amikor a civil emberi jogi szervezetnél egy férfi kollégám azt mondta nekem, hogy több ilyen feministára lenne szüksége Magyarországnak, mint én, kikértem magamnak. Mindaddig bennem is csak a szó negatív konnotációja, az erőszakos, hisztérikus, maszkulin nők képe élt, feminista férfiakkal pedig nem találkoztam. Majd amikor hazaköltöztem, azt láttam, hogy a magyar politikai valóságban nem is lehet nem vállalni a feminizmust. Az egyik legnagyobb probléma ugyanis éppen az, hogy az önkormányzatoktól a cégvezetőkig rendkívül alacsony a női vezetők és képviselők aránya. Az északi államokban már felismerték, hogy a megfelelő férfi-női arány hatékonyabb munkavégzésnek ad teret, és ebből a kombinációból sokkal jobb döntések születnek, egyszerűen azért, mert a két nem más mentalitást, életfelfogást képvisel. A férfiaknak is meg kellene érteniük, az ő érdekük is, hogy a képviselőnők ne csak a szavazógombot nyomogassák, hanem jó ötleteket is hozzanak. Ehhez viszont teret és lehetőséget kell nekik adni, hogy egyenrangú félnek érezzék magukat.
Kvótapárti?
A Momentum megalapításakor az egyik leghangosabb ellenzője voltam a kvótának, mert azt gondoltam, sérti az így pozícióhoz jutók önérzetét, illetve kontraproduktívvá is válhat. A kvóta önmagában nem is old meg semmit, de egyre inkább azt gondolom, a nemi kvóta mégis eszköz lehet arra, hogy ösztönözze a társadalmat abban, hogy nagyobb teret engedjen a nőknek bizonyos pozíciókban, így talán eljutunk oda, amikor ez az eszköz már feleslegessé válik. A mi politikai közösségünkben nem volt szükség a kvóta bevezetésére, mert nálunk kizárólag a teljesítményelvűség a hívószó. Az EP-lista-állítás is szigorúan demokratikus keretek között zajlott: egy hosszú listavezetői vita előzte meg, melynek során a jelöltek megmérettették magukat különböző témákban és szituációkban. Mivel a jelöltek fele nő volt, az is felmerült, hogy a lista elején csak nőket indítsunk, de azt sem szerettük volna, ha emiatt meg
a férfiak kerülnek hátrányba. A Budapest-programunkban viszont rögzítettük, hogy bevezetnénk egy 20 százalékos nemi kvótát az önkormányzatokban.
A tavalyi országgyűlési választáson a listánk nemi kvótájának működési logikája a két azonos neműt követő egy különböző nemű jelölt elvét követte, ezért nem csak a nem befutó helyeken szerepelhettek női jelöltek.
Brüsszelben hogyan fogja képviselni ezeket az elképzeléseket?
Mindenképpen arra fogok törekedni, hogy a női egyenjogúság és szerepvállalás fontosságát ne csak kifejezetten női témák esetében képviseljük, hanem minden felmerülő fontos kérdésnél rávilágítsunk annak női aspektusaira is. A Momentum európai pártcsaládjában, az ALDE-ban kifejezetten régóta odafigyelnek arra, hogy minél több női képviselőjük legyen, és az utóbbi években nagyon hatékonyan működik a European Women’s Academy nevű programjuk. Ide az egyes tagpártok nőket delegálhatnak, akiket a politikai szerepvállalásukban segítenek, hogyan artikulálják az akaratukat és fejezzék ki az ambíciójukat, hogyan legyenek magabiztosak. Hasonló programot a Momentum is elindít majd, és már most is működik az ifjúsági szervezetünk, a TizenX, ahová egészen tizenöt éves kortól jelentkezhetnek a fiatalok. Szerintünk nagyon fontos, hogy már a középiskolában elkezdjük állampolgárként a megerősítésüket. A TizenX-nek egyébként rengeteg lány tagja van, itt jóval nagyobb az arányuk, mint bármely más politikai pártban. Problémának tartom, hogy a magyar lányok előtt nincs elég ösztönző példakép, számukra talán jó visszaigazolás volt, hogy Cseh Katalinnal ketten vezettük a párt EP-listáját.
