Szabad fogdosni a nőket? Hol a határ?

A kéretlen tapizás sajnos még mindig elterjedt

Szabad fogdosni a nőket? Hol a határ?
2019.04.11. 12:14

Még el sem kezdődött Joe Biden 2020-as kampánysorozata, a politikus máris botrányba keveredett. Kiderült, hogy előszeretettel fogdos fiatal nőket, a beleegyezésük nélkül is. Lucy Flores hadnagy, Nevada egykori kormányzójelöltje egy egész esszében fejtetegette, hogyan zaklatta folyamatosan Biden. Állítólag még 2014-ben az elnökhelyettes egy hatalmas csókot nyomott Flores hátára, és hosszasan magyarázta, hogy sokszor ezeket az apró gesztusnak tűnő cselekedetek ártalmatlanok, de a fogadó személy részéről zavarók, kellemetlen és megalázók is lehetnek. 

Úgy tűnik, nem Lucy Flores volt az egyetlen, akivel az elnökhelyettes túlzásokba esett, Amy Lappos, a politikai közösség adománygyűjtője elárulta, hogy Biden 2009-ben a nyaka köré fonta a kezét, majd hozzá dörzsölte az orrát. A 22 éves Caitlyn Caruso pedig azzal vádolja, hogy Biden a combjára helyezte a kezét, miközben egy szexuális zaklatás elleni eseményen jelentek meg.  
Joe Biden egy videóban elmondta, ezentúl sokkal jobban fogja tisztelni az emberek személyes terét. “A szociális normák változnak az idők során, a személyes tér tisztelete és védelme nagyon fontos, és én ezt tiszteletben is tartom. Ez az én felelősségem, és változtatni fogok a gesztusaimon.” – tette hozzá. A vádak utáni legelső nyilvános beszédében is kifejtette, hogy nem szándékosan tette ezeket a gesztusokat, és nem akarta, hogy rosszul érezzék magukat emiatt a környezetében lévő nők. “Sajnálom, hogy nem értettem, hogy ezt nem lehet. A szándékaim miatt azonban nem kell bocsánatot kérnem, mivel soha semmilyen körülmények között nem voltam tiszteletlen egyetlen nővel vagy férfival sem.” 

Az amerikai elnökhelyettes körüli balhé nagyon sok nő számára ismerős lehet. A legtöbb nő már egészen korán megtapasztalja, hogy milyen érzés, ha az idősebb férfiak túlságosan ‘tapizósak‘, gondoljunk csak a “jópofa” nagybácsira, aki “viccből” ráver a fenekünkre. De nem kell sokáig keresgélnünk, hogyha esetleg egyik férfi rokonunk sem csipkedte meg az arcunkat, a munkahelyen is sokszor előfordul, hogy a rangidős férfiak túlságosan közel kerülnek a személyes terünkhöz. Pár évtizeddel ezelőtt (sajnos) teljesen természetes volt, hogy a főnök a női beosztottakkal úgy viselkedett, mintha a húgai, vagy valamilyen rokonai lennének, ma már ez a helytelen és illetlen viselkedés egyáltalán nem állja meg helyét. A probléma az a furcsa kettőség, hogy ez a viselkedési forma nem számít bűncselekménynek, és nem is lehet annak venni, mert nem rossz szándékú, de mégsem helyénvaló.  
Ha az illető fizikai megnyilvánulása egyértelműen szexuális tartalmú, vagy hatalmi játszma jellegű, akkor sokkal könnyeb vállalni a konfrontációt. Az olyan férfiakkal, mint Joe Biden, egyáltalán nem könnyű tisztázni a helyzetet. Kellemes a társasága, sokkal idősebb, lehetetlen megállapítani, hogy a gesztusai milyen szándékkal érkeznek felénk. Nem szeretnénk nagy dobra verni, hogy megpaskolt, vagy túl szorosan ölelt meg, mivel kedveljük, de nagyon nem érezzük komfortosnak ezt a fajta érintkezést. Ismerősen hangzik a helyzet? 
Ez a szituáció mindennapi eset, az egyetlen felmerülő kérdés, hogy itthon ma miért taperolják a nőket? Az idősebb férfiak egyszerűen megragadtak a rendszerváltás előtt még elfogadott gesztusoknál? 

Vajon a nők hány százalékát fogdosták már akaratuk ellenére?

