A siker nem az egyetlen cél

A mászókakarriertől a konvenciók feloldásáig a nők most változtatják meg a narratíváját annak, hogyan dolgozunk, hogyan keresünk pénzt, és hogy mit jelent ma sikeresnek lenni – ami időnként a bukást is magában hordozza.

A siker nem az egyetlen cél
2019.01.02. 17:49

Ha valaki azt mondja nekem néhány évvel ezekőtt, hogy a tárasági életem abból áll majd, hogy más nőket figyelek, amint a pénzről és a bukásról beszélnek, azt gondoltam volna, elég sivár jövő vár rám. Ehhez képest itt vagyok, egy pohár sörrel a kezemben, az első sorban, és nézem, amint négy nő őszintén beszél a legnehezebb karriermomentumairól a pódiumon – és ez jó érzéssel tölt el engem. A The Power of Quitting (A felmondás ereje) című panelbeszélgetés – amit Naomi Oluleye, a Bumble egyik kommunikációs menedzsere indított Londonban – olyan népszerűnek bizonyult, hogy New Yorkba és Berlinbe is elvitték. Olyan, lázadó szellemiségű nők ünnepe ez, akik maguk alakították a karrierjüket. De az igazi vonzereje abban rejlik, hogy ezeken a találkozókon semmi nem marad kimondatlanul: zsíros állásokból felmondani, rossz anyának, alulfizetettnek lenni, vagy épp nagyon is sokat keresni – ezek a témák mind szóba kerülnek. A nők számára sosem volt könnyű feljutni a csúcsra. De most azt a kérdést tesszük fel magunknak, egyáltalán fel akarunk-e oda jutni. Már kialakulóban van egy új nyelvezet, amely elutasítja azt az elképzelést, hogy csak egyféleképpen lehetünk sikeresek. Sheryl Sandberg vezette be a „mászókakarrier” kifejezést Dobd be magad! című könyvében, amivel a már idejétmúlt ranglétrát helyettesíthetjük. „A létra tetejére csak egyféleképpen lehet feljutni, ám egy mászóka tetejére rengeteg úton-módon felmászhatunk – mondja. – Ezenkívül egy mászóka többeknek kínál szép kilátásokat, nem csak a csúcson lévők számára.” Emma Gannon az angol nyelvben stigmatizáló „per-per” helyett bevezette a „több kötőjeles” kifejezést azon személyek leírására, akik több különböző iparágban is dolgoznak egyszerre (például: tanárnő-barista, fogorvos-ze nész – a szerk.). Arianna Huffngton Kezdd újra! című könyvében írt egy kiáltványt, melyben újradefiniálja a „pénz és hatalom két oszlopa” közé ragadt sikert.

Ezek a könyvek mind az ellen a tény ellen hatnak, hogy elhitették velünk: a siker lehet önmagában való végcél – hogy ha elég keményen dolgozol, egyszer csak elérkezel oda és boldog leszel. Ezzel az „álommal” az a gond, hogy senki sem tudja, mi történik, ha a dolgok másképp alakulnak. Megtanuljuk, hogy a siker nem feltétlenül üstökösszerűen ívelő pálya a csúcsra, a magasabb fizetés felé, de ha nem az, akkor mégis hogy kell elképzelni? Ki a sikeres? A cégalapító? A szabadúszó? A részmunkaidős virágkötő?

“A sikerre mint egyedi jelenségre kezdünk tekinteni, nem általános fogalomként. Szerintem a lényeg a motiváltság, hogy az intellektusunkat mindig mozgásban tartsa valami, és hogy használni tudjuk az adottságainkat” – mondja Louise Troen, aki nemzetközi marketing- és kommunikációs elnökhelyettes a Bumble Bizznél. Sikeres életre vágyunk, nem csak sikeres karrierre, és ez azt jelenti, hogy holisztikusan kell a munkára tekintenünk. Táplálja a munkám a saját értékeimet? Egészséges egyensúlyt tartok a munkám és a magánéletem között? Úgy érzem, hogy értékelnek?

