9 nő vallomása – a konkrét pillanat, amikor rájöttek, hogy a házasságuknak vége

Vannak kapcsolatok, amiket egyszerűen nem lehet megmenteni.

9 nő vallomása – a konkrét pillanat, amikor rájöttek, hogy a házasságuknak vége
2017.06.22. 00:53

A házasság nehéz ügy. Még nehezebb, amikor ráeszmélsz arra, hogy valóban itt az ideje elválni. Igen, akkor is, ha ott vannak a gyerekek, a közös bankszámlák, az emberi tényezők és az összes érzelem. Bármi ráébreszthet arra, hogy a válás az egyetlen megoldás, lehet az egy kiskutya vagy a partnered idióta viselkedése. Ezek a nők azt bizonyítják, hogy nincs ezzel az ég világon semmi baj.

1, „Akkor tudatosult bennem, hogy el kellene válnom a férjemtől, amikor rám hívta a rendőrséget azzal az indokkal, hogy elloptam az autóját. Még nem volt saját autóm, vidéken éltünk, egy kívül eső helyen, és ahhoz, hogy bármit is tudjak csinálni, meg kellett várnom, míg a férjem hazaér a munkából. Ő aznap nem szeretett volna kimozdulni otthonról, de tudjátok hogy van ez, a gyerekekkel muszáj. Így elvittem a kisfiamat a parkba, és ettől a férjem teljesen dühbe gurult.” – Dina, 32

2. “Éppen terápián ültem, amikor belém hasított a felismerés, hogy el kellene válnom. A férjemmel nehézségekkel küzdöttünk már egy ideje, és úgy döntöttünk, hogy a párterápia jobb alternatíva annál, minthogy házasokként végül csak szobatársakká váljunk. A terapeuta azt javasolta, hogy kezdetben külön-külön figyeljünk meg más embereket, majd próbáljuk meg kidolgozni, hogy hogyan is működhetne a kapcsolatunk a jövőben. Ahogy a terapeuta elmondta a javaslatát, hatalmas megkönnyebbülést éreztem, de a szívem elszomorodott, mert tudtam, hogy ez a vég kezdete. Ennek ellenére szerencsés vagyok, mert a volt férjem egy csodálatos ember és a mai napig az egyik legkedvesebb barátom.” – Karina, 35

3. “A pillanat, amikor tájöttem, hogy elválok, az volt, amikor az anyósom bekamuzott egy stroke-ot, ami az orvos szerint valójában pánikroham volt, és a férjem elhitte neki.” – Anna, 38

4. „Bántalmazó házasságban éltem a férjemmel, és mind a kettőnknek voltak drogproblémáink. Egy nap épp betévedtem egy kisállatkereskedésbe, és ez az aprócska, kajla kiskutya, aki alig nyomott egy kilót és csupa fülből állt, felugrott a sarokból, amikor megpillantott. Felhívtam a férjemet, hogy megkérdezzem, hazavihetem-e, de azt mondta, hogy szó sem lehet róla, mert már van egy kutyám és amúgy is le vagyunk égve. Ez volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy válás lesz a vége. Azt gondoltam magamban, hogy a fenébe is, ezzel a kutyával tartósabb lesz a kapcsolatom, mint amilyen a házasságom volt. Két bankkártyát is lenulláztam, hogy megvehessem a kutyust, annyira le voltunk égve. Mivel drogosként nem tudtam gondoskodni a kutyáról, így elvonóra mentem, és a kutyussal végül anyámhoz költöztünk. Ez kilenc évvel ezelőtt történt. Még mindig együtt vagyunk, és a férjem egyáltalán nem hiányzik.” – Kornélia, 38

5. „Akkor tudtam, hogy vége a kapcsolatunknak és válni akarok, amikor végre összeszedtem a bátorságomat, hogy ne higgyem el a férjemnek, amikor azt mondja, meg fog változni. Évek óta mondogatta, de az erőszakos és irányításmániás viselkedésén nem változtatott semmit, szóval miért is hittem volna el neki, hogy valaha megváltozik?” – Shosa, 37

6. “Körülbelül egy hónappal azután döbbentem rá, hogy a válás reális lehetőség lehet, miután rátaláltam a megfelelő gyógyszerezésre, amivel a depressziómat és a szorongásaimat kezeltem. Gyerekkorom óta először végre felhőtlenül élvezhettem az életet, és amikor megosztottam ezeket az érzéseket a férjemmel, megsértődött. Korábban is éreztem olyat, hogy nem szereti annyira, amikor boldog vagyok, különösen akkor, ha ő nem tudta átérezni. Aztán egyre többször voltam boldog, és egyértelművé vált, hogy korábban nemcsak képzelődtem.” – Laura, 32

7. „Akkor tudtam, hogy vége a házasságomnak, amikor a férjem mellett egy másik férfi is felkeltette az érdeklődésemet. Mindent megtettünk a kapcsolatunkért, de én többet akartam” – Niki, 31

8. „2001. Szeptember 11-én jött el a konkrét pillanat, amikor tudtam, hogy a házasságomnak annyi. A férjemmel Washington DC-ben éltünk, a Fehér Házhoz és a National Mall nemzeti parkhoz közel dolgozott, ahol az összes szövetségi épület is van. A hétvégére elutaztam. Hallottam a híreket a TV-ben, és kaptam egy üzenetet a légitársaságtól, hogy az aznapi járatomat törölték. Ahelyett, hogy azon aggódtam volna, hogy Chris, a férjem jól van-e, felhívtam az üzletet, ahol dolgozott, és megkértem, hogy szóljon be az irodámba és mondja meg nekik, hogy holnap valószínűleg nem megyek dolgozni, mert törölték a járatomat. Amikor végre elértem telefonon, hallottam a csalódást a hangjában. Igaza volt, amikor azt mondta, hogyha igazán szeretném őt, akkor azért hívtam volna fel, hogy megtudjam, jól van-e, nem pedig önző módon megkérem egy szívességre, ami amúgy is felesleges volt. Tudtam, hogy az akkori életszakaszomban túl fiatal és túl önző voltam, ő pedig jobbat érdemelt nálam. Nem sokkal ezután megmondtam neki, hogy elhagyom.” – Evelin, 39

9. „A férjem és én korábban ivócimborák voltunk, az év nagy részét pedig azzal töltöttem, hogy próbáltam józan maradni. Azon a nyáron az évfordulónkon visszaestem, és a vacsoránk egy elég komoly tivornyába torkollott, ami aztán egy hétig eltartott. Ezek után kórházba kellett vinni az elvonási tünetek miatt. A férjem teljesen kiakadt rám emiatt. Elvitt a kórházba és kidobott a járdára, miközben remegtem és állni is képtelen voltam. Mikor végül eljött értem a kórházba a kezelés végeztével, teljesen részeg volt. Abban a pillanatban jöttem rá, hogyha józan akarok maradni, hogyha élni akarok, akkor el kell hagynom őt.” – Juli, 32

párkapcsolat válás

Még több
Társadalom