Taylor Swift most biztosan felemelné a kezét, 2014-ben ugyanis a rádiós DJ David Mueller egy közös fotó készítése közben rámarkolt az énekesnő fenekére. Swift nem habozott, azonnal feljelentette a DJ-t, a három évig húzódó pert pedig megnyerte. Az énekesnő elmondta, szeretne felszólalni a nők jogaiért, és bátorítani mindenkit, hogy álljanak ki magukért, ha a férfiak keze illetlen helyre tévedne – szándékosan. Taylor Swift szoknyában volt, vagyis ő tehet az egészről, mondanák egyesek. Rengetegszer fordul elő, hogy a férfiak ezt hozzák fel mentségükre. “De, hát annyira kihívóan volt felöltözve, hogy azt hittem, erre vágyik.” Gyakori, de nagyon téves elképzelés, amikor az elkövetők a nőkre akarják hárítani a felelősséget bármilyen zaklatás ügyében.  
 2018 májusában az egész világhálót körbejárta egy videó, amin María Fernanda Mora riporter élőben közvetített egy focimeccsről, mikor az őrjöngő szurkolók tömegében valaki megfogta a fenekét. A riporter megfordult, majd jó párszor hozzávágta mikrofonját az elkövetőhöz. Nyilvánvalóan az erőszak nem megoldás, de Mora legalább egyértelműen és azonnal kifejezte nemtetszését. 

Taylor Swift és a mexikói riporter esetében az a hasonló, hogy mind a két nő elégtételt kapott. A többség azonban nem ússza meg ilyen könnyen. Ma már bármilyen panaszt vagy zaklatást jelenthetünk a HR osztályon, de nagy százalékban a nők nem teszik meg, mert megalázónak érzik, vagy félnek a negatív következményektől. Ha ösztöneink nem segítenek, érdemes egy három lépcsős tervet kipróbálni, amit Lucy Adams, a “Ha a HR nem segít, itt az ideje valami másnak” című könyvében fogalmaz meg. A legelső a humor (tudom, kinek van kedve olyankor viccelődni, mikor egy nem kívánatos személy dörgölőzik testünkhöz?) Adams szerint 90%-ban sikerül elhárítani a (Joe Biden féle) problémát, ha nem megalázzuk a másikat, hanem egy szimpla humoros felszólalással megkérjük, többé ne lépje át a személyes szféránkat. Ha ez nem válik be, komolyan és erőteljesen szólítsuk fel, hogy hagyja abba a fogdosást, mert ez rendkívül kellemetlen a számunkra. Harmadik, azaz utolsó lépésben már mindenképpen tegyük meg a megfelelő lépéseket a HR osztályon. Számítani kell arra, hogy amint formális és hivatalos papír is készül a zaklatásról, az elkövető azonnal védekező üzemmódba fog átváltani, és az incidens(ek) előtti viszony már sosem lesz a régi, akkor sem, ha kedveltük az illetőt.  
Kulcsfontosságú ilyenkor, hogy ne hagyjuk elfajulni a helyzetet, hanem azonnal kezeljük, kezdjünk vele valamit. Ne hagyjuk, hogy megússza az a személy, aki engedély nélkül ért hozzánk! Főleg akkor ne, ha az ösztöneink jelzik, hogy valami szándékosan történt, ne dugjuk homokba a fejünket.  

Magyarországon a helyzet nem túl rózsás, az IDEA Intézet a Magyar Szakszervezti Szövetség nőtagozatának megbízásából készített kutatást a munkahelyeken tapasztalható nőkkel szembeni erőszakról és zaklatásról, amit a 24.hu cikke foglalt össze. A felmérésből kiderült, hogy a nők többsége fél a negatív következményektől, hogyha feljelentik a zaklatókat, de az sem fest túl jó képet, hogy szexuális zaklatásnak a legtöbben csak valamilyen szexuális szolgáltatást éreznek. Pedig a szexuális töltetű viccek vagy kétértelmű utalások, pláne a fogdosások már éppen elég kellemetlenek és megalázóak a legtöbb nő számára.  
Az is kiderült, hogy a nők több, mint fele nem tudja, mi a teendő, ha munkahelyén zaklatják. Hová forduljon? Kinek mondja el? Mik az első lépések és vajon ő bajba kerül, ha szól valakinek? – ezek a kérdések merülnek fel leginkább.  
Ha azonban tényleg a kor és a generációs szakadék áll a háttérben, akármilyen nehezünkre esik, érdemes akkor is szólni a másik félnek (még akkor is, ha a főnökünk), legtöbbször jobb szemtől szemben konfrontálódni, így egyértelműen és határozottan kifejezhetjük, mennyire helytelennek találjuk a viselkedését. 

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a bántalmazott nőknek és gyerekeknek lévő rendszeresített, ingyenesen hívható 06-80-505-101. A szexuális erőszak túlélői számára ingyenes hívható 06-30-982-5469 telefonszám! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

fogdosás joe biden munkahelyi zaklatás szexuális zaklatás women

Még több
Társadalom