„Ha állandóan »kell« üzemódban vagyunk, az bizony erős vörös jelzés, mert azt jelenti, hogy rajtunk kívül álló tényezők befolyásolnak minket” – mondja Lucy Sheridan, a világ első „összehasonlítás coacha”, aki abban segít embereknek, hogy ne hasonlítgassák magukat másokhoz a közösségi médiában. Mindannyiunknak meg kell találnunk a magunk definícióját a sikerre.

A nők most tanulják azt is, hogyan hessegessék el a szégyent és nézzenek szembe tabutémákkal. A #Metoo és a bérszakadékok felszínre kerülésé- nek idején nyilvánvalóan nem folytathatjuk ugyan- azt a berozsdásodott párbeszédet a munkáról és a pénzről. Megkérdeztem Liv Siddall írót arról a szívmelengető és csevegő hangnemű podcastról, amit idén indított el, és Elbocsátás Rádiónak nevezett, miután elbocsátották. „Akkoriban édesapám folyton mondogatta nekem, hogy »nem elbocsátottak – mondd csak azt, hogy felmondtál! Ne mondd el senkinek, ne használd ezt a szót!« – meséli. – De pont azáltal, hogy beszélek róla, és elismerem, hogy ez történt, nem a kirúgásom határoz meg engem.” Félreértés ne essék, beismerni, ha hibáztak vagy el- buktak, semmiképp sem végcéljuk ezeknek a nőknek. Mindez ahhoz szükséges, hogy jobban felül tudják vizsgálni, mit jelent sikeresnek lenni. Még Sophia Amoruso, az eredeti #girlboss is volt, hogy csődöt je- lentett, és lekerült a Forbes leggazdagabb self-made nőket felsoroló listájáról (ahol pedig Taylor Swift és Beyoncé fölött állt). Miután „elbukott”, alapított egy új céget, a Girlboss Mediát, melynek küldetése éppen az, hogy újraértelmezze a siker fogalmát a millenniumi nemzedékbe tartozó nők számára, különböző témák kutatásával, a pénztől az énértéken át a munkahelyi diszkrimináció megelőzéséig.

Engem az idén kitört bérszakadékbotrányok késztettek arra, hogy szembenézzek saját, a munkával, a pénz- zel és a sikerrel kialakult bonyolult kapcsolatommal. 12 éven át dolgoztam a reklámiparban, és 30 évesen egy hatalmas reklámügynökség partnere lettem, amely olyan globális partnerekkel dolgozott együtt, mint a YouTube és a P&G. 33 évesen annál az egyszerű oknál fogva mondtam fel, hogy a munka nem tett boldoggá. Aznap, amikor nyilvánosságra hozták a bérszakadék számadatait, megnéztem a különbségeket az összes cégnél, ahol én is dolgoztam. A WPP-nél, annál az ügynökségnél, ahol a fejlődés szempontjából legfontosabb éveimet töltöttem, ez 42,2% volt. Amint megláttam ezt a számot, végre igazolva éreztem magam: nem csak képzeltem a szexizmust, amit egész pályafutásom alatt éreztem. Furcsa módon diadalmas érzés járt át. Most, hogy a küzdelmünk ott volt, közszemlére téve, a baráta- immal elkezdtünk a munkáról beszélni – a jó és a rossz részekről éppúgy, mint arról, hogy ki mennyit keres. Ahogy mindezt megosztottuk egymással, rájöttem, hogy a munkával kapcsolatos korábbi beszélgetéseim mennyire nem voltak hitelesek, hiszen hiányoztak be- lőlük a konkrét, pénzre vonatkozó részek. Hogyan kap- hatnánk jótanácsokat azzal kapcsolatban, otthagyjuk-e a munkánkat, és legyünk-e inkább szabadúszók (amit egyébként én megtettem) úgy, hogy nem beszélünk a pénzről? Hogy egy ilyen beszélgetés valóban hasznos legyen, ahhoz hangosan ki kell mondanunk: ennyibe kerül a rezsim; ennyit tudnék megkeresni naponta; ezt és ezt fogom kockáztatni. Azáltal, hogy átláthatóbbá tesszük, mennyit keresünk, valóban jobban járhatunk. 2018 júliusában a Starling Bank tanulmánya kimutatta, hogy az emberek több pénzügyi magabiztosságot szereznek azáltal, hogy a pénzről beszélgetnek, mint attól, hogy a megtakarítási számlájukat gyarapítják, ami eléggé döbbenetes.