Mit gondol, Magyarország készen áll egy női miniszterelnökre?
Azt gondolom, hogy igen, mert a mostani európai parlamenti választások eredménye is azt mutatja, hogy nyitottabb a magyar társadalom annál, mint amit gondoltunk róla. Az emberek hosszú idő óta azt látják, hogy a hatalomban férfiak váltogatják egymást, folyton ugyanazokat
a köröket futva. A mostani női EP-képviselő-jelöltek megjelenése igenis fontos üzenetet hordozott: megmutatták, hogy nem ijednek meg a vezető pozíciótól. És minél több ilyen példát látunk, annál gyorsabban jutunk el az első női miniszterelnökig.
Mi a véleménye az elmúlt időszak abortuszszigorító törvényeiről?
Annak ellenére, hogy az édesapám evangélikus lelkész (Donáth László – a szerk.), és én is vallásos vagyok, nem értek egyet azzal, amikor politikusok a vallásra való hivatkozással közelítik meg az abortusz kérdését. A 21. században a nők önrendelkezési jogát éppúgy tiszteletben kellene tartani, mint más alapjogokat. Én ugyan Cseh Katalinnal ellentétben nem az egészségügyből, hanem a szociális szférából jövök, de emiatt rengeteg olyan történetet, traumatikus élethelyzetet ismerek, amiket ezek a törvényalkotó férfiak talán el sem tudnak képzelni. Az abortusz soha, semmilyen körülmény között nem könnyű döntés egy nő számára. Azoknak a nőknek a nem kívánt gyerekei, akik erőszak áldozatai voltak, vagy más okból nem megfelelőek az életkörülményeik, vagy intézetben kötnek ki, vagy borzasztó körülmények között nőnek fel, majd sok esetben sérült felnőttekké válnak. Hosszú távon csak azok a társadalmak tudnak megfelelően funkcionálni, ahol a gyermekek szerető légkörben nőnek fel, ezért szerintem inkább a nem kívánt terhességek megelőzésére kell helyezni a hangsúlyt, azokat a nőket pedig, akik mégis az abortusz lehetőségével élnek, inkább támogatni kellene.
Véleménye szerint mit tehet a politika a nemek közti bérszakadék csökkentéséért?
Az egyértelmű, hogy szimplán jogszabályokkal ezt a kérdést nem lehet megoldani. Magyarországon például a törvény elvileg védi a nőket, hogy munka mellett gyermeket vállalhassanak, ehhez képest viszont nap mint nap bocsátják el őket ezzel kapcsolatos okok miatt. A jogi szabályozás kellő, de nem elegendő feltétele a bérszakadék csökkentésének. Nem egyszerűen a törvényeken, a munkáltatói kultúrán kellene változtatni. Közismert, hogy a férfiak a bértárgyalásokon általában sokkal merészebbek: bemondanak háromszor akkora összeget, amiből végül kétszer annyi lesz, a nők bemondanak másfélszer akkorát, amiből a nyolcvan százaléka valósul meg. Pofátlanságnak tűnik, pedig szimpla önérdek-érvényesítés. Ebben is kulcs lenne az empowerment, a női megerősítés.
Tapasztalatai szerint mennyire szexista a magyar közélet? A „klárizást”, „katkázást” hová sorolja?
