Az alta-hím évszázada

Nincsenek többé alfa-, béta- meg omega-hímek. Vagyis vannak, csak jelentőségük elhalványul a 21. század új férfitípusának nevezett alta-hím mellett, aki munka és magánélet egészséges egyensúlyára vágyik, elkötelezett kapcsolatban akar élni, és a karrierje előmozdítása helyett szívesebben tölt időt a családjával.

Az alta-hím évszázada
2019.03.09. 17:03

A huszonegyedik a nők évszázada lesz. Ezt az elmúlt évek során az ELLE is, mások is számtalanszor megírták már, az állítást impresszív tényekkel és adatokkal támasztva alá. Például hogy nők töltik be a világpolitika olyan meghatározó posztjait, mint a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, a német kancellár vagy a brit miniszterelnök. Hogy nők irányítanak vezérigazgatóként olyan meghatározó óriásvállalatokat, mint az IBM vagy a Facebook. Hogy Hillary Clintonnak sikerült áttörnie azt az üvegplafont, amely korábban megakadályozta, hogy egy nő esélyesként szálljon be az Egyesült Államok elnöki székéért vívott politikai küzdelembe. Hogy az amerikai egyetemek jogi és orvosi karain már évek óta több lány tanul, mint fiú, és a 2015-ös népszámlálás adatai szerint az Egyesült Államok női állampolgárainak 60, míg a férfiaknak 58 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, illetve BA-diplomát a nőknek 33, a férfiaknak 32 százaléka tud felmutatni.

A trendek nálunk is hasonlóak, még akkor is, ha a döntéshozó pozíciókban ülő nők létszámát nézve a hazai adatok nem túl biztatóak. A magyar egyetemeken azonban már a ’80-as évek eleje óta túlsúlyba kerültek a lányok, 2018-ban pedig közel 1 millió egyetemi és főiskolai oklevéllel bíró haza hölgyre csupán háromnegyed millió hasonlóan képzett férfiú jut.

Férfi fejlettebb kivitelben
Az elmúlt évek fejleményei láttán a férfiak könnyen eljuthatnak ahhoz a gondolathoz, hogy rájuk tulajdonképpen nincs is égető nagy szükség. Ha a nő jogilag egyenrangú, anyagilag független, és némi szervezéssel utódra is szert tud tenni hímnemű egyed aktív közreműködése nélkül, akkor csak egy lépés a következtetés, hogy a fölöslegessé vált nem előbb-utóbb eltűnhet a föld színéről. A két nem viszonya azonban arra is jó példa, hogy ha egy rendszer egyik elemét megváltoztatjuk, az egész rendszer megváltozik. A 21. századi nő mellett mára feltűnt és láthatólag terjedőben van a férfinem egy újfajta képviselője, akit a brit Coach Magazine úgy jellemez, hogy az önmegvalósítást többre értékeli a siker hagyományos fokmérőinél, és keresi az önfejlesztés útjait. Ennek a mind többek számára ismerős lénynek
a magazin a „magas” jelentésű latin alta szó nyomán az alta-hím nevet adta, azzal az indoklással, hogy a Homo sapiens férfivariánsának magasabb fejlődési fokát képviseli.
A humánetológiai megközelítés hívei már eddig is többféle változatát különböztették meg a férfipopuláció tagjainak, hagyományosan az alfa-, a béta- és az omega-hímek csoportjába sorolva őket. Az állatvilágban az alfa-hím közismerten a vezér pozícióját tölti be, elsőként jut hozzá az ennivalóhoz és a nőstényekhez, sőt mi több, számos esetben egyedül ő kap lehetőséget arra, hogy a génjeit utódgyártás formájában továbbörökítse. Ezzel szemben a béta-hímek kénytelenek beérni alárendelt szereppel, legyen szó akár evésről, akár szexről, nekik jellemzően csak a maradék jut, olykor az sem. Végül az alfa- ellentéteként definiált omega-hím nem vágyik sem vezető szerepre, sem a csoport elismerésére, jó esetben kiválóan elvan magában, rossz esetben gyakorta esik áldozatul a többiek agressziójának. Humán változatban az alfa-hím az élet császára, vonzó, magabiztos, karizmatikus, övé a pénz, a siker, a hatalom, na és minden nő. A béta-hím afféle szerencsétlen lúzer, passzív, unalmas fickó, aki fantáziátlan munkát végez, a többi férfi nem barátkozik vele, a nők pedig egyáltalán észre sem veszik. A nemcsak a görög ábécének, hanem a társadalmi ranglétrának is a végén álló omega-férfi pedig különc, furcsa figura, aki olykor akár a borderline személyiségzavar határán járó módon képtelen másokkal kapcsolatot teremteni.

