Aki tudja mi az a kumkvat, vagy nem fél megkérdezni

Az ELLE havonta jelentkező rendezvénye, a Société Talks miatt ugyan már egyre otthonosabban mozgok a 19. század közepén épült, majd nemrég izgalmasan felújított Sas utcai épületben, mindeddig csak a bár gyors teszteléséig jutottam. (Jellemző.) Most végre kipróbáltam a Société Budapest bisztróját is.

Aki tudja mi az a kumkvat, vagy nem fél megkérdezni
2019.06.17. 14:02

Vacsorára érkezem, és az elegáns enteriőrhöz képest egyáltalán nem illetődöm meg, amikor belépek a tágas étterembe, és az asztalomhoz kísérnek. Nem feszélyeznek sem a gigantikus dizájnlámpák, sem a patinás rézbetétek, sem a gránit- és márvány-hatású falak. Talán a finom pasztellszínek, esetleg a kedves felszolgálók, vagy a háttérben szóló kellemes lounge válogatás teszi – és talán az első pohár dél-tiroli sauvignon blanc is segít ebben.

Miközben a poharamba ásványvizet, majd egy apró tányéron egy créme fresh alapra helyezett, kaviárral díszített pisztrángot kapok, megtudom, hogy a konyhát Krasznai Norbert séf viszi, a Société pedig a fine-diningot és a bisztrókonyhát ötvözi kortárs szellemben, regionális és szezonális alapanyagokat helyezve előtérbe. Vagyis az új alapanyagokra és új technikákra vevő közönségre számítanak, akik mégis szeretik, ha az étel érthető. Engem már most megnyertek, gondolom magamban.

Előételnek egy lazacpisztrángot rendelek, és amint a felszolgáló elém helyezi a tényért, rögtön világossá válik számomra: a Société konyhájának egyik erőssége a tálalás. No, nem a nagyon trendi, szigorúan minimalista iskola ez, éppen ellenkezőleg: a tányéromon egy buja virágos kert elevenedik meg. A lazacpisztráng kísérője a karfiol, több változatban: sült karfiolból készült püré és sáfrányos lében marinált formában, valamint lilás színben, mindezt pedig a sushi gyömbér kissé csípős, savanykás íze egészít ki a kókuszreszelék édességével és sült mandulával.

Az egy pillanatra sem volt kérdéses, hogy így nyár elején a marha- és a zöldborsóleves közül melyiket válasszam az étlapról. Veloutét, azaz nagyon finom és krémes, élénk zöld színű levest kapok, amiben a fejtett zöldborsót, a zsenge héját és a borsó csíráját is felhasználták, a joghurthab-betét mellett pedig a füstös mangalicaszalonna-darabok adnak a friss ízeknek némi vadságot.

Nem hogy kacsamellet, húst is legfeljebb ünnepnapokon fogyasztok, de most nem tudok (akarok) ellenállni a kedvenc szárnyasom legfinomabb részének. A kacsamell a Société felfogásában is igazi medium rare: ahogyan belevágok, a rostok közül óvatosan szivárogni kezd a rózsaszín szaft. A szájban a hús meglepően puha, omlós és kifejezetten zamatos. A köretet kétféle brokkoli adja: klasszikus brokkolipüré és vajon futtatott vadbrokkoli, amit rebarbarakompót és pirított mandula egészít ki. A borválasztásban – kissé illetlenül – nem hagyatkozom a sommelier-re, ugyanis a borlapon észreveszem az egyik kedvenc hazai syrahmat, a Szent György-hegy dűlőiről származó 2HA Shirazt. Fantasztikus kísérője a főételnek.

“Mi az a kumkvat?” – kérdezem, de ahogy az étcsokoládé mousse mellett ráharapok a gyümölcsre, már tudom, mostantól ez lesz a kedvenc citrusfélém. A fanyar kumkvat-szeletek és a belőle készült hideg sorbet hihetetlenül passzol a selymes csokimousse-hoz, a két alapanyagból pedig morzsa és habszivacs (igen, habszivacs) formában is kerül a tányérra. A desszert a shiraz utolsó kortyaival egészen szenzációs.

Bár vacsoraidőben különösen hangulatos a hely, érdemes a bisztrót egy ebédre is letesztelni, ugyanis keddtől péntekig, 12 és 15 óra között heti ajánlat várja a vendégeket. Egy kétfogásos menüt ráadásul olyan áron fogyaszthatunk el itt, amit egy szemtelenebb irodaházi menzán is nagyjából összehozhatunk.

Jó szívvel ajánlom tehát minden kezdő és haladó bisztrórajongónak a Sas utcai Société éttermét. Ősszel pedig felkészül: a Société Bar szofisztikált koktélválasztéka!

ajánló Bistro & Bar desszert étterem étteremkritika kacsa kritika macaron societe vacsora

Még több
Kultúra