Te is úgy érzed, hogy társaságban folyton bénázol? Ez az írás neked szól.

Egy csomó előnnyel jár ez a fajta érzékenység

Te is úgy érzed, hogy társaságban folyton bénázol? Ez az írás neked szól.
2019.09.17. 09:09

A helyzet az, hogy sokszor vagyok nagyon béna. Leginkább társasági helyzetekben. Gyakran találom magam nagyon furcsa szituációkban, amikor teljesen összezavarodom nemcsak a munkahelyemen, hanem otthon és a szerelmi életemben is.

Amikor az új munkahelyemen kezdtem, kedves gesztusként – gondoltam én – vittem a többieknek az irodába az otthon termesztett paradicsomunkból. Az első napomon érthető módon nagyon zavarban voltam, így elmeséltem az újdonsült kollegáimnak, hogy gyerekkoromban anyukám a kertünkbe lyukat ásott – ott, ahol most a paradicsomokat neveljük – én pedig kisgyerekként odakakiltam.

Ahelyett, hogy egyszerűen csak nevetnék egy-egy kellemetlen helyzetben, minden áron megpróbálom valahogy kimagyarázni magamat, amitől természetesen csak még egy fokkal rontok rajta. Tinédzser koromban a zenekari próba során egyik alkalommal szellentettem, majd a hangot a dudámra fogtam. De olyan is volt, hogy rossz irányba szálltam fel a metróra csak azért, hogy elkerüljem a beszélgetést egy ismerősömmel. Ez az állandó zavarban levés, azt hiszem, egy életen át tartó büntetés.

Az égő viselkedés nálam eredendően az olyan tulajdonságaim kombinációjából fakad, mint hogy könnyen zavarba jövök és hajlamos vagyok krónikusan túlmagyarázni a dolgokat. Nőként ezt valahogy mindig is szégyelltem. Ahelyett, hogy erős és határozott lennék, én folyton szorongok azt érzem, hogy egy nagy káosz vagyok.

De miért érezzük magunkat folyamatosan így? A kínos viselkedés tényleg ennyire rossz és szégyellnivaló lenne?

Ty Tashir, pszichológus, az ‘Awkward: Why We’re Socially Awkward and Why That’s Awesome(Kínos: Miért vagyunk égőek a társaságban és miért is szuper ez valójában?) írója szerint azokból, akik folyton leégítik magukat, hiányoznak a társadalmi elvárások bizonyos árnyalatai, vagy csak nehezen tudják elsajátítani őket.

Az író szerint azok, akik kicsit szétszórtabbak és nehezebben tudják összeszedni a gondolataikat, akaratuk ellenére sokkal hamarabb felkavarják vagy áthágják a társadalmi normákat. Tashiro szerint ez csupán azért van, mert mindannyian teljesen egyedülálló módon látjuk a világot. Néhány kutatás szerint a cikis emberek kevésbé hatékonyak a szociális információk és ingerek feldolgozásában, mint a többiek.

A kutatások szerint egy országban a lakosságnak átlagosan 15%-a viselkedik kínosan. A nők 10%-át és a férfiak 20%-át érinti ez a társadalmi probléma. A szerző hisz benne, hogy mindez a környezetünk miatt alakult ki. “A nők átlagosan intelligensebbek társasági téren és jobban értékelik az emberi kapcsolatokat, emiatt is érinti kevesebb százalékban őket a probléma.”

Melissa Dahl, a ‘Cringeworthy’ (Kínos pillanatok) írója szerint nagy különbség van aközött, hogy az ember égőnek érzi magát, és aközött, hogy valóban úgy is viselkedik. “Lehetsz borzasztóan kínos úgy is, hogy nem vagy vele tisztában, hogy éppen kellemetlen perceket okozol a környezetednek.”

Azokra a szituációkra gondolt a szerző, amikor a viselkedésed eltér a megszokottól, ezáltal másokat kínos helyzetbe hozol. Például, túl sokáig bámulsz valakit a metrón, vagy éppen kerülöd a tekintetét valakinek, akivel beszélsz, az ehhez hasonló pillanatok mind ilyen helyzetekhez vezethetnek. Ha csak szemtanúja vagy annak, hogy valaki mást hoznak kényelmetlen helyzetbe, azt szekunder szégyennek nevezzük. Ez pont olyan traumatikus élmény, mint amikor a szüleiddel filmet néztek, és véletlenül egy szexjelenet következik vagy éppen az utca túloldalán azt látod, hogy egy lány szoknyája beleragadt a bugyijába. Mindkét esetben nagyon kellemetlenül érzi magát az ember.