Apa megint jó fej lesz
Eddig legalábbis ez volt a nem kimondottan tudományos, de mindenképpen népszerű besorolási eljárás. Aztán jött a már említett Coach Magazine, amelynek alapítói eredetileg azért kezdtek szociológiai kutatásba, mert meg akarták ismerni potenciális célcsoportjukat. A Join the Dots ügynökség segítségével összegyűjtött, átfogó eredmények azonban jóval többről árulkodtak annál, mint hogy ki lehet kíváncsi egy férfiaknak szóló új fitneszmagazinra: egy újfajta férfiegyed kialakulását és rohamos terjedését jelezték. „Úgy tűnik, elmozdultunk a magakellető és megszállottan mindig nyerni akaró alfa-hímtől egy olyan, erősödőben levő trend felé, amikor a férfiak kiegyensúlyozottabb, kerekebb életet akarnak – nyilatkozta a magazin főszerkesztője, Ed Needham. – A mai férfiak a hangsúlyt az eszeveszett karrierépítés, a céltalan társadalmi kötelezettségek és az autóvásárlási verseny helyett a személyes elégedettségre helyezik.”
A kutatók hosszú listát állítottak össze arról, mi is jellemzi a jövő modern férfitípusát. Az alta-hím először is divatjamúltnak tartja a hagyományos maszkulin tulajdonságokat, így az erőt, a keménységet és a tekintélyt, helyette inkább arra törekszik, hogy barátságos, érdekes és gondoskodó legyen. Nem próbál kényszeresen megfelelni a társadalmi elvárásoknak, és nem izgatja különösebben, mit gondolnak róla mások. A távolságtartó, hallgatag apamodellt elutasítva nyitott a pályamódosításra, amennyiben ez azt jelenti, hogy többi időt tölthet a családjával. Nem a karrierépítés a kizárólagos célja, hanem a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése. Az anyagi javaknál fontosabbnak tartja az élmények gyűjtését, és önmegvalósításra vágyik, azaz olyasmivel akar foglalkozni, ami boldoggá teszi. Vagyis többségében olyan értékeket képvisel, amelyeket korábban hagyományosan a női gondolkodásmód elemeinek tekintettünk.
Az alta-hímek már itt élnek közöttünk. Azt ugyan soha nem fogjuk megtudni, közülük ki az, aki őszintén magáénak érzi az új szerepet, és ki az, aki nem mer szembemenni a trenddel, vagy legalábbis a feleségével, aki azt igényli tőle, hogy vágja el a köldökzsinórt, keljen fel a bömbölő csecsemő éjszakai etetéséhez, és fejvesztés terhe mellett érjen haza minden este fürdetésre. Térhódítását mindenesetre idehaza is jelzik olyan trendek, mint mondjuk a net népszerű apás blogjainak elszaporodása a Világetetőtől az Apamegintjófejleszen meg a Gumikrumplin át az Apaparáig. Vagy a szülészeteken a komplett kispapaszettet kínáló automaták felbukkanása, hiszen az együtt szülők aránya a lehetőséget 1984 óta kínáló debreceni kórházban már 2008-ban meghaladta a 70 százalékot, míg az egyik babás portál felhasználóinak már 77 százaléka választotta az apás szülést. Az pedig, hogy a gyesen lévő apukák száma évek óta nem lendül túl az 5-6 százalékon, nem annyira a magyar házaspárok konzervativizmusáról árulkodik, mint inkább a két nem közötti bérkülönbségről, ami miatt az átlagcsalád nem engedheti meg magának a férfi magasabb fizetésének kiesését.
Az új típusú férfi felemelkedése és tündöklése egyfelől kimondottan örvendetes, hiszen, mint oly sokan rámutattak, a történelem folyamán még soha nem fordult elő az, ami manapság, hogy egyedül az anyára marad a gyerekek felnevelésének gondja. És ha már nem kap segítséget más nőktől, családtagoktól, rokonoktól, ismerősöktől, akkor legalább kapjon a férjétől. Másfelől viszont az alta-hím térnyerése nem mentes minden problémától, például új formában termeli újjá a nemek közötti egyenlőtlenséget. Ha egy anyuka nem válaszol a munka ügyben írott e-mailekre azzal az indokkal, hogy lázas a gyerek, vagy lemondja az utolsó pillanatban a megbeszélést, mert szülői értekezletre kellett mennie, akkor ő megbízhatatlan munkaerő, aki „miért nem maradt inkább otthon?”. Ha ugyanezt egy férfi teszi, akkor az emberek szeme könnybe lábad a meghatottságtól, hogy íme, ilyen egy rendes, melegszívű, gondoskodó apa.

A Nagy Magyar Apa mítosza
Az evolúciós pszichológia alapján álló szakemberek sem feltétlenül osztják azt a nézetet, hogy tényleg ideális az a felállás, amikor a családban a női és férfiszerepek szinte összemosódnak. „Szerintem ez értelmetlen egyenlősdi – fogalmaz Szendi Gábor pszichológus. – A női agy empátiára specializálódott, a férfiagy a világ megértésére. Természetesen a férfi is képes alkalmazkodni az új elvárásokhoz, ha nagy a társadalmi nyomás, de valóban az a kérdés, hogy a nő mit lát abban a férfiben, aki »házipapucs«. Valószínűleg nem lehet teljesen átírni a nemi szerepeket anélkül, hogy ne sértenénk meg a női és férfiarchetípust. Mindkét nemben dolgozik tovább a férfilélek és a női lélek, csak éppen kényszerűen más szerepet kell eljátszaniuk. Szerintem ez nem annyira jó.”
Ha egy férfi nőies érzékenységet fejleszt ki magában, azzal is számolnia kell, hogy fogékonnyá válik azokra a játszmákra, amelyeket a nők mostanáig egymás számára tartogattak. Például bevonódhat a „ki a jó szülő?” elnevezésű össznépi játékba: míg eddig csak a dolgozó nők érezték úgy, hogy ők nem elég jó anyák, mert a Julcsi főállású anyukájával szemben ők nem várják mindennap frissen készült banános házi sütivel a gyereket haza az iskolából, most már ugyanez az apukákat is nyomaszthatja. A Nagy Magyar Anya mellett megszületett a Nagy Magyar Apa mítosza. Ahogyan a KSH kutatása már évekkel ezelőtt rámutatott, a magyar közvélemény kétféle elvárásrendszert támaszt a férfiakkal szemben: még mindig erősen él a köztudatban a hagyományos családfenntartó szerepe, miközben részt várnak tőlük a gyereknevelésben is. Az alta-hím új kihívásokkal szembesül.

Mörk Leonóra

A cikk eredeti változata a 2016. novemberi ELLE-ben jelent meg.

21. század alta-hím férfi nemi szerepek

Még több
Társadalom