A szorongás hangja, vagyis ilyen a popzene 2019-ben

Kim Petras és Rina Sawayama állnak a műfaj élén.

A szorongás hangja, vagyis ilyen a popzene 2019-ben
2019.10.09. 14:15

Kérdezz meg bárkit a milleniumi generáció tagjai közül, hogyan szokta megnyugtatni magát, ha éppen Trump rasszista twitter bejegyzéséről vagy a globális felmelegedésről van szó. Szinte biztos, hogy a legtöbben Disney klasszikusokkal, vagy esetleg vicces mémekkel vezetik le a mindennapok során felgyülemlett feszültséget.

A fiatal nők évek óta próbálják kitörölni a 24 órán át folyamatosan zajló híráramlással és a végtelenségig pörgethető közösségi médiával járó mentális feszültséget, és egyre jobban visszavágynak a régi, egyszerű és analóg világba.

Nem hiszed el? Nézd meg Lisa Frank művészt, akinek a színes, delfines mintájú és téglalap alakú, retró tolltartók hirtelen népszerűségét köszönhetjük. Frank csendesen, reklámok és hírverés nélkül csatlakozott az Instagramhoz tavaly, azóta többezer követőt gyűjtött össze.

1019 végéhez közeledve néhány kultúrakutató észrevételezte, hogy az információs korszakban az elménk az állandó  ‘üss vagy fuss’ jellegű, feszült helyzethez közeli állapotba került volna.

Érdekes, hogy a korszak legjobb zenéi ebben a zavarodott időszakban a ‘Z’ generációban folyamatosan jelen lévő szomorúság és szorongás érzetre reflektálnak. A popzene ezen műfajába tartozó dalok azt az érzést ismerik és dolgozzák fel, hogy egy rossz korszakban élünk, amiben mindenki csak a homokba dugja a fejét

Az egyre jobban felkapaszkodó popsztárok, mint a japán énekes és modell Rina Sawayama, vagy német származású, Los Angelesben élő Kim Petras állnak ennek a műfajnak az élén, hála Grimes-nak, Charli XCX-nek és FKA Twigs-nek, akik kitaposták előttük az utat.

Ez a két előadó csavart egyet a pop műfaján, így alakult ki ez a stílus: az olyan zenékben, mint Kim Petras ‘All I Do Is Cry’ c. számában, egy hipnotikus alaphoz auto tune énekhang csatlakozik, amit a trap-pop dallam tart össze. Miközben hallgatjuk a dalt, olyan érzésünk van, mintha valami ebben a számban félresikerült volna. Az már csak rajtunk múlik, hogy befogadjuk és hagyjuk, hogy átjárjon ez az életérzés, a kissé emo dalszöveggel és Petras camp stílusával (nem véletlen, hogy Petras ügynöke egykor Britney Spears-szel dolgozott együtt).

Ebben az értelemben Kim Petras egyfajta katartikus melankóliát kínál a zenéivel.

Miközben a 2017-ben kiadott debütáló albumán (Rina) dolgozott, Sawayama a Cambridge-i Egyetemen szociológia, pszchológia és politológia szakokon szerezte meg diplomáit. Folyamatosan a közösség és az internet okozta szorongáson – amivel ő maga is küzdött – járt az esze, valamint azon, hogyan lehet feldolgozni ezeket az érzéseket.

“A közösségi problémákról gyakran nehéz beszélni a zenében anélkül, hogy olyan legyen a hangzása, mint a Live Aidnek (egy jótékonysági szuperkoncert).” – mondja. Sawayama könnyed, meglehetősen modern pop dala, a ‘Cyber Stockholm Syndrome’, egy olyan személyről szól, aki a telefonja miatt szenved Stockholm-szindrómában.

“Szerintem a telefonunk nagy szerepet játszik abban, hogy szerelembe esünk, miatta feláldozzuk az igazi kapcsolatainkat és sokszor saját magunkat is.” – mondja Sawayama.

A Dél-Kaliforniai Egyetem zenetörténésze Nate Sloan professzor rájött, hogy a történelem során “minél rosszabbul van a társadalom, annál könnyedebb és elvágyódóbb lesz a popzene.” Sloan hozzátette, hogy a szomorú balladák mellett jelen van az árnyalt iróna és cinizmus is, melyek a késő 21. század kapitalista berendezkedés melléktermékei.

“A múltban éles határ választotta el a boldog és a szomorú dalokat egymástól. Például, a Temptation ‘My Girl’ című száma tele van szerelemmel, boldogsággal, majd jött az ‘I Wish It Would Rain’, aminek egyértelműen komor és szomorú hangzása van.”

Sloen szerint a média telítettsége megváltoztathatja a popzenével kialakított viszonyunkat, “hogy ez többé nem lehet szimplán elvágyódó, fantasy hatású műfaj, hiszen alapvetően még egy mainstream popdalban is van egy adagnyi realitás.”

Petras – aki 16 évesen esett át nemváltoztató műtéten – Clarity c. albuma egy tönkrement kapcsolatról szól.

“Egy nagyon zűrös szakításon mentem keresztül, abban az időben én voltam Troye Sivan előzenekara a  turnéján. A karrierem csodálatosan haladt, a magánéletem mégis szörnyű volt.” – mondta Petras.

Ez az érzelmi vívódás az egész album narratívája lett, olyan slágerekkel, mint a ‘Broken’ vagy az ‘Icy’.

“A legnehezebb része annak, hogy jelen vagy a közösségi médiában, az, hogy akarva,-akaratlanul is mentálisan is szenvedsz tőle. A zenében kifejezheted az érzelmeidet, ettől lesz olyan valódi.”

generáció kim petras kultúra millenium zene

Még több
Kultúra