A józanság naplója – Egy év alkohol nélkül

Így lettem örök részegből alkoholmentes lány

A józanság naplója – Egy év alkohol nélkül
2019.01.31. 13:38

Mindig is szerettem inni. Amikor 13 évesen felfedeztem az alkoholt, a hétvégéket onnantól kezdve mindig házibulikban töltöttem. Mondanom sem kell, ezeknek a buliknak nagy része azzal végződött, hogy a saját hányásommal ékesítettem a járdákat.

Tíz évvel később: nem sok minden változott.

Talán annyi, hogy sokkal civilizáltabb helyeken buliztam, mondjuk pezsgőt kortyolgatva koktélruhás partikon, de a cél mindig is ugyan az volt: lerészegedni annyira, hogy ne kelljen a gondolataimmal foglalkoznom.

A részegség szépen lassan az identitásom részévé vált. Sosem bántam meg azokat a részeg tetteimet, amik másoknak annyira durva élmények lennének, hogy rögtön abbahagynák az ivást. Sőt, valójában azt éreztem, hogy tőlem valahogy elvárták az emberek, hogy mindig részeg legyek. Az állandó káosz kezdett kimerítő lenni, de mivel két heroinfüggő szülő egyetlen gyerekeként nőttem fel, valahogy a gondolat, hogy kiüssem magam, sosem állt túl messze tőlem.

Amikor a szüleim évekkel ezelőtt megszabadultak a függőségüktől, rájöttek, hogy szembe kell nézniük a múltbéli démonjaikkal. Apám annyira nehezen bírta elviselni a fájdalmat, hogy a heroin után az alkoholra szokott rá.

Az ő küzdelme a drogokkal tükröt tárt az alkohollal való kapcsolatom elé. Két évvel ezelőtt végiggondoltam, hogy az alkohol számomra is a menekülés eszközét szolgálja. Menekültem a múltam elől. Tudtam, hogy ha nem vigyázok, könnyen úgy végzem majd, mint a szüleim.

Kitaláltam magamnak egy kihívást: egy évig nem fogok alkoholt inni. Amikor tervemet megosztottam a barátaimmal, azt kérdezgették, mi a baj, mi történt velem.

Nagyon sok mélyponton mentem keresztül a józanul töltött évem során, de az igazság, hogy nagyon jó érzés volt, hogy sosem keltem fel másnaposan egy idegen ágyában, amitől azelőtt mindig azt éreztem, hogy krízisben van az életem.

A döntés nem volt egyszerű, szükségem volt arra, hogy végre tanuljak és megtapasztaljak valami jót is, elegem volt abból a sok rosszból, amit életem során folyamatosan átéltem.

Szükségem volt az újratervezésre. Megnéztem a naptáram, mikor lenne legideálisabb elkezdeni az egy éves kalandot. Tudtam, hogy egy teljes év alkohol nélkül nagyon rossz lesz, ezért eldöntöttem, hogy munkával fogom pótolni az utána maradt űrt. Végre belevágtam azokba a projektekbe, amiket már évek óta el akartam kezdeni, de sosem jött el a megfelelő idő.

Évekig mély tagadásban éltem, tudtam, hogy sosem leszek képes hátrahagyni az életvitelem, az állandó bulik pedig arra motiváltak, hogy ne törődjek a jövőmmel, mert csak a jelen számít.

Nagyon gyorsan rá kellett eszmélnem, hogy a sok pia mennyire hátráltatta a produktivitásom, a józanságom évében az életem különböző területeire fektetett energiám pedig teljesen átrendeződtek. Mindez leírva azonban sokkal könnyebnek hangzik.

Az emberek állandóan azt mondogatták, hogy biztosan nagyszerűen érzem magam, és csak figyelték, ahogy az esti összejöveteleken vodka helyett csak alkoholmentes koktélokat szürcsölgettem.