Túl a pénz tabuján

Beszélgetünk a pénzről és új értelmet adunk a siker fogalmának – de ez biztosan mind pozitív? „Jelenleg nőként elmenni szabadúszónak egyenlő azzal, hogy jól bemutatunk egyet a céges karrierünknek – mond- ja a divatblogger Brittany Bathgate, aki a kereskedel- mi ágazatban betöltött munkáját hagyta ott azért, hogy saját magának dolgozzon. – Nagyon nehéz volt hozzászokni a szabadúszáshoz. Voltak olyan napok, amikor ki sem akartam kelni az ágyból, szóval nem mindenki számára ez a megoldás.”

Egy barátomnak egy másik jó felvetés jutott eszébe: „Ha azokat emeljük piedesztálra, akik a munka-magánélet közti egyensúlyt választják, gondoljuk végig, mit is jelent ez. Ha azt mondanám neked, hogy nem érdekel, feljutok-e a szakmám csúcsára, hogy éreznéd magad mint a munkatársam? Nem árnyalná ez a véleményedet arról, mennyire vagyok jó munkavállaló?” És akkor ott van még a folyamatos beszéd az úgynevezett „portfóliókarrier”-ről (vagyis az olyan életpályáról, ami egymással össze nem függő, különböző projektekből és beosztásokból áll – a szerk.).

A változatosság erőt ad, de miközben ünnepeljük a „könyvelő/pék” típusú embereket, jobb, ha reálisan látjuk a heti hétnapos, napi 24 órás beosztást, amit egy portfóliókarrier takarhat, valamint azt, mekkora terhet jelenthet ez a zikai és lelki egészségünkre nézve. Néha egyfajta tudás csiszolása, mint például az újabb és újabb könyvelői vagy jogászi vizsgák letétele, bőven elég. Ám ahogy kibővítjük a siker jelentését, túl a zetésen és a pozíción, fontos, hogy még mindig maradjon hely azoknak a nőknek, akiket a pénz motivál. Túlságosan egyszerű lenne az alul zetetteket erényesnek lefesteni, de épp a bérszakadék fényében ezt nem szeretnénk megtenni.

A bátor párbeszéd idejét éljük, mely már a pénz tabuját is felrúgta, és átalakítjuk a kifejezéseket, melyek korábban elnémítottak minket. 2015-től a „bossy” (főnökösködő) tűnt el a nőkre mondott szitokszavak sorából, 2016-ban már csak „nasty”-k (kellemetlenek) voltunk, 2017-ben „difficult”-ak, azaz bonyolultak, és most, 2018-ban látom magam előtt a felmondó, a hibát ejtő és a fellázadt dolgozó nő diadalmas felemelkedését.

Nyugodtan mondja el a legjobb barátnőjének, mennyit keres. Nem gáz, ha az álommunkája nem is annyira álomszerű. Megengedheti magának, hogy szenvedélyes részmunkaidős legyen – és ha szereti a munkáját, hát mondja ki bátran! Mindenekelőtt önről kell hallanunk.

Alex Holder

A cikk eredetileg az ELLE magazin 2018. decemberi számában jelent meg. 

gazdag nők pénz siker

Még több
Társadalom