Ott Anna, a Société irodalmi estjeinek szervezője: „Rajongó típus vagyok”

Ott Anna a Société Budapest art program managere, a Société Könyvklub megálmodója és szervezője. Estjein a kortárs magyar irodalom legnagyobbjaival beszélget, de teret enged a közönség kérdéseinek is, igazi közösséget kovácsol, ahova hónapról hónapra érdemes visszatérni. Könyvklubról, olvasásról, nyári inspirációról beszélgettünk vele.

2019.06.18. 16:14

 

Újra divatba jött olvasni, ez tagadhatatlan.

Sokat találkozom mostanában ezzel a mondattal, leginkább a versekre mondják ezt. Én elfogult vagyok, régóta olvasok, nem „újrakezdtem” az olvasást. Azt látom, hogy a média és a social media az, ami most nagy teret ad a könyveknek. Belátunk az írók életébe is, sokaknak van szerzői oldala, kicsit közelebb kerültek hozzánk. A budapesti irodalmi élet pedig pezseg, rengeteg program van, lehet könyvbemutatókra, dedikálásokra, könyvklubokba járni. Ez pedig mind segített azon, hogy az emberek visszataláljanak az olvasáshoz.

Ezen a palettán újabb színfolt a Société Könyvklub. Mi a sajátja?

Én abban hiszek, hogy ez tud a leginkább közösséget formálni, és ez négy alkalom után be is igazolódott. Nagyon sok olyan vendég jött el legutóbb is, akik már visszatérők. Mindig a hónap legutolsó keddjén gyűlünk össze, hogy az embereknek legyen idejük elolvasni a havi könyvet, hogy tudjunk majd róla beszélgetni. Ez elsősorban nem egy pódiumrendezvény, párbeszéd próbál lenni az olvasók, a meghívott vendégek és köztem. Nagyon szerettem volna újra olvasni régi klasszikusokat, a Bovarynéval kezdtünk, és Szentesi Éva volt a beszélgetőpartner, korunk egyik hőse és írója. Ez adott egy pikantériát az estének, rájöttünk, hogy bár nem ma született a mű, de ugyanezeket a témákat tárgyalják a legfrissebb regények.

Ha eljön maga a szerző is a beszélgetésre, mennyire kell előtte győzködnöd? Például Grecsó Krisztiánt?

Ha Grecsó új könyvet jelentet meg, az szenzáció a magyar irodalmi életben, arra mindenki figyel. Itt az volt a nehézség, hogy a bemutató időszakában elmondott mindent, amit interjúkban el lehetett mondani a Vera kapcsán. Azért állapodtunk meg a májusi dátumban, hogy ne egy beharangozó eseményt csináljunk, hanem úgy érkezhessen mindenki, hogy már ismeri a regényt. Győzködni nem kellett, a szerzők is tudják, hogy fontos számukra a közönség.

Köztük éled a mindennapjaid, így olyan gondolataikat is megoszthatják veled, amit az olvasók nem ismernek. Ők hogy élik meg, hogy így felgyorsult a világ? Hogy begyűrűzött mindennapjainkba a social media, és akár azonnal kaphatnak reakciót egy-egy művükre vagy megnyilvánulásukra?

Érzékeny művészemberek, és a munkáikban a saját életükkel, érzelmeikkel operálnak. Nyilván nehéz ez sok esetben. Nagyon ki vannak élezve a kritikára, a visszajelzésekre. Azt viszont szerzője válogatja, hogy ki hogyan létezik ebben. Van, aki nyitottabb és van, aki nem is akar a social médiában jelen lenni. Itt előjön a menedzsment kérdés is. A zenészeknél, színészeknél természetes, hogy van egy menedzser vagy színházi titkár, aki koordinálja az ügyeiket, a képzőművészeknél ott a galéria. Az íróknál bár van kiadó, de mindent nekik kell intézni. Hozzájuk jön be a megkeresés, ott vannak az adminisztratív feladatok. Sok estét lehetne velük arról beszélni, hogy ki, merre, hogyan orientálódik? Mit enged be? Mi az a felkérés, amit elvállal, és mi az, amire nemet mond? Ezek nagy kérdések.

Olvasóként van, amire nemet mondasz?

Felsorolni nehéz lenne, ez inkább érzésekből táplálkozik nálam, aki szerzőként közel áll hozzám, annak biztosan elolvasom egy következő regényét is. A legtöbb magazinnak van kulturális rovata, szuper a Margó vagy a KönyvesBlog, onnan lehet csipegetni, inspirálódni, hogy mit vegyél, vagy mit ne vegyél a kezedbe. Nagyon hiányzik a külföldi irodalom, a munkám kapcsán szinte csak kortárs magyar irodalmat olvasok mostanában, képben kell lennem. A versekkel pedig az utóbbi pár évben kezdtem el ismerkedni, nem volt mindig egyértelmű a számomra, hogy verset is lehet csak úgy olvasgatni. Olyan olvasmány azonban nincs kifejezetten, amire azonnal nemet mondanék.

Nyárra mit ajánlanál, mit olvassunk el feltétlenül?

Nagy kedvencem a norvég kortárs író, Karl Ove Knausgard, magyarul már négy kötete olvasható. Világszerte sztár lett, a saját életéről ír a Harcom című hatrészes regényfolyamban. Péterfy-Novák Évának jött ki új kötete Apád előtt ne vetkőzz címmel, a családon belüli erőszakot tárgyalja. Kényes és nagyon nehéz téma, mindenképpen szeretnék majd vele erről beszélgetni ősszel a Société Könyvklubban. Ezeket biztosan elolvasom a nyáron, illetve van egy kis lemaradásom, Michelle Obama könyvét még nem olvastam el, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Szeretem, ha nem fikciót olvasok, izgalmas, ha valaki saját életéről vall egy könyv lapjain.

Ha tér és idő engedné, kit hívnál el vendégnek a könyvklubba?

Nagyon szívesen beszélgetnék Szabó Magdával és Máraival. Viszont rajongó típus vagyok, és nagyon kedvelem Knausgard-t, őt szívesen vendégül látnám. Talán annyira nem is lehetetlen, járt már Magyarországon.

irodalom ott anna societe

Még több
Kultúra