Ez a kis esszé nem tudja átadni a teljes képet. Nagyon rossz úgy élni, hogy a közösségi élet legjobb pillanataitól megfosztod saját magad. A rosszabb napokon átjárt a negativitás, mindent a rossz oldaláról közelítettem meg. A kijózanodás brutálisan rákényszerít arra, hogy szembe nézz életed legnagyobb fájdalmaival, amiket az alkohol eddig pont segített elnyomni. Ezekkel az érzelmekkel azonban nagyon veszélyes játszani.

Na és a randik? Majdnem lehetetlen küldetés.

View this post on Instagram

I want to live on Loulou’s roof

A post shared by Billie JD Porter (@billiejdporter) on

A hétköznapi helyek, ahova napközben jár az ember, nem teszik lehetővé az ismerkedést. Arról nem is beszéle, hogy a randik józanul sokkal erőltetettebbek és kéllemetlenebbek, mint ahogy eddig emlékeztem. Nem berúgva ismerkedni olyan, mint egy hivatalos tranzakciót folytatni. Plusz, mindenki sokkal kevésbé vonzó részegen, ha te józan vagy.

A randizás jó oldala? Ha valaki tetszik, akkor tényleg nagyon tetszik. A szex pedig alkohol nélkül isteni.

Ne érts félre, természetesen szerettem berúgni. De, amikor emlékezetkieséssel másnap reggel megnézed magad a tükörben, és nem tudod, hogy ki az az, akit látsz, rettenetes érzés. Ezt az állapotot elérni az évek során nagyon furcsa kalandokkal járt. Volt olyan, hogy reggel egy fogdában ébredtem, vagy egy repülőn, de az is előfordult, hogy törött bordával keltem, és már nem volt munkám.

De akármilyen ronda is ez a kép így lefestve a részeges énemről, a sötét pillanatok mellett ez volt életem legjobb időszaka is. Az alkohol az évek során rengeteget adott. Kalandokat, új embereket, szerelmet, az érzést, hogy semmi sem lehetetlen, és olyan ismeretlenekkel tölthettem a hajnalokat, akikről gondolhattam, sosem találkozunk többet.

Ha visszatekintek a múltamra, legtöbbször azt érzem, hogy semmit sem bántam meg, mivel a részegségnek köszönhetem életem legszebb emlékeit.

Beleivódott a társadalmunkba, hogy normális alkohollal kezelni a problémákat. Sőt, van, aki bátorít is rá. Stresszes volt a munka? Akkor megérdemled ezt a pohár sört. Szakítás? Jöhet a bor. Előléptetés? Ünnepeljünk pezsgővel.

Akár ünneplés, akár szomorúság, az alkohol minden helyzetben megfelelő társnak bizonyul. Nem ijesztő? A legtöbben sosem lennénk józanok, szimplán azért, mert akkor kimaradnánk a legjobb pillanatokból. De az a helyzet, hogy sokszor pont az ivás az, ami miatt lemaradunk a legjobb pillanatokról.

Ez az év nem arról szólt, hogy megtanuljam a határaimat, és hogyan tudjak mérsékletesen inni. Most alkoholmentes vagyok. Az volt a célom, hogy a gyökerét megszüntessem az alkoholizmusomnak. Ezzel a szünettel megerősítem, hogy a múlt ne nőjön a fejemre és változzon egy még nagyobb, ijesztő szörnyeteggé, amit képtelen vagyok kezelni. Ahogyan a szüleim.

Az egyéves kihagyásom idején csak 23 éves voltam. Nem hiszem, hogy már túl vagyok azon, hogy a korai esti órákban szenvedek otthon és arra gondolok, milyen buliban lehetnék, de tudom, hogy jó úton haladok.

A végső célom, hogy megtanuljak úgy szórakozni, hogy az alkoholbevitelem szinten tartom, és nem ütöm ki magam teljesen, mivel akkor s magamba fektetett munkám tönkremenne.

Azt hiszem, ezt most már megünnepelhetem egy üveg sörrel!

Billie JD Porter, képek: Getty Images

alkohol józanság terápia

Még több
Kultúra