Egyre érzékenyebb vagyok a mindennapi szexizmusra. Kommentekben én is folyamatosan megkapom az Annácskát, pedig még a családom sem hív így, és ebben nyilván van egy adag lekezelő gesztus is. Amikor alelnökké választottak, egy budapesti vezető politikusokkal való első találkozásomon tizenöt, zömében hatvan pluszos öltönyös férfi fogadott. „Végre egy gyönyörű nő is van közöttünk” – mondta az egyikük. „Nemcsak gyönyörű, de nagyon okos is!” – akarta menteni a helyzetet a másikuk, de inkább csak rontott rajta. Fekete-Győr Andrásnak, ha jól tudom, még sosem mondták, hogy „valóban, milyen sármos”. És az eredményvárón sem kérdezték meg tőle, miért éppen azt az inget viseli, ellentétben Cseh Katalin zöld ruhájával. De ezektől a helyzetektől nem dühösnek kell lenni, hanem megmutatni a határainkat és a szakmai felkészültségünket. Az én legfőbb fegyverem is az, hogy határozottan kommunikálok, miközben higgadt és mosolygós maradok. Hozzáteszem, a mosolygás a természetemből adódik, nem a női mivoltomból.
Fiatalságot és szépséget politikai haszonra lehet váltani?
A marketing természetesen a politikában is fontos, és jól tudjuk, hogy kutyával, gyerekkel és szép megjelenéssel mindent könnyebb eladni. De csakis a marketingre építeni nem szabad, és veszélyes is. El kellene jutnunk oda, hogy ne azért figyeljünk jobban oda egy emberre, mert kellemes a kinézete, hanem az legyen fontos, amit mond. Ezért nekünk is dolgoznunk kell azon, hogy az emberek a külsőségeink mögé lássanak.
A családja, barátai nem féltették a kampánytól és az erőteljesebb politikai szerepvállalástól?
Én nem választottam a politikát, hanem egy közösséghez csatlakoztam, amiből kinőtt egy politikai párt. A mi generációnkban ez a kérdés nem is merül fel, inkább az idősek gondolják úgy, hogy egy fiatal nő számára veszélyes lehet a politika terepe. Mögöttem van egy stabil támogatói bázis, a vőlegényemtől a barátaimon át a családomig, nélkülük a kampányt sem tudtam volna végigcsinálni – ami egyébként is főleg fizikailag volt számomra kemény, leginkább a jeges szélben és esőben eltöltött része. De az emberekkel való beszélgetés mindig hihetetlenül feltöltött.
Van politikusi példaképe?
Van, Emma Bonino római szenátor: egy 71 éves, alig 150 centiméter magas hölgy, akiben elképesztő mértékű energia és motiváló erő van, ami hihetetlenül inspiráló számomra. A május 1-jei Európamenetünkön tartott egy beszédet, és olyan természetességgel, könnyedséggel, mégis határozottan beszélt, ami mindenkit lenyűgözött – ezt hívom én karizmának. Ezután bátorkodtam neki azt mondani, hogy „you are my political big sister”, amit egy kacsintás kíséretében örömmel erősített meg. Örülök, hogy egy ilyen lenyűgöző női politikusi karakter nemcsak a fejemben létezik, hanem a valóságban is.

Járóka Lívia

2004 óta európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt képviselőcsoportjának tagja a Fidesz színeiben.

Elégedett a női képviselők új arányával a magyar EP-delegációban? Mit gondol, szükség lenne a nők erőteljesebb politikai szerepvállalására, akár kvóta formájában?
Hazánk a 2014-es EP-választásokon 19%-os női képviseletet tudhatott magáénak. Ez a százalékarány az idei választásokon jelentősen javult (38%), tehát majdnem duplájára nőtt a női képviselők száma. A Fidesz-delegáció 13 tagjából 5-en vagyunk nők, aminek nagyon örülök. Az Európai Parlamenten belül általában nagyobb a női képviselők aránya, mint az unió nemzeti parlamentjeinek túlnyomó többségében. Ez részben betudható a skandináv modelleknek, amelyek alapból megjavítják az uniós átlagot. Azonban nem hiszem, hogy a kvóta lenne a megoldás, anélkül is elérhetünk pozitív változást.
Ön szerint mik jelenleg a nőket érintő legfontosabb ügyek, melyeket ön is képviselni szeretne munkája során?
