Önpiac 10 milliárd dollárért

Fogyókúrázunk, meditálunk, önsegítő könyveket olvasunk és holisztikus szemináriumokra járunk: a 21. század embereként kétségbeesetten törekszünk rá, hogy tökéletesek legyünk, és főként tökéletesnek látsszunk. A szuper én megteremtésének vágya mellett azonban megszületett az ellenmozgalom is, amely szerint elégedjünk meg azzal, ha átlagosak vagyunk.

Önpiac 10 milliárd dollárért
2018.02.19. 09:32

A ’90-es évek elején jártunk, amikor a kolléganőm megírta az egyik barátnője történetét. A sztori részleteire már nem emlékszem, a kulcsmondatra azonban igen. Ez akkor hangzott el, amikor a szóban forgó barátnő állt a tükör előtt, és egyszer csak megszólalt: én vagyok önmagam legféltettebb kincse! Ezt kimondani akkoriban szentségtörésszámba ment. Emlékszem, én, mint a többi kortársamhoz hasonlóan jó kislánynak nevelt nő, megdöbbentem a mondat olvastán, és morfondírozni kezdtem, hogy lehet valaki ennyire önző, beképzelt és egoista. A szavak mélyén rejtőző igazságot, hogy tudniillik senki nem szerethet minket annyira, mint mi saját magunkat, továbbá hogy ha mi nem szeretjük magunkat, más ugyan miért tenné, húsz-huszonöt évvel ezelőtt még nem volt divat hangsúlyozni.

Én, a középpont

Azóta nagyot fordult a világ: önmagunkkal törődni nemhogy nem szégyen, kimondottan trendi. Sőt, az egészség, ahogyan a jó külső is, státuszszimbólummá lépett elő. Ugyan a kicsit is alaposabb vizsgálat valószínűleg a mai napig azt találná, hogy az átlag magyar nő fontossági listájának élén még mindig nem ő maga áll, azért lassan nálunk is teret nyernek az olyan gondolatok, hogy „happy wife, happy life”, azaz a család akkor lesz boldog, ha a feleség/anyuka az. Illetve hogy a repülőn is előbb a saját oxigén­álarcunkat kell felhúznunk, és csak utána kezdhetünk el másokkal törődni. A 21. század lakóiként lelkesen magunkévá tettük azt a felfogást, amellyel néhány évvel ezelőtt egy kacsalábon forgó osztrák wellnesshotel szlogenjeként találkoztam: „In der Mitte ich”, azaz én állok a középpontban. Erre az életfilozófiára mostanra külön iparág épült rá, amit az amerikaiak önfejlesztő biznisznek, a magyar Trendinspiráció Műhely munkatársai pedig önpiacnak neveznek.
A hazai szakemberek 2018 egyik szembetűnő trendjeként nevezik meg azt a jelenséget, amely szerint egyre több időt, pénzt és energiát fordítunk önmagunk felépítésére, fejlesztésére, jobb megismerésére és az önoptimalizálásra, a „szuper én” elérésére. Az ezzel kapcsolatos fogyasztásnak „a mozgatóereje nem feltétlenül a kifelé megmutatandó piacképes tulajdonságok támogatása, hanem saját igény alapján irányul a jobb minőségű, tartalmasabb élet megélésére. Komoly befektetésekre, hosszú utakra is vállalkozunk a magunkhoz vezető út során” – fogalmaznak a trendkutatók, hozzátéve, hogy az önpiacnak nemcsak a tudás és az önismeret fejlesztése képezi részét, hanem minden olyan mozgásforma, terápia, diéta, készítmény, ami alkalmas a kényeztetésre, illetve saját testünk és lelkünk megértésének mélyítésére.
Ha a hazai „önpiac” fejlődőben van, még inkább igaz ez a világnak azokra a részeire, ahol a nálunk jóval fizetőképesebb lakosság iszonyatos összegeket ad ki ilyen nemes célokra. A mai nyugati ember mintha nem is annyira élne, mint inkább arra törekedne, hogy ha majd egyszer, a jövő egy előre meg nem határozott pontján elkezd élni, akkor minél jobb testi-lelki állapotban legyen. A Global Wellness Institute 2017-es januári jelentése szerint a wellness 2016-ra 3,7 trillió dolláros biznisszé fejlődött, és ezzel a világméretekben az egészségügyi költések majdnem felét produkálta.
Az iparág legújabb kínálatát az úgynevezett ambient wellness jelenti, amely a környezetbe beágyazott egészségfejlesztő szolgáltatásokat takar. Ezek a megoldások javítják az egészségi állapotunkat, méghozzá általában a modern ember szívének kedves módon, tudniillik hogy a kisujjunkat nem kell mozdítanunk közben. Az ötletgazdák valószínűleg ismerték a híres testépítő, Ronnie Coleman mondását: „Mindenki testépítő akar lenni, de senki nem akar rohadt nehéz súlyokat emelgetni.” Továbbá a Mayo Klinika 2016 márciusában közzétett statisztikáját, miszerint az amerikaiaknak kevesebb mint 3 százaléka teljesíti az egészséges életmód olyan alapvető követelményeit, mint a rendszeres mozgás, és a dohányzás mellőzése. A „környezetwellnessbe” ugyanúgy beletartoznak a nyilvános helyeken, repülőtereken, iskolákban, vasútállomásokon kialakított meditációs pontok, mint a reklámtáblák, amelyek megmasszírozzák a hátunkat, ha nekik dőlünk, vagy a repülők fedélzetén a jetlag megelőzésére szolgáló, a normál nappal-éjszaka fényviszonyait imitáló LED-lámpák.

(…)

Szerző: Mörk Leonóra

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2018. márciusi számában olvashatjátok!

önmarketing önpiac tökéletesség

Még több
Társadalom