Robotok, nemek, érzelmek

A negyedik ipari forradalom éppen most, éppen velünk történik, és a robotok elterjedésével egy sor új kérdésre is választ kell adnunk. Hogyan kötődünk majd a robotokhoz, mit várhatunk tőlük, és mennyiben befolyásolja a nemi szerepeinket a terjedésük?

Robotok, nemek, érzelmek
2018.02.02. 14:30

Nemrég véletlenül egy olyan vicces videóra bukkantam a YouTube-on, amiben egy kisbaba határtalan örömmel viteti magát az otthoni, kis kerek robotporszívó hátán fel-alá a lakásban. Az intelligens szerkezet találékonyan vágja ki magát minden elakadásból, a gyerek pedig profin egyensúlyoz, és külön élvezi a sok pörgés-forgást, míg a szülők a kamera mögött nevetgélnek.

Porszívórodeó és humanoidok
Kiderült, hogy a „Roomba rodeo show”-knak vége-hossza nincs a neten, van, aki bilivel vágtáz, van, aki állva, mint egy szörfdeszkán, a lényeg, hogy az új generációnak mi sem természetesebb, mint hogy egy cuki önjáró gépezet szórakoztatja, és közben még ki is takarít. Amint az ember-robot kapcsolatokkal foglalkozó tudományos cikkekből kiderül, a gyártókat is meglepetésként érte, hogy sok felhasználóban valamiféle érzelmi kötődés alakult ki az önjáró porszívó iránt. A Roomba használói közül sokan nem kérnek új gépet, amikor a régi elromlott, hanem ragaszkodnak hozzá, hogy konkrétan ugyanazt kapják vissza, javítva. Egyesek nevet adnak neki, beszélnek hozzá, elviszik magukkal a nyaralásra, és viccesen bemutatják őket a vendégeiknek.
Egyelőre a teljes robotfelhozatalt tekintve még mindig az autógyártás és az elektronikai ipar a legnagyobb felvevőpiac, ám a Nemzetközi Robotikai Föderáció legfrissebb jelentése szerint egyre nagyobb a növekedés a személyes használatú robotok területén. 2018-ban összesen már 35 millió segítő robotot fogunk használni a világ körül az otthonainkban, amiből a legtöbb még mindig egyszerű háztartási gép – porszívó, fűnyíró, ablaktisztító – lesz. A nem is olyan távoli jövőben viszont már jó képességű saját asszisztenseink velünk élhetnek a háztartásainkban.
„Nagyon valószínű, hogy a logisztikában és közlekedésben használt robotok gyors fejlődése mellett a humanoid robotok elterjedésére számíthatunk – mondja dr. Kiss Bálint, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar Irányítástechnika és Informatika Tanszékének vezetője. – Ezeknél az otthoni robotoknál a porszívókban is megtalálható önálló navigáció mellé bonyolultabb funkciókkal találkozhatunk. Rengeteg startup foglalkozik ezzel most is, és készül olyan házirobot, ami segít a házi barkácsolásban, játszik a gyerekekkel, ha kell, filmet vetít, ha kell, társasjátékozik, ki is porszívóz, rendet rak a konyhában, éjszaka pedig figyel arra, hogy a gyerek rendesen alszik-e, még járőrözik is a lakásban, és bizonyos tárgyakat a helyükre rak. Ahhoz, hogy ez tömegcikké váljon, kell persze egyrészt a fizetőképes kereslet, másrészt az, hogy a robotok előállítása egyre olcsóbb legyen, ezért látható az a tendencia, hogy az ilyen segítő robotok először nem a magánlakásokban, hanem idősgondozó intézetekben, kórházakban jelennek meg.”