Rengeteg nőket érintő téma van, amely megoldásra vár. Csak hogy párat említsek: Támogatni kell a nőket és a férfiakat a munka és a családi élet összeegyeztetésében, harcolni kell a nőket ért mindennemű hátrányos megkülönböztetés ellen, és fel kell számolni a nőkkel szembeni erőszak minden formáját. Továbbá növelni kell a nők gazdasági szerepvállalását, ezért a nők munkaerőpiaci hozzáférését támogató fellépéseket, kezdeményezéseket kell indítani, többek közt a női vállalkozás, a digitalizáció és a természettudományok területén, a nemek közötti digitális szakadék megszüntetése érdekében. Ezenkívül ösztönözni kell a nők szerepvállalását, és lehetővé kell tenni részvételüket a döntéshozatalban és a vezetésben, a negatív sztereotípiák elleni fellépés érdekében. Szóval sok még a teendő.
Hogyan látja, a magyar nők számára mennyire fontosak a konzervatív értékek? Mennyire szeretnének hagyományos családmodellben élni? Ön hogyan képviseli a munkája során ezeket az értékeket?
Magyarországon az emberek többsége még mindig a konzervatív értéket követi. Bár van egy liberális vonal, ám egyértelmű, hogy a többség továbbra is a hagyományos családmodellt tartja követendőnek. Az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságának tagjaként ezeket az értékeket képviseltem eddig, és a jövőben is ezeket helyezem majd előtérbe. Európa népességi gondokkal küzd, amelyeket csak úgy oldhatunk meg, ha gyermekek születnek. Téves hozzáállás, hogy a migrációval megoldható a demográfiai krízis. A családtámogatási projektek ezért prioritást kell hogy élvezzenek. A hazánkban nemrég elfogadott családvédelmi akcióterv is remek példa erre. Magyarországon a családpolitikára szánt kiadások magasabbak az uniós átlaghoz képest. Küldetésemnek tartom, hogy ennek a modellnek a pozitív hatásait hirdessem itt az Európai Parlamentben is.
Mi a véleménye az elmúlt időszak abortuszszigorító törvényeiről? Ön milyen szabályozást tartana elfogadhatónak?
Elég gyakran előfordul, hogy olyan hatáskörökkel akarják felruházni az uniós intézményeket, különösen az Európai Parlamentet, amelyek a szerződések szerint tagállami hatáskörbe tartoznak, mint például a szexuális és reproduktív jogok. A terhességmegszakítás nemzeti hatáskör, és annak is kell a jövőben maradnia.
Véleménye szerint mit tehet a politika a nemek közti bérszakadék csökkentéséért?
A nemek közti bérszakadék nagyon régóta tapasztalható jelenség, amelyet már évtizedek óta próbálnak mind nemzeti, mind európai szinten megoldani. Egyelőre sajnos nem történt lényeges előrelépés ezen a téren. A szükséges jogszabályok már megvannak, ezzel nincs is gond, azonban – mint sok más területen – nem sikeres a megvalósításuk.  Néhány tagállam szankciók bevezetésével próbál nyomást gyakorolni, ahogyan a francia kormány is tette. A politikusok felelőssége, hogy folyamatosan tartsák napirenden és próbálják megoldani a problémát. Figyelemfelkeltő kampányokkal véleményem szerint jó eredményeket lehet elérni.
Mit gondol, Magyarország készen áll egy női miniszter- vagy köztársasági elnök személyére?
Meggyőződésem, hogy igen. Azonban ezeknél a kiemelt jelentőségű pozícióknál elengedhetetlen a rátermettség, ami nem kötődik a nemekhez. Mindkét nem esetében találunk karizmatikus és talpraesett embereket, akik méltón tudják képviselni az emberek érdekeit.
Ön szerint mennyire szexista a magyar közélet?
Én ezt soha nem tapasztaltam. Számos pozitív példa mutatja ennek ellenkezőjét: a Fidesznek köszönhetően én vagyok az Európai Parlament egyik női alelnöke, Gál Kinga képviselőtársam pedig az Európai Néppárt egyik alelnöke.

Liptai Lívia, Mörk Leonóra, Patakfalvi Dóra

dobrev klára donáth anna járóka lívia

Még több
Társadalom