A férjem abbahagyná a munkát, nem fog rámenni a kapcsolatunk?

E. Jean Carroll, az amerikai Elle tanácsadó rovatának idén 75 éves „bölcs nagy­nénije” 1993 óta válaszol az olvasók legkülönbözőbb magánéleti kérdéseire a maga utánozhatatlanul szellemes és karakán módján. Stílusa olyan magával ragadó, hogy a megoldások, amiket kínál, szinte kézenfekvőnek tűnnek. Sorozatunkban legjobb levelezéseit adjuk közre.

A férjem abbahagyná a munkát, nem fog rámenni a kapcsolatunk?
2019.03.05. 11:59

Kedves E. Jean! Én nem vagyok hagyományosan gondolkodó nő. Alapvetően élvezem, hogy én vagyok a kenyérkereső, vagy legalábbis én viszek többet haza, mint a férjem. Kiemelt fizetésem van és imádom a munkámat. Tudom, hogy a problémám igazából luxusprobléma, de néha mégis zavar, hogy mindenben én viselem a nadrágot. Mert sajnos nagyon szexisnek tartom, amikor egy férfi gondoskodik egy nőről.

A férjem kedves, nagylelkű, hűséges, jószivű, és még jóképű is. Az is igaz, hogy eléggé félénk és nem az a típus, aki kiáll magáért vagy gyorsan cselekszik.

Jó abban, amit csinál, de velem ellentétben nem érdekli az előrejutás a karrierben. A munkából kifáradva, rosszkedvűen jön haza, a hétvégék éltetik. Ami az anyagi hozzájárulását illeti, az nem sokban befolyásolja az életszínvonalunkat.

Nemrég költöztünk be első közös otthonunkba és elkezdődtek a ház körüli munkák. Azt vettem észre, hogy a szabadnapjaim ezekkel telnek. Ahelyett, hogy olyan programokat csinálnék, amik örömet okoznak. Gyereket nem akarunk, nagyon jól megvagyunk a kutyáinkkal. Tudom, hogy a férjem szívesen abbahagyná a munkát, de én mindig úgy éreztem, azért az mégiscsak túlzás lenne, és nagyon elférfiatlanítaná őt, így, hogy még gyerek sincs. De ahogy telnek-múlnak a takarítással, kerítésfestéssel és egyéb kötelezőkkel teli szabadnapok, egyre többet gondolok rá, mi lenne, ha a férjem nem dolgozna, viszont teljes egészében ő vinné a háztartást. Beszéltünk róla. Neki tetszik az ötlet. Ön mit gondol, nem túl kockázatos ez, ha tekintetbe vesszük, hogy nem érzem egészen jól magam a hagyományosan férfiaknak szánt szerepben? – „Nadrágasszony”

Kedves „Nadrágasszony”! Imádlak! Tetszik az ötlet! A férjedet is imádom! Meg a kutyákat! És a nadrágodat! 25 éve kapom a leveleket olyan nőktől, akik arra pazarolják a tehetségüket, hogy spagettiszósz  foltokat tüntessenek el a kanapéról, mert – és elnézést a sok vastag betűért, de muszáj – “a férfiak csak akkor tudják tenni a dolgukat, ha a nők otthon megnyugvást és meleg ételt adnak nekik” (meg persze vezetik a háztartást).

Igen. Szerintem vágjatok bele! Jó lesz, fantasztikus, nagy kaland, és ti lehettek a legboldogabb pár a földön. Ám figyelmeztetlek, kedves Nadrágasszony: Írd le minden egyes elvárásodat egy papírra és beszéljétek meg őket együtt. Különben csalódni fogsz. A férjed valószínűleg egy jó fej ember, és nagyon erősen kötődik hozzád, de az is várható, hogy keres magának saját projekteket – szobrászkodni szeretne, vagy bútorokat készíteni, esetleg a csillagokat kutatni –, és már előre mondom, ha nem egyfolytában azzal lesz elfoglalva, amit te most elképzelsz, vagyis a kutyák sétáltatásával, kertészkedéssel, felmosással, na meg azzal, hogy egy Hermés sállal a zuhanyrúdhoz kötözzön és reggelig szeretkezzen veled, ja, de persze csak az ötfogásos vacsora után, amit főzött neked – nos, lehet, hogy megkérdőjelezed majd, megfelelően gondoskodik-e rólad. Hogy ezt elkerüld, a legjobb, ha mindent az elején pontosan tisztáztok.

U.i.: Ha a pasi zenész, és arról beszél, hogy a haverokkal „zenekart akar alapítani”, felejtsd el az egészet.

ask e. jean férj házasság munka tanács

Még több
Kultúra