Vendégségben Dickensnél

Londonban járva könnyen az az érezésünk támadhat, mintha a kedvenc regényeink lapjaira sétátunk volna be. És valóban, számos híres író egykori lakhelye ma nyitva áll a látogatók előtt.

2016.06.02. 18:55

pepys

Egy 17. századi blogger: Samuel Pepys

A Strand közelében járva felkereshetjük a Buckingham Street 12., illetve 14. számú házát, ahol Samuel Pepys élt az 1600-as évek végén, amikor az Admiralitás titkáraként dolgozott. Ha valakinek elsőre nem ugrana be, kiről is van szó: a szenvedélyes naplóíró Pepysnek köszönhetjük, hogy ránk maradt egy tollát jól forgató szemtanú beszámolója az 1665-ös nagy londoni pestisjárványról, amelynek százezer ember esett áldozatul, illetve az egy évvel később tomboló óriási tűzvészről. Ha ma élne, Pepys kiváló riportere lenne egy kereskedelmi csatorna hírműsorának, de bloggernek is beválna, annyira élt benne a kíváncsiság és a közlésvágy. Amikor 1666-ban kitört a tűzvész, Pepys előbb biztonságba helyezte a feleségét, az aranyait és az asszony szolgálóját, elásta a háza hátsó kertjében a borát és a parmezán sajtját, majd a Temzén átkelve a túlpartról, egy southwark-i fogadóból kísérte figyelemmel, hogyan harapóznak el a lángok. Közben pedig megállás nélkül jegyzetelt, jegyzetelt.

Vidéki lány a nagyvárosban: Jane Austen

Ahogyan Pepys naplója, úgy a jó száz évvel később élt Jane Austen regényei is felbecsülhetetlen értékű forrásai a korabeli hétköznapokra vonatkozó információknak. Ki mástól tudhatnánk meg például, hogy a Bennett kisasszonyokat nagyon bosszantotta, amiért a rossz idő miatt nem tudták személyesen kiválasztani a báli cipőjükre illesztendő csokrot? Jane Austen hősnői jobbára vidéken élik a maguk csendes, kevéssé eseménydús életét, legföljebb időnként Bath-ba utaznak ivókúrára, így a regényeiben viszonylag ritkán találkozunk Londonban játszódó epizódokkal. Ha mégis, akkor az többnyire kulcsfontosságú esemény: innen (egészen pontosan egy Wimpole Street-i házból) szökik meg Henry Crawforddal Maria Rushworth A mansfield-i kastély című regényben, Lydia és Wickham a Cityben rejtőzködik, amíg Mr. Darcy rájuk nem akad, és az Értelem és érzelem Marianne-ja is Londonban kénytelen rájönni, milyen gazember a szerelme, Willoughby.

dickens

Egy vérbeli londoni: Dickens

Az éppen 200 évvel ezelőtt született Charles Dickensről azt tartják, nincs író, akinek az élete és a munkássága szorosabban összefonódott volna Londonnal, mint az övé. Műveinek rajongói nemcsak egykori lakóhelyeit látogathatják végig, hanem a regényeiben említett helyszíneket is. Dickens kisfiúként a Cleveland Street 22. szám alatti zöldségesbolt fölött lakott, majd a szűkös körülmények között élő család a Margaret Street 70. alá költözött, ahol Dickens apja kudarcba fulladt harcot vívott a hitelezőivel. Ez az élmény ihlette a David Copperfield című regényben az örökké pénzügyi gondokkal küzdő Micawber úr alakját.

oscarwilde

Írországból Angliába: Oscar Wilde

Oscar Wilde szülőházát természetesen nem Londonban kell keresnünk, hanem a dublini Merrion Square-en, ahol maga Oscar szobor formájában hanyatlik el egy kényelmes sziklán, és néz egykori otthona felé. Oly sok honfitársával ellentétben az író nemhogy nem szégyellte ír nemzetiségét, hanem kimondottan büszke volt rá, értelmiségi szülei milyen fontos szerepet játszottak hazájuk kulturális életében. Wilde sok elmésséget mondott életében, de olyasmit soha, mint Wellington herceg, a waterloo-i csata győztes hadvezére. Az egyébként szintén dublini születésű politikus ugyanis határozottan visszautasította az ír származására vonatkozó vádakat, mondván, attól, hogy valaki istállóban születik, még nem feltétlenül ló. Londoni pályafutása elején az akkor még ismeretlen Wilde egyik oxfordi barátjával lakott együtt, ám amikor megjelent első verseskötete, a lakótárs apját annyira felháborította annak erotikus tartalma, hogy kilakoltatta a költőt. Wilde igazi londoni otthona a Tite Street 16. (ma 34.) lett, ide 1885-ben költözött be újdonsült feleségével, Constance Lloyddal. A visszaemlékezések szerint az ebédlőt a fehér különböző árnyalatai jellemezték, az ablakokon sárga selyemhímzéses fehér függönyökkel, míg a piros és sárga színekkel berendezett dolgozószoba az író szentélye volt, előtte a családtagok is csak lábujjhegyen settenkedhettek el. Ebben a házban születtek az író fiai, Cyril és Vyvyan, illetve fő művei, köztük a Dorian Gray arcképe, Az ideális férj és a Bunbury. A jómódban élő családot csodálatos festmények, szobrok, műtárgyak vették körül, és természetesen rengeteg könyv. Mindez egyetlen pillanat alatt semmivé lett, amikor Wilde-ot szeretője, Lord Alfred Douglas (a barátainak csak Bosie) apja feljelentette, és a londoni társaság körülrajongott kedvencét fajtalankodás vádjával két év kényszermunkára ítélték. Wilde nemcsak anyagilag ment tönkre, hanem elveszítette minden földi tulajdonát: szép házát kifoszották, tárgyait potom pénzért elárverezték, és, ami talán a legjobban fájt neki, híres könyvtárát szétdobálták. Readingből kiszabadulva Párizsba menekült, és ott is halt meg nagy szegénységben, bár a humorérzékét még ekkor sem veszítette el. Ahogyan az egyik levelében írta, „akárcsak Assisi kedves szentje, én is a szegénységet jegyeztem el, de az én esetemben ez a házasság nem bizonyult sikeresnek.”

anglia Dickens irodalom Jane Austen london múzeum program séta város Wilde

Még több
Kultblog