Útitársam: önmagam – Ezért szeretek egyedül lenni

"Ma jobban ismerem saját magamat, mint eddig valaha, és őszintén szólva, jobban is kedvelem"

Útitársam: önmagam – Ezért szeretek egyedül lenni
2019.02.16. 16:41

Az egyik legjobb vacsorát, amit valaha ettem, társaság nélkül, egyedül költöttem el.

A tavalyi foci vb döntője Barcelonában volt, ennek örömére szerveztem magamnak egy négy napos kiruccanást, egyedül.

Az első vacsorámon – egy olyan étteremben, amit végre magam választhattam, kompromisszumok nélkül – majd’ kiugrottam a bőrömből, és legszívesebben ülőtáncot lejtettem volna ott, az asztalnál. Tény, hogy barátokkal vacsorázni az egyik legcsodásabb program, de szinte mindig megalkuvásokkal jár.

Abban a tudatban, hogy most mindent kipróbálhatok, amit csak megkívánok, egymás után rendeltem a különböző ételeket, és lubickoltam a szabadságban.

„Szeretné megnézni a hölgy a desszert menüt?“ – kérdezte a pincér, mire én rávágtam, hogy természetesen, és hogy már hozhatja is a créme brûlée-t, köszönöm szépen.

Minél idősebb leszek (most 28 vagyok), annál jobban értékelem a magányt. Az a helyzet, hogy a húszas éveim elején sosem gondoltam volna, hogy egyszer így érzek majd, hiszen alapjáraton én is az állandóan utazó, bulizó, visítozó lánybandák tagjainak egyike voltam.

Az elmúlt pár évben azonban többször mondtam nemet, mikor moziba hívtak, csak azért, mert jobban szeretek egyedül beülni egy filmre. Sőt, a parkban piknikezni is több kedvem egyedül a tavalyi nagy hőhullámok idején.

Az utazással kapcsolatban is hasonlóképp vélekedem. Szeretek egyedül elvonulni a gondolataimmal pár napig a család és a barátok nélkül, hogy aztán teljesen feltöltődve, újult erővel térjek vissza a társasági életbe. Ezzel a gondolattal nem vagyok egyedül, ugyanis az utazóügynökségek adatai szerint egyre több nő foglal szólóban utazásokat.

Az egyedüllét szeretete boldogabbá és kiegyensúlyozottabb tett.

Sokkal inkább tudatában vagyok most már a saját értékeimnek és kevésbé vagyok hajlandó elfogadni a baráti és szerelmi kapcsolatokan a rám nézve negatív, mérgező viselkedést. Biztonságot ad a tudat, hogy tökéletesen jól megvagyok magamban is, így nem kell szükségszerűségből kapcsolatokat ápolnom.

Régóta élek egyedül, és biztos vagyok benne, hogy a boldog egyedüllét szavatolja későbbi kapcsolataim sikerét, miközben túl sok barátnőmnél láttam, hogyan vesznek el a társfüggőség szorításában, szinte rögtön azután, hogy összejöttek valakivel.

Legyen szó egy kiállításról, ahol egyedül lézengek, vagy egy repülőútról, ahol az ablakon bámulok kifelé, ezek az üresnek tűnő pillanatok rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy tanulmányozzuk magunkat. Ma jobban ismerem saját magamat, mint eddig valaha, és őszintén szólva, jobban is kedvelem.

A magány élvezete nem kizárólag az egyedülállókat illetheti meg. Az egyik barátnőm nemrég egyedül utazott el Olaszországba, a barátja nélkül, és úgy érezte, ez maga a luxus, főleg, mikor kiderült, hány barátja vágyna tulajdonképpen ugyNerre, csak épp nem merik megtenni.

Ha nekem nem hisztek, akkor higgyetek annak a rengeteg tanulmánynak, amik kimutatták, hogy az időnként beiktatott egyedüllét milyen jótékony hatással van a pszichére és az elmére.

Jack Fong kaliforniai szociológus professzor szerint a magány „rákényszeríti az embereket, hogy magukba nézzenek, és jobban megértsék önmagukat”.

Dr. Matthew H Bowker pszichológus nagyjából ugyanezen a véleményen van, szerinte énidő nélkül nem igazán tudjuk megismerni önmagunkat, ez pedig ahhoz vezet, hogy különböző helyzetekben nem tudjuk a személyiségünket kifejezésre juttatni.

Mindkét szakember állítja: a modern élet rengeteg nyomása különösen szükségessé teszi, hogy időnként magunkban legyünk.

„Olyan társadalomban élünk, ahol az emberek figyelme ezerfelé oszlik. Fogékony közönség vagyunk arra a tömérdek mennyiségű elvárásra, amit a média és a reklámok zúdítanak ránk: legyél ilyen, dolgozzál ezen vagy azon, ezt és ezt várd az élettől…” – mondja a pszichológus.

Persze, magányosabb vizeken evezni nem mindig zökkenőmentes. Az egyed lévő nőkre még mindig gyanakvással tekintenek, vagy legalábbis furcsállóan.

Nemrég Mexikóban nyaraltam egyedül, és a többi utazó, akikkel ott találkoztam, teljesen összezavarodott annak hallatán, hogy magam vagyok, úgyhogy egy idő után inkább azt füllentettem, hogy a barátaimhoz később csatlakozom.

Egy kedves barátom szerint, akiben mindig is imádtam, hogy a legkevésbé sem érdekli mások véleménye, ott kezdődik a probléma, hogy a nőket arra tanítják kiskoruk óta, a legfőbb erényük, hogy társra tudnak találni és meg is tudják tartani.

Ha úgy érzed, neked az ilyesmihez nincs erőd, egyet se félj! Dr. Bowker azt is elárulja, hogy gyakorlással mindenki képes megtanulni, hogyan élezze az egyedüllétet. Saját tapasztalat: mindél többet utazom egyedül, annál jobban esik, és annál inkább vágyom rá.

Persze, óriási a különbség a választott egyedüllét és a ránk szakadó magány között, amit egyáltalán nem akartunk.

Ha megtalálod a helyes mértéket, valószínűleg te is megérzed majd, mennyire gazdagítóan hathat a tudatos függetlenség a személyiségünkre.

És, ki tudja – talán kis idő elteltével megérzed, hogy néha a legjobb társaság valóban te magad vagy.

egyedül egyedülálló magány utazás

Még több
Kultúra