Kinek az empátiája?
A „társasági robot” kifejezés már egyértelműen olyan mesterséges intelligenciát jelez, amelyet arra terveztek, hogy emberekkel interakcióba lépjen. A világ számos pontján dolgoznak fejlesztőmérnökök azon, hogy robot és ember között valamiféle érzelmi kapcsolat is kialakulhasson, attól függetlenül, hogy az adott robot mennyire emberszabású. Jó példa erre a 899 dollárért a netről megrendelhető Jibo. Az elbűvölő kis lénybe arc- és hangfelismerő technológiát szereltek, így emlékszik az emberekre, és igazi kapcsolatokat épít. Beépül a baráti társaságunkba vagy a családunkba, képeket oszt meg, mindenről lehet vele beszélgetni, „okos, de nem okoskodó”, spontán és proaktív, ahogy a gyártó mondja.
Mindenkit izgat a kérdés, vajon mennyivel lesz mélyebb a kapcsolódás, ha a technológia már nemcsak beszélget velünk, mint a Samantha nevű operációs program Scarlett Johansson hangján A nő című filmben, hanem formailag is egyre jobban hasonlít majd ránk, ha úgy mozog, mint mi, és olyan lesz a tapintása is. Hogyan változtatja meg a szexhez, a szerelemhez és a nemekhez fűződő viszonyainkat, ha ezután mindezt szilikonnal borított gépekben is keresni fogjuk?
Az egyik legfontosabb beszédtéma ezen a területen nyilvánvalóan a szexrobotoké. A Szexrobotok elleni kampány legfőbb aggodalomként azt fogalmazza meg, hogy a kifejezetten szexpartnernek gyártott robotok súlyosbítják a világban már meglévő, főként nőket és gyerekeket érintő szexuális visszaéléseket, méltánytalanságokat. A kampány támogatói szerint a szexrobotok fejlesztése a prostitúció terjesztéséből is kiveszi a részét, mivel csak a vásárló vágyai, akarata érvényesül az interakcióban, és legitimálja a nők és gyerekek tárgyiasítását.
A gyártók sokszor azzal védekeznek, hogy termékeik majd kiveszik a pedofil vagy szexuálisan bántalmazó viselkedéseket a társadalomból, ám az ellenkampány résztvevői úgy gondolják, hogy gyerekek és felnőttek replikái, amiket emberek erőszakos, nem közös megegyezésen alapuló szexuális kielégülésre használnak, egyszerűen tovább mélyítik a szexizmust és a nőgyűlöletet, és csökkentik az emberek közötti együttérzést. Arra hivatkoznak, hogy a pornóipar hatalmas online jelenléte sem hozott magával pozitív változásokat ezen a téren, és ezt számokkal is igazolják. Felteszik a kérdést: egy szadista vajon kielégül, ha fizikailag abuzál egy gépet, még ha a gépet be is programozták arra, hogy fájdalmat vagy félelmet mutasson? Ráadásul, ha a robotba beleteszik ezeket a funkciókat, az olyan gendertechnológia, ami az erőfölényen, kontrollon és erőszakon alapul.
A kereslet azonban megvan a szexrobotokra, és a fejlesztések egyre tökéletesebb példányokat hoznak létre. Mostanra néhány ezer dollárért bárki megvásárolhatja a saját high-end darabját, aki pont úgy néz ki, mint álmai nője. Az Abyss Creations nevű gyártócég alapítója, Matt McMullen nyilatkozta a Rolling Stone magazinnak: „A babákat nem szabad túl realisztikussá tenni, mert az félelmetes és groteszk, az viszont nem baj, ha kicsit rajzfilmszerűek vagy túl tökéletesek. Se nem túl emberiek, se nem túl babaszerűek.”A cég eredetileg egy, a mai napig a termékpalettájukban lévő appal, a Harmonyval hívta fel magára a figyelmet, amely virtuális barátnőként szolgál a letöltőknek. A nem létező személyiség egyetlen célja, hogy tulajdonosát szeresse és a kedvére tegyen, a személyiségjegyeit pedig be lehet állítani: mennyire legyen féltékeny, intenzív, hangos, és így tovább. Ha nem törődnek vele, lassan fásult lesz, és unatkozó, de a sok beszélgetést meghálálja.
Az avatárok és a mozgó testek persze összekapcsolhatók lesznek később, és bőven vannak felhasználók, akiknek már a mostani állapot is elég az izgalomhoz, vagy ahhoz, hogy úgy érezzék, egy mesterséges lény kicsit enyhíti a magányukat. Az, hogy mennyire lesznek a szociális robotok a társaink, az alárendeltjeink vagy a segítőink, megint csak rajtunk múlik. „Hogy egy gép felismerje, mit mondunk, az ma már megoldott probléma – mondja dr. Kiss Bálint. – Azt, hogy felismerje, hogy bizonyos érzelmekből melyek tükröződnek épp az adott beszélgetésben, szintén. A felismerés viszont nem megértés. Így nyitott kérdés, hogy egy robot vagy egy algoritmus rendelkezhet-e általános empatikus képességekkel. Tegyük fel, hogy egy robot az utcán lát egy idős járókelőt, aki épp elesik. Gyorsan odamegy és felsegíti. Az ő úgynevezett empátiája nem a sajátja, hanem a fejlesztőcsapaté és a megrendelőé, akik úgy döntöttek, hogy legyen benne ilyen funkció.”

(…)

Szöveg: Horváth Cecília, kép: David Vasiljevic, styling: Anne-Marie Curtis

A cikket teljes terjedelmében az ELLE magazin 2018. január-februári számában olvashatjátok.

gender robot tech

Még több
Társadalom