Taylor Swift megdöbbentő vallomása – Miért volt ennyire őszinte?

A róla szóló film rendezője mesél róla

Taylor Swift megdöbbentő vallomása – Miért volt ennyire őszinte?
2020.02.05. 15:34

A Miss Americana c. film közepénél Taylor Swift a színpadon a zongora mellett ülve nyíltan beszél nyíltan, milyen hatással volt rá a 2017-ben zajló tárgyalása, szexuális zaklatás áldozataként. A színfalak mögött aztán elmeséli, hogy ez volt a katalizátora a későbbi politikai tevékenységeinek. “Nem tudtam semmi másra gondolni.” – mondja. “Azt mondogattam magamnak, hogy ha legközelebb lesz alkalmam rá, hogy változtassak bármin is, akkor jobb lesz, ha pontosan tudom, hogy mi mellett állok ki és mit akarok mondani.”

Nehéz nem ismerni az énekesnő karrierjét, a 15 éves ‘a lány a szomszédból’ típusú csodagyerek, aki berobbanása után igazi popszenzáció lett. A botrányait valószínűleg mindenki ismeri, a legelső 2009-ben kezdődött az MTV VMA színpadján, amikor Kanye West tönkretette Swift köszönőbeszédét. A világ számára az énekesnő körül kialakult furcsa érzés azonban az elmúlt pár évben csúcsosodott ki, amikor Swift eltűnt a média elől – még azelőtt, hogy politikai állást foglalt volna és kiadott volna két stúdióalbumot. Swift ma már tudja, hogy mit akar mondani és a Miss Americanaban a rajongók végignézhetik, hogyan jutott el idáig.

A másfél órás filmet az Emmy-díjas Lana Wilson rendezte, archív videókat és eddig soha nem látott felvételeket vegyítve. Swift őszintén beszél arról, hogy étkezési zavarral küzd, a saját csapata tanácsa ellenére nyíltan támogatott egy politikus jelöltet a 2018-as kampányidőszakban és beszámol a tanulási folyamatáról a nyitottságról és elfogadásról.

Wilson számára ez nagy váltás volt, az előző munkái között olyan filmeket jegyez, mint az After Tiller, ami a kései abortuszt támogatók egy csoportját mutatja be és ő rendezte a The Departure-t is, ami egy egykori punk rocker életét követi nyomon, aki jelenleg papként él Japánban. A rendező elárulja, mit tanult Swifttől a forgatás során és mennyire volt nehéz a bizalmába férkőzni.

Hogyan tudtál olyan bizalmi kapcsolatba kerülni Taylorral, hogy sikerüljön ennyire intim pillanatokat elkapnod a filmben?

Lana Wilson: Egy része annak köszönhető, hogy ismerte a munkásságomat és tetszett neki a történetmesélési stílusom, valamint, hogy olyan emberekről készítettem filmeket, akik extrém körülmények között élnek és a róluk szóló történeteket általában a címlapokon, leegyszerűsítve olvashatunk. Én viszont szeretem mélységgel és komplexitással bemutatni őket, a szürke területre fókuszálva ahelyett, hogy egyszerűen feketének vagy fehérnek állítanám be.

Az egyik első dolog, amit Taylor mondott nekem, az volt, hogy “nem szeretem az olyan filmeket, amik propaganda hatást keltenek.” Ez meg nekem tetszett, mivel én sem szeretem, amikor a nézőt megpróbálják valamilyen irányba terelni. Ezen túl, a legfontosabb, aminek köszönhetően kialakult a kapocs az volt, hogy rengeteg időt töltöttünk együtt. Az első nap egyedül mentem a stúdióba mindössze egy kamerával és szinte végig egy helyben ültem és szótlanul videóztam. Később már egy operatőr is csatlakozott hozzám. Szép lassan épült ki a bizalom.

Hogyan változott a kapcsolatotok a forgatás során?

Amint találkoztam vele, azt gondoltam, hihetetlenül kedves, nagylelkű, okos és vicces. Így éreztem végig. Volt köztünk egy kapcsolat, mivel mind a ketten történetmesélők vagyunk és nagyon szerette volna kialakítani számomra azt a teret, hogy megtaláljam és elkapjam a történetet, amit el akarok mesélni. Szerintem tisztában volt vele, hogy a legjobb filmek úgy készülnek, ha a rendezőnek van perspektívája és kreatív tere. Nagyon élveztem a közös munkát. Művészként nagyon sokat tanultam tőle, hogy munka közben láttam. A teherbírása, munkamorálja, a tempója és a kifogyhatatlan kreativitása inspiráló volt.

A forgatás azelőtt ért véget, hogy kirobbant a háború Swift és a producer, Scooter Braun között?