A szekunder szégyen azonban csak azt bizonyítja, hogy empatikus személyiség vagy. Nem csináltál semmi rosszat, mégis képes vagy együttérezni a másikkal. Ahogy Dahl is fogalmaz, ‘azt jelenti, hogy törődsz a körülötted lévő emberekkel és azzal is, vajon mit gondolhatnak rólad. Képes vagy rá, hogy saját magadat az ő szemükön keresztül lásd.”

Mégis előfordul néha, hogy az érzés, mennyire ciki vagy  – mintha gyomorszájon vágtak volna –  túl erős ahhoz, hogy egyhamar elfelejtsük. Melissa szerint ez azért van, mert ‘az emberek hajlamosak cikisnek érezni magukat csupán azért, mert azt gondolják, mások durván elítélik őket.” Mindannyian tudjuk, milyen, amikor a legkínosabb emlékeink újból és újból felbukkannak a fejünkben, majd ezt követően paranoiásan azon kezdünk gondolkodni, vajon a többiek milyen véleménnyel vannak rólunk. Az utolsó stádium az, amikor megállapítjuk, hogy nyilván utálnak minket.

Nálam ez leginkább akkor fordul elő, amikor másnapos vagyok és rám ör a szorongás. Az érzés, amikor eszedbe jut, hogy előző este valami hülyeséget csináltál, és várod, hogy megnyíljon alattad a föld, hiszen az lenne a legjobb, ha azonnal elnyelne. Egy buli során éjszaka túl sokan vártak a mosdóra, ezért kimentem az utcára és két teherautó közé leguggolva gyorsan pisiltem. Hirtelen észrevettem, hogy az egyik furgonban ott ül a vezető és undorodva néz rám. Hirtelen nem tudtam abbahagyni a pisilést, úgyhogy amíg végeztem, végig furcsa pillantásokat váltottunk egymással.

Remélem, hogy az a sofőr hét év elteltével már nem gondol a jelenetre. A magunk életében mi vagyunk a főszereplők, mindenki más csak másodlagos szerepet tölt be. Szóval, amikor azon gondolkodsz, vajon mit gondolhatnak rólad az emberek, az őszinte válasz az, hogy valószínűleg túl elfoglaltak, hogy egyáltalán rád gondoljanak.

Szerencsére a nők a világ minden részén elkezdték uralni a rossz érzésüket ezzel kapcsolatban. A színész, rendező és ikon Issa Rae karrierje erre a létező jelenségre épült, hiszen egy sorozatban bemutatja, milyen az élete egy nőnek, aki folyton leégeti magát. A Bizonytalan című, HBO által gyártott sorozat egy húszas éveiben járó nőt mutat be, aki ügyetlenül próbálja különféle irányokba terelni az életét, és megfelelni a felnőttek társadalmában. Az első epizódban Issa többféle variációt is kitalált, mit csináljon akkor, ha véletlenül az egyik kollegájába ütközik a piros lámpánál. Nem tudja eldönteni, hogy úgy csináljon, mintha telefonálna, vagy egyszerűen csak integessen neki. Emlékszem, amikor legelőször láttam, arra gondoltam: “Na végre! Itt van valaki, aki pont ugyanolyan nevetségesen viselkedik a legegyszerűbb helyzetekben is, mint én.”

Még akkor is, ha nem vagy hollywoodi sztár, a jó hír az, hogy rengeteg előnnyel jár az, ha valaki állandóan zavarba jön társaságban. Ty Tashiro szerint ‘az izgulós emberek sokszor jószándékú, kedves és izgalmas személyiségek, akik bajban vannak, amikor hirtelen kell megfelelni a társasági életben.”

Ugyanazok a tulajdonságok, amik miatt bénázol, az egekbe is repíthtenek és egyedülálló teljesítményeket is elérhetsz velük. “A kínos  nagyon szenvedélyesen tudnak érdeklődni valami iránt és a közönyösség ellentétét képviselik. “Szóval a féktelen lelkesedésnek lehet, hogy a társaságban negatív következményei vannak, de egyúttal azt is jelenti, hogy rendkívüli erővel tudunk fókuszálni arra, ami érdekel minket.”

Talán nem kéne ennyire szigorúnak lennünk önmagunkhoz? Hatalmas kő nyomja a vállunkat, ami miatt tökéletességre törekszünk, de persze tudjuk, hogy ez elérhetetlen. Nagyon nehéz olyan világban élni, melyben folyamatosan bizonytalanul érezzük magunkat. Mostantól kezdve élvezni fogom a bénázásomat, nevetek majd rajta és nem fogom magam ostorozni, ha valami butaságot csinálok.

Mi, bénázó emberek valószínűleg mindig a rossz oldalon állunk majd, de ahol én állok, ott nem is olyan rossz a kilátás.

Fotók, borítókép: Unsplash

ciki kínos szekunder szégyen

Még több
Kultúra