Nők tömege tűnik el Oroszországban

Az új törvények értelmében Oroszországban a férfiak elkerülhetik, hogy családon belüli erőszak miatt büntető eljárás induljon ellenük. A halálos áldozatok száma négy percenként egyre emelkedett, és rengeteg nő tűnik el úgy, hogy abban a partnere keze is benne van.

Nők tömege tűnik el Oroszországban
2019.01.30. 17:55

Maria barátja már a kisfiuk születése előtt is bántotta őt, amikor még sokkal fiatalabbak voltak. Időnként úgy megszorította a nyakát, hogy a bőre sötétrózsaszínné vált és alig kapott levegőt.

Miután Andrej megszületett, a helyzet csak tovább romlott, Maria karja tele volt véraláfutásokkal, az arcán pedig sebek és duzzanatok jelentek meg.

Mariának fogalma sem volt róla, hogy Oroszország enyhítette a családon belüli erőszak büntetését. A társa viszont annál inkább tisztában volt vele, hogy a törvénymódosítást megszavazták 2017 februárjában.

„Hallotta a rádióban, és azt mondta: ‘Most már törvényesen is megüthetlek’, meséli Maria, elcsukló hangon. „Viccnek szánta, én meg persze halálra rémültem”.

Az „Aistyonok”, azaz Kisgólya nevű menedékhely konyhájában beszélgetünk, ahol Maria jelenleg a kisfiával lakik. A menhelyet egy orosz jótékonysági szervezet tartja fent, amely az erőszak elől menekülő anyákat és gyermekeiket segíti.

A 35 éves Maria finom arcú, egyenes fekete hajú nő széles, magasan ülő arccsontokkal. Halványszürke szeme az emlékezés távolába vész, amint a barátjával eltöltött tizenkét évről beszél Jekatyerinburgban, ebben az Ural-hegységben fekvő nagyvárosban, Európa és Ázsia határán. A férfi sokat ivott és többször napokig tartó tivornyákon vett részt. Amikor Maria dolgozni ment, kénytelen volt vele hagyni a most hároméves Andrejt, de nagyon aggódott, nehogy kárt tegyen a kisfiúban. „De ha nem indultam volna el időben, megöl” – mondja.

Az út a tönkretett nők menedékéhez, ahol augusztus óta lakik, rémséges akadályokkal volt tele. Maria és Andrej (ezek nem az igazi neveik) először a nő alkoholista apjánál húzták meg magukat, „aki éppúgy ivott, mint a férfi, akitől menekültünk” – meséli Maria. Először úgy tűnt, részvéttel van irántuk, de ez hamarosan vádaskodásba ment át: miért volt olyan gyenge Maria, hogy hagyta magát ütni-verni, meg szidalmazni, amióta csak Andrej megszületett.

Az anya és fia ekkor átmentek Maria unokatestvéréhez, és a kicsi lakás konyhájának sarkában aludtak ketten egy ágyban. Az unokatestvér férje, akit nem érdekelt a megpróbáltatásuk, később az erkélyre száműzte őket. Andrej, aki egy székre letelepedve hallgatja édesanyját, langyos, cukros feketeteát kortyolgat. Amikor meghallja az apja nevét, a szeme kikerekedik.

Az ilyen történetek sajnos sokasodnak a mai Oroszországban. Az új törvény szerint a bántalmazók elkerülhetik a börtönt, és helyette kifizethetik a mintegy 140.000 forintnyi büntetést, ha az ütlegelés egy évben csak egyszer történik (illetve csak egyszer érkezik bejelentés), és ha az áldozat nem szenvedett hosszú távú sérülést, mint a csonttörés vagy az agyrázkódás. A hajtépés, bőrfelületi hegek, elszíneződések okozása nem vezet rács mögé a rendelkezés szerint.

Oroszországnak már így is kiemelkedő problémája a családon belüli erőszak: legalább 12.000 női áldozatról feltételezhető évente, hogy a bántalmazóik végeztek velük, akik egyben a férfi partnereik, szól a Human Rights Watch jelentése. Ez durván egy női áldozatot jelent minden negyedik percben. És ezek csak a hivatalos számok: a legtöbb abúzust nem jelentik be. És ha ez még nem lenne elég szörnyű, a nőket, akik feljelentést tesznek a rendőrségen, gyakran küldik vissza bántalmazóikhoz. Ők pedig csak azok a sok közül, akik elég bátrak voltak, hogy segítséget kérjenek.

 

A vírusként terjedő erőszakra, melyet a kormány így még támogat is, megvan azért azoknak a nőknek a reakciója is, akik bátran kiállnak amellett, hogy éppen a másik irányba kellene venni az irányt, azaz szigorítani az eredeti törvényen. Egy héttel azután, hogy a változtatás életbe lépett, nagyjából 80 ember tüntetett Moszkvában, egy park kerítéssel lezárt részében. A hóesésben az összegyűlt nők orosz közmondásokkal teleírt táblákat tartottak fel, amik azt mutatják, hogy a nők bántalmazása a köznyelvben is elfogadott séma: „Üsd a nőt kalapáccsal, arany lesz belőle!” vagy „Ha a férfi üt, akkor szeret”.