Az egyetlen ok, amiért ez nem szerepelt a filmben, hogy úgy éreztem, nem maradt olyan aspektusa ennek a történetnek, amit az emberek ne ismertek volna. Szerintem Taylor elmondott mindent, amit erről gondolt és a média is nagyon felkapta. Olyan történetet akartam elmesélni, amit az emberek még nem láttak azelőtt.

Miért döntöttél úgy, hogy ne legyenek más megszólalók?

A legfontosabb célom az volt, hogy Taylor magánéletéről forgassak, szóval azt éreztem, hogy elsődlegesen neki kell narrálnia a saját életét. Vannak jelenetek, amikor a közeli barátaival, ismerőseivel beszélget. Ezekre is szükség volt, de azt a folyamatot akartam bemutatni, ahogyan megtalálja a saját hangját, ehhez pedig elsősorban rá kellett fókuszálnom.

Milyen szempontok alapján döntöttél, hogy melyik dalokat játszd le a filmben és hol?

Direkt nem a legnagyobb slágereire fókuszáltam, inkább kevésbé ismert, de mélyebb tartalmú dalokat akartam használni, mint az ‘Out Of The Woods’ vagy az ‘All Too Well’. Olyan zenékre volt szükség, amelyek érzelmesek és tematikusan kapcsolódnak a filmhez.

A ‘Getaway Car’ például akkor csendül fel, amikor megírja a ‘Reputation’ dalát, az pedig a szabadságról szól. A ‘Clean’ azután hangzik el, hogy a szexuális zaklatásról és tárgyalásról beszél. Ezek a dalok sokkal erőteljesebbek akkor, amikor kontextusba kerülnek a történettel és kapcsolódik hozzájuk egy érzelmi töltet is.

A ‘The Archer‘ az egyetlen Taylor Swift szám, amit a filmben felhasználtunk. Nagyon sebezhető szám. Számomra a film vége egy olyan valakit mutat be, aki rengeteg akadályon ment végig és minden kihívást sikerült teljesítenie, ezért feláll és visszamegy a színpadra fellépni. Most már sokkal tudatosabban kezeli az élet örömeit és árnyoldalait, de nem adja fel. Azét csinálja, mert egy művész, aki imádja kifejezni magát és szeret kommunikálni az emberekkel. A ‘The Archer‘ pontosan erről szól. 

Mi az, amit az előző projektjeidből tanultál és segített, hogy felkészülj erre a forgatásra?

Azt, hogy hogyan legyek egy szobában és forgassak úgy, hogy a főszereplő ne érezze tolakodásnak. Egy dokumentumfilmes sem képes rá, hogy láthatatlanná váljon. Nem is gondoltam rá soha úgy, mintha egy légy lennék a falon, akit senki sem vesz észre. A lényeg, hogy meg kell tanulni, hogy filmkészítőként hiába van egy jelenléted a szobában, nem szabad befolyásolnod a történéseket, egyfajta néma szemtanúként kell részt venned a folyamatokban. A legtöbb igazán nehéz és komoly beszélgetés például az autóban zajlott, többek között az is, amikor a politikáról és az étkezési zavarról beszél.

Voltak bizonyos helyek, ahol elég komfortosan érezte magát ahhoz, hogy ilyen őszintén és nyitottan beszéljen? Vagy ha híres vagy, egyszerűen csak sok időt töltesz a kocsiban?

Amikor elfoglalt vagy és sokat utazol, elég sok időt töltesz autóban. Egyébként ez sokak számára az önreflexió helyszíne. Én például sok komoly és jelentőségteljes beszélgetést folytattam másokkal kocsiban, utazás közben.

Úgy érezted, hogy félre kell tenned a rajongásodat ahhoz, hogy kritikus szemmel és objektívan közelítsd meg a témát?

Az a típusú rajongó voltam eddig, aki kívülről fújta az albumait. Csodálom őt, mint zeneszerző, de sosem voltam egy koncertjén és a magánéletéről sem tudtam semmit. Nem lehet végignézni ezt a filmet anélkül, hogy ne ismernéd Taylor zenéit, hiszen akkor lemaradsz a legfontosabb részről, vagy arról, ami őt alkotóvá teszi. Nem egy életrajzi filmet akartam készíteni, inkább arra voltam kíváncsi, hogy miben rejlik Taylor esszenciája és hogyan változik, növekedik folyamatosan. Nyitottan és kíváncsian álltam hozzá és úgy voltam vele, hogy meglátjuk, mi fog történni abban az egy évben, amíg forgatunk. Sokszor észrevettem, hogy voltak pillanatok, amikor Taylor magától kezdett el olyan témákról beszélni, amik pont akkor felmerültek bennem is.

lana wilson miss americana netflix taylor swift

Még több
Kultúra