Ott állt dideregve közöttük a híres örmény-orosz ügyvéd, Mari Davtyan is, aki erőszakot elszenvedett nőket véd szerte az országban. „Addig fogunk küzdeni, míg a családon belüli erőszak bűnténnyé nem válik” – mondja.

Davtyan egy olyan orosz női munkacsoport tagja, amely megtervezett egy széles hatókörű, egyértelmű törvényt, és remélik, hogy meg tudják győzni az orosz kormányt, fordítsa ellenirányba a változtatásokat. Az ő törvényjavaslatuk a távoltartási végzés lehetőségét is bevezetné, ami jelenleg hiányzik az orosz törvénykezésből.

Az országnak nincs egy kifejezetten a családon belüli erőszakra irányuló törvénye, ami azt jelenti, hogy a bántalmazott partnerek és gyerekek az általánosabb „veszélyes fenyegetés illetve erőszak” bűnkategóriájába esnek, még ha sebezhetőbbnek is tekintik őket. Davtyan óvatos optimista: „Én minden nap találkozom nőkkel, akiknek tönkretették az életét és az egészségét” – mondja. „Folytatjuk a küzdelmet”.

Putyin elnök jóváhagyta a családon belüli erőszak dekriminalizálását, néhány nappal azután, hogy a parlament megszavazta. Ugyanazon a napon az orosz légierőt tesztelték, készen áll-e harc esetére, Putyin irányítása alatt. Vannak, akik szerint a két eseménynek semmi köze egymáshoz, egyszerűen kellett egy kis macsó erőfitogtatás az újjáéledő Oroszországban. És a konzervatív hullám vezetője Oroszország ortodox egyháza, amely óriási népszerűségnek örvend egy negyed évszázaddal az ateista, vallásüldöző Szovjetunió bukása után.

Lehet, hogy a nők jogainak nem az egyház a legnagyobb előremozdítója, de a családon belüli erőszakot sátáni és az orosz kultúra elleni tettnek tartja, ezért sürgeti a keményebb fellépést ellene.

A modern Oroszország gyakran tűnik úgy, mintha identitásválságban lenne: ma az oroszoknak több mint 70%-a vallja magát ortodox kereszténynek, míg 1991-ben csak harmadennyien voltak. És bár az állam és az egyház papíron különvált, Putyin és a vallás között egyre erősödik a kötelék.

Érdekes, hogy az egyház kulcsszerepet játszik az erőszak ellen menekülő nők befogadásában különböző menhelyeken. Törvény írja elő, hogy Oroszország mind a 85 közigazgatáási részében kell lennie egy ilyen létesítménynek. De nem bírnak a sok áldozattal, és az egyház meg a független szervezetek besegítenek, hogy a szerencsétlenül járt nőknek legyen helyük.

Sok menedékhely a világvégén, szörnyű állapotban található, a Balti-tengertől a Csendes-óceűn partjáig, 11 időzónában. A Kisgólya, ahol Maria és Andrej laknak, tipikus ebből a szempontból. Az egész mindössze egy négyszobás lakás, és Jekatyerinburg egy eldugott lakótelepi részén található. A betonépületeket sáros utak kötik össze. Nincsenek utcatáblák. A közelben tini fiúk fociznak. A lakásban a bejáratot videókamera figyeli. A lakók saját biztonsága érdekében a hangokat napi 24 órában rögzítik.

Jekatyerinburg, Oroszország negyedik legnagyobb városa, az egyetlen hely, amely hivatalosan bejelentette, hogy óriásit nőtt a családon belüli erőszak eseteinek száma, mióta az új törvény érvénybe lépett. Pedig az áldozatokat képviselő ügyvédek és az érintett családok azt mondják, mindenhol nőnek a számok az országban.

Február óta rengetegen telefonálnak be a rendőrségre Jekatyerinburgban, és az esetek száma másfélszeresére ugrott. Ennek az elismerése a város polgármesterének, Jevgenyij Roizmannak tudható be, aki ritka kivétel Oroszország behódoló közszolgáinak tengerében.

Roizman a város heroinproblémáihoz hasonlítja a családon belüli erőszakra vonatkozó törvény megváltozását – a 90-es évek elején dekriminalizálták a drogfogyasztást, és az emberek úgy érezték, amit eddig nem lehetett, azt most már szabad.

2016 első nyolc hónapjában 1,4 millió lakosú városa 400 családon beüli erőszakkal kapcsolatos bűnügyet regisztrált, ez ugye még a törvényváltoztatás előtt történt. 2017 első 8 hónapjában csak 56 bűntényt regisztráltak, de volt 600 adminisztratív ügy, ami szintén ilyen eseményeket takart, csak már a megengedőbb törvénnyel. Mindegyik esetben férfi ütött nőt.

Írta: Amie Ferris-Rothman, fotók: Joel van Houdt. A cikk elkészítését az International Reporting Project támogatta. A cikk a ‘The Warriors’ című sorozat keretein belül készült, mely az ELLE és a Fuller Project for International Reporting közös produkciója, támotaja a European Journalism Centre az Innovation in Development Reporting Grant Programme-on keresztül. 

bántalmazás családon belüli erőszak oroszország

Még több